Az elsőfokú bíróság megtagadta a külföldi bíróság mulasztási ítéletének és költségmegállapító határozatának végrehajtási tanúsítvánnyal ellátását. Indokolása szerint nem állapítható meg, hogy az eljárást megindító iratot megfelelő időben kézbesítették-e az adósnak ahhoz, hogy a védelméről gondoskodhasson. A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését, végrehajtási tanúsítvánnyal látta el mindkét határozatot és rámutatott: az adós nem élt jogorvoslattal a külföldi határozat ellen és nem is igazolta, hogy a jogorvoslat előterjesztése kizárt lenne, ezért a külföldi határozatok elismerése megtagadásának feltételei nem állnak fenn.
A Kúria elvi jellegű álláspontja szerint a marasztalást tartalmazó határozatok láthatók el végrehajtási tanúsítvánnyal, az adós pedig akkor hivatkozhat eredményesen arra, hogy az eljárást megindító iratot nem kézbesítették a részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, ha a távollétében hozott határozattal szemben - amennyiben lehetősége volt rá - jogorvoslatot terjesztett elő. Az adott esetben az adós nem terjesztett elő jogorvoslatot a mulasztási ítélet ellen, habár ettől nem volt elzárva, a költségmegállapító határozatban pedig nem az adós marasztalása szerepel. Ezért a Kúria a jogerős végzést a költségmegállapító határozatot illetően hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban helybenhagyta az elsőfokú bíróság rendelkezését, a mulasztási ítéletre vonatkozóan a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
