Négy éven keresztül kutatták egy
OTKA projekt keretében szociológusok, politológusok és jogászok
a magyar lakosság jogtudatát, azaz hogy mennyire ismerik a jogot,
mennyire bíznak az intézményekben és milyen motivációk alapján
választják vagy nem választják a formális jogi utat a
problémáik, vitáik rendezésére.
„Fordulna-e a jog eszközéhez, ha vitája van valakivel?” Erre a kérdésre elég sokan, a megkérdezettek 14 százaléka nem tudott válaszolni, a többiek pedig csaknem egyenlő arányban mondtak igent vagy nemet – kezdte előadását Gajduschek György (képünkön), majd azzal folytatta, hogy milyen tényezők befolyásolják leginkább a kérdésre adott választ. Mint mondta, a jobb vagyoni helyzetben lévők és magasabb iskolai végzettségűek inkább fordulnak a jog eszközéhez egy vitában, valamint ebbe az irányba hat az is, ha valakinek van tapasztalata, vagyis volt már felperes egy jogvitában.
Mérték a politikai értékrendet is, és ebben a vonatkozásban nem találtak szignifikáns különbséget, bár a jobboldaliak egy árnyalatnyival hajlandóbbak a pereskedésre. Amivel egyértelműbben összefügg a motiváció, az az általános boldogság és a magyarságra való büszkeség: aki boldogabb és magyarabb, az inkább perel – derült ki a kutatásból.
Gajduschek György elmondta: a bizalom két irányban is fontos tényező ebben a kérdésben. Egyrészt ha valaki bízik a jogintézményekben és a bíróságokban, akkor inkább választja a formális jogi utat. Másrészt ha viszont valaki általában bízik az emberekben, akkor az kevésbé fog pereskedni.
A bizalom kérdését járta körül Boda Zsolt politológus (képünkön) előadása is: mint mondta, ha valaki az intézményekben egyáltalán nem bízik, akkor nem a bírósághoz, hanem a maffiához fog fordulni, hogy oldja meg a problémáit. Boda kutatásának egy fontos eleme volt a jogkövetési motivációk vizsgálata, vagyis az a kérdés, hogy miért tartják be az emberek a jogszabályokat. Szerinte egyáltalán nem a szankció az elsődleges visszatartó erő, sokkal inkább a lebukás veszélye, a nyilvános megállapítás pszichológiai hatása.
Különleges a helyzete az olyan normáknak, amelyek nem csak valamilyen jogellenes cselekménytől való tartózkodást írnak elő, hanem kifejezetten tevőleges magatartást, például adófizetést. Az önkéntes adófizetési hajlandóságot vizsgáló kutatásban kiderült, hogy enyhén arra is motiválólag hat az iskolázottság, sokkal fontosabb azonban a NAV-ba vetett bizalom, vagyis, hogy ne gondolják korruptnak és politikailag irányított szervezetnek az emberek az adóhatóságot – fejtette ki Boda Zsolt. A NAV presztízsénél is van azonban egy fontosabb tényező: a nemzeti büszkeség, a közösséggel való azonosulás.
A politológus rögtön hozzátette: ez azért inkább csak az attitűdök terén jelentkezik, mert az adófizetést amúgy fontosnak tartó válaszadók is gyakran azt válaszolták, hogy amúgy nem zavarja őket, ha nem kapnak számlát a boltban.
Az intézményekbe vetett bizalom kapcsán Boda még egy érdekes különbségre mutatott rá a nyugati országokhoz képest: a magyarok attól nem bíznak kevésbé a hatóságokban, ha azok diszkriminatívan járnak el például a romákkal vagy a szegényekkel szemben.
Másik különbség, hogy – legalábbis attitűd-szinten – a kelet-európaiak körében magasabb a jogkövetési hajlandóság, mint Nyugat-Európában, vagyis keleten többen mondják azt, hogy mindenképp be kell tartani a jogszabályokat.
„Képzelje el, hogy perbe keveredik és önnek van igaza. Mennyi az esélye annak, hogy megnyeri?” – ezt a kérdést hét lehetséges ellenféllel tették fel az egyszerű szomszédtól a munkahelyi igazgatón és a gazdag vállalkozón át a politikusig. A válaszadók még a szomszéddal kapcsolatban sem voltak túl optimisták, csak a közepesnél valamivel jobban ítélték meg a nyerési esélyeiket, míg a gazdag vállalkozóval és a politikussal szembeni pereskedés kapcsán a legpesszimistábbak a magyarok – derült ki Róbert Péter (képünkön) szociológus kutatásából.
A felsőfokú végzettségűek és a budapestiek valamivel optimistábbak a pereskedési kilátásokat illetően, kivéve, ha a szomszédjukról van szó – tette hozzá. Ebben a kutatásban is érvényesült, hogy aki elégedettebb az életével és jobban bízik az intézményekben és általában az emberekben, az inkább gondolja, hogy megnyer egy pert.
A jogtudathoz nem csak az intézményekbe és hatóságokba vetett bizalom tartozik hozzá, de a jogismeret is, vagyis, hogy az emberek mennyire vannak tisztában a legalapvetőbb jogi normákkal. Erről Fekete Balázs és Gajduschek György készített egy átfogó kutatást, amelyet Fekete Balázs (képünkön) ismertetett. Mint mondta, a kiindulási alap Kulcsár Kálmán 1965-ös jogismeret kutatása volt: azt próbálták felmérni, hogy mennyit változott a magyar lakosság jogismerete az eltelt ötven év alatt. Bár Kulcsár kutatása számos kérdésben kifejezetten szocialista jogintézményekre koncentrált és a minta sem volt reprezentatív, azért azt meg lehet állapítani, hogy mára jelentősen javult a magyar lakosság jogismerete, főleg az alkotmányjog terén.
Ez a kutatók szerint elsősorban a közoktatás színvonal-emelkedésének köszönhető, és a jogismeret további fejlődését is a közoktatás általános javításával lehetne elérni. A specifikus jogi témájú cikkek, amelyek a médiában megjelennek, kevésbé dobnak ezen, sőt! A kutatásban a médiafogyasztási szokásokra is rákérdeztek, így kiderült, hogy a rendszeres újságolvasás egyáltalán nem javít a jogismeret általános szintjén, hanem egyes médiumok esetében még ront is. Az előadók konkrét megnevezés nélkül elmondták: az egyik nagy napilap – és „nem a Blikk vagy a Bors” – olvasói körében az átlagosnál alacsonyabb jogismereti szintet mértek. Hogy ez azért van, mert ez a lap „butítja az olvasóit”, vagy ellenkezőleg, ezt a lapot eleve „a hülyék olvassák”, az nehezen megállapítható, de Gajduschek György inkább az utóbbira tippelt.
(Forrás: Mandiner)
