A konferencia fő témája – a tavalyi folytatásaként – a bíróságok és a média kapcsolata volt, ezen belül is a bíróságok nyilvános kapcsolata, az általuk használt kommunikációs csatornák és a modern kommunikációs trendek.
A bírósági döntések a technikai fejlődés nyomán egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak, amelyhez alkalmazkodnia kell a bírósági szervezetnek – mondta nyitóbeszédében dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, nyomatékosítva, hogy a média részéről tapasztalható fokozódó nyomás nem befolyásolhatja és nem is befolyásolja a bírák szakmai függetlenségét, az ítéletek pártatlanságát.
Hangsúlyozta: az igazságszolgáltatásnak egy olyan kiegyensúlyozott kommunikációt kell kialakítania, amely a széleskörű tájékoztatással egyidejűleg megőrzi függetlenségét és védi a bírák, a bíróságok tekintélyét.
A nyilvánosság az igazságszolgáltatás felett álló társadalmi kontroll, így nem mindegy, milyen kép alakul ki a bíróságokról. Az OBH elnöke úgy vélekedett: nehéz elérniük, hogy a bíróságok életét érintő pozitív hírek is eljussanak a közvéleményhez, s idézte George Bernard Shaw mondatát, amely szerint „ha egy kutya megharap egy embert, akkor az nem hír, de ha egy ember megharap egy kutyát, akkor az már hír”
Szólt arról is, hogy Magyarországon több törvényszék és ítélőtábla kötött megállapodásokat a társszervekkel és a sajtóval a tájékoztatásra, egymás munkájának kölcsönös segítésére. Ennek különösen nagy jelentősége van a közérdeklődésre számot tartó ügyek esetében.
Az október 13-14-i interaktív nemzetközi szakmai fórumra húsz európai országból érkeztek vendégek és előadók, köztük Merethe Eckhardt, a Dán Bírósági Igazgatási Tanács Fejlesztési Igazgatója, Gerard Tangenberg, az Észak-Hollandiai Bíróság elnökhelyettese, William Valasidis, az Európai Unió Bíróságának sajtófőnöke, Bőhm Kornél, a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs tagozatának elnöke, valamint Sonja R. West, az amerikai University of Georgia School of Law jogi professzora.
x x x
Címfoto: Gregory Peck az ügyvéd szerepében a világhírű To kill a mockingbird című Oscar-díjas, 1962-es filmben. A film - rendezte: Tim Mulligan - Harper Lee azonos című, 1960-ban megjelent, Pulitzer-díjas, a modern amerikai irodalom immáron klasszikusává vált (a magyarul Ne bántsátok a feketerigót címmel megjelent) regényén alapszik, amely az 1930-as évek Amerikájának déli államaiban nem ismeretlen faji előítélettel, az ártatlanság vélelmének sérülékenységével foglalkozik, s plasztikusan megjelenik benne, a bírósági eljárások nyilvánosságának fontossága. A történet (mafab.hu, hp): amikor egy kisvárosban megerőszakolnak egy fehér nőt, mindenki szentül hiszi, hogy az elkövető csakis fekete lehetett. A megtermett Tim Robinsonra rá is húzzák a vizes lepedőt, aki hiába bizonygatja ártatlnaságát, látszólag esélye sincs, hogy elkerülje a halálos ítéletet. A köztiszeletben álló ügyvéd, Atticus Finch hisz a férfi ártatlanságában, és elvállalja védelmét, még annak tudatában is, hogy döntése egész életére kihatással lesz. - A Szerk.
A film korabeli bemutatója:
