A felperes mint kölcsönbevevő
munkaerő kölcsönzésre irányuló szerződést kötött egy
gazdasági társasággal amelynek a szerződéses jogviszony
fennállása alatt az adószámát felfüggesztették, vele szemben
végrehajtási eljárás indult. Ezt követően a felperes szerződést
kötött a számlakibocsátóval ugyanazon munkavállalók
kölcsönzése vonatkozásában. A számlakibocsátó székhelye és
vezető tisztségviselője megegyezett a felperes korábbi
szerződéses partnere székhelyével és vezető
tisztségviselőjével. A felperes a számlakibocsátó által
kibocsátott számlák ÁFA tartalmát a bevallásában levonható
adóként szerepeltette.
Az adóhatóság a jogerős határozatában megtagadta az adólevonási jog érvényesítését figyelemmel arra, hogy a felperesnek a korábbi szerződéses partnerével kapcsolatos körülményekből tudnia kellett volna, hogy adó kijátszásra irányuló ügyletben vehet részt.
A felperes keresete folytán eljáró elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és megállapította, hogy az adóhatóság határozata jogszerű volt a felperes tudattartalma megfelelően bizonyítást nyert.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a szerződéses partnere kiválasztása kapcsán a kelő körültekintést tanúsította, illetve vitatta, hogy a korábbi szerződéses partnerénél feltárt körülmények okán az adólevonási joga a számlakibocsátó vonatkozásában is megtagadható lenne. Hivatkozott továbbá arra, hogy adókijátszás a rendelkezésre álló adatok alapján nem történt.
A Kúria mind az elsőfokú ítéletet, mind az adóhatósági határozatot hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az adóhatóság vizsgálatot a számlakibocsátónál nem folytatott le, illetve nem állapított meg olyan körülményt, amely szerint ténylegesen adókijátszás történt volna, ennek okán fogalmilag nem vizsgálható az, hogy a számlát befogadó felperes a meg nem történt adókijátszásban vett volna részt vagy arról akár tudomása lehetett volna. Minderre tekintettel az adóhatóság jogellenesen tagadta meg a felperes adólevonáshoz való jogának gyakorlását.
