A tárca kezdeményezésére a Magyar Jogász Egylet január 18-án már keretet biztosított a kódex esetleges módosításának lehetőségét tárgyaló nyilvános vitának, amelyet február 23-án a zálogjogi és hitelbiztosítéki rendelkezések alaposabb vizsgálata követett. A dr. Bodzási Balázs, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára (képünkön, balra) vezette ülésen dr. Csizmazia Norbert, a Kúria főtanácsadója, dr. Győrfy-Tóth Péter ügyvéd és dr. Anka Tibor, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese tartott vitaindító előadást a Budapesti Ügyvédi Kamarában.

A helyettes államtitkár határozott álláspontot képviselt, amely szerint alaptalonok az önálló zálogjoggal szemben megfogalmazott aggodalmak, míg az előadók e képet árnyalva világították meg az önálló zálogjog visszaállításával szembeni kifogásokat, és a benne rejlő kockázatokat.


Dr. Csizmazia Norbert, dr. Győrfy-Tóth Péter és dr. Anka Tibor

Adós maradt a kodifikáció

Bár Bodzási Balázs szerint az új Ptk. európai viszonylatban is egy kiemelkedő alkotása a magyar civilisztikának, a magyar jogtudománynak, nem lehet megkérdőjelezni az új kódex felülvizsgálatának legitimitását, hiszen a jogalkotásról szóló törvény 2010. évi CXXX. törvény 21. §-a külön is rendelkezik a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatáról.

A Ptk. zálogjogi részével kapcsolatban úgy vélekedett, adós maradt a kodifikációs folyamat azzal a magyarázattal, hogy miért kellett a korábbi zálogjogi szabályozást gyökeresen átalakítani, miként a radikális változást alátámasztó gazdasági elemzésekkel is.

Úgy értékelte: két tényező inspirálhatja a gondolkodást abban a kérdésben, hogy szükséges-e hozzányúlni a kódex zálogjogi szabályaihoz. Az egyik a gazdasági igény; csak idén az MNB körülbelül háromszázmilliárd forint értékben tervez jelzáloglevél kibocsátást, ami óriási fejlődés lenne a korábbi évekhez képest, és a jelzáloglevél-piac dinamikus megerősödését vonná maga után. A másik tényező az Európai Uniós tendenciák figyelembevétele, ugyanis egyre több ország jogalkotásában figyelhető meg, hogy a szigorú járulékos zálogjogtól elmozdulás következett be a nem járulékos zálogjogi alakzatok irányába – mondta.

Hangsúlyozta: megfelelő kodifikációs technikákkal az adósvédelem magasabb szintje az önálló zálogjog keretén belül is megteremthető, mint a kifogáskorlátozás szűkítése, a biztosítéki szerződés kodifikálása, illetve annak kimondása, hogy önálló zálogjog jogosultja csak szabályozott piacon működő szereplő lehet. Az természetesen egy nagyon fontos jogpolitikai elv, hogy az önálló zálogjog kötelezettje, adósa nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint a járulékos zálogjog adósa.

Mit is szeretne a Minisztérium?

Csizmazia Norbert kiemelte: nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy „az új Ptk. módosítása azért is szükséges, mert nincs összhangban a kötelező uniós rendelkezésekkel”. Mint mondta: arról van szó, hogy a rendelet lehetővé teszi a szavatolótőke-követelmény csökkentését egy bizonyos technika alapján, de mellette biztosít más lehetőséget, más technika alapján a szavatolótőke-követelmény csökkentésére.

Az önálló zálogjogról szólva kifogásolta, hogy nem derült ki melyek azok az új finanszírozási és refinanszírozási struktúrák és ügyletek, amelyekben a Minisztérium gondolkodik, illetve miért felel meg jobban ezeknek az új struktúráknak az önálló zálogjog.

Ismertette a Kúria Polgári Kollégiumának egyhangú, határozott álláspontját is, amely nem támogatja a Ptk. tervezett módosítását, mert azt egyrészt idő előttinek, másrészt meggyőző indokokkal alá nem támasztottnak tartja, majd ezt követően felidézte a PK hitelbiztosítéki szabályozással kapcsolatos Igazságügyi Minisztériumnak címzett levelét: „A zálogjogi szabályozás megváltoztatását sem tartjuk indokoltnak, mert ez a jogterület is tudatos és átgondolt jogalkotói döntés alapján nyert szabályozást. A fiduciatilalmat fent kell tartani, a tilalom oldása az ágazati törvényekben sem támogatható. Az önálló zálogjog és a vagyont terhelő zálogjog visszaállítása mellett az IM előterjesztése nem hoz fel kellően meggyőző indokokat, a hivatkozott MNB rendelet és EU rendelet álláspontunk szerint ilyennek nem tekinthető. Így a változtatás nem lenne megalapozott. A hitelbiztosítéki nyilvántartás működésével kapcsolatos problémákat pedig nem a Ptk. módosításával, hanem a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény és a kapcsolódó miniszteri rendelet megfelelő módosításával kell megoldani.”

Kockázatok

Szükség van-e az önálló zálogjogra? És amennyiben igen, akkor ezt milyen formában lehetne visszacsempészni a magyar joganyagba, nem szükségszerűen a Ptk.-ba, de esetleg meg lehet találni annak a módját, hogy újra élő jogintézmény legyen – vetette fel Győrfy-Tóth Péter.

Rámutatott: a zálogjogok tekintetében érdemes átgondolni, hogy az önálló zálogjogot hol lehet a legnagyobb biztonsággal alkalmazni. Álláspontja szerint ott, ahol megfelelő nyilvántartása van ezeknek a zálogjogoknak, tehát az ingatlanon túl erre nem nagyon lát esélyt, illetve nem lát esélyt olyan zálogjogok esetében, ahol a nyilvántartás nem közhiteles, nem teljes és a zálogtárgyak forgalmára vonatkozóan nem tartalmaz pontos adatokat. Fontos továbbá, és valamilyen formában kezelni kell, hogy párhuzamos szabályozások ne legyenek, illetve adósvédelmi szabályokra is szükség van. Amennyiben ezt a három kihívást megfelelően szabályozzák, Győrfy-Tóth Péter nem látja akadályát annak, hogy az önálló zálogjog, mint jogintézmény működőképes legyen, hangsúlyozva, hogy az egy eldöntendő kérdés: a Ptk. keretein belül vagy azon kívül szabályozzák.

Anka Tibor felszólalásában kiemelte: a zálogjog egy örök téma, nem sürgős, nem kell elhamarkodni a vele kapcsolatos jogalkotást.

Fotók: PanPress