Dr. Balog Balázs

A C-561/19. sz. ügyben az olasz legfelsőbb bíróság annak a tisztázását kérte, hogy kötelező-e előzetes döntéshozatal iránti kérelem EUB elé terjesztése olyan esetekben, amelyekben kétség merül fel az uniós jog helyes alkalmazásával kapcsolatban. Az EUB ezt az ügyet látta alkalmasnak arra, hogy az előzetes döntéshozatallal kapcsolatos joggyakorlatát alapjaiban tekintse át és rendszerezze – írta dr. Balog Balázs ügyvéd és dr. Czumpf Gabriella ügyvédjelölt a Réti, Várszegi és Társi Ügyvédi Iroda honlapján közzétett cikkben.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetőséget biztosít a tagállamok bíróságai számára, hogy az előttük folyamatban lévő eljárásokban az uniós jog értelmezésével vagy valamely uniós jogi aktus érvényességével kapcsolatban kérdést terjesszenek az EUB elé. Az EUB ilyen esetekben nem dönti el a tagállam bírósága előtt folyamatban lévő ügyet, kizárólag a felmerült jogértelmezési vagy érvényességi problémára fókuszál és ad egy olyan választ, amely ezt követően valamennyi tagállam valamennyi bíróságára irányadó lesz.

Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés előírja, hogy amennyiben az uniós jog alkalmazásával kapcsolatban kérdés merül fel és az adott bírósági eljárásban a nemzeti jog szerint nem biztosított jogorvoslat, akkor a nemzeti bíróságnak kötelessége előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie és a felmerült jogértelmezési kérdésben az EUB segítségét kérnie. Az előterjesztési kötelezettség általában, de nem kizárólagosan a tagállamok legfelsőbb bírói fórumait terhelik, Magyarországon a Kúria felel meg ennek a bírósági szintnek.

Dr. Cumpf Gabriella

Korábban a Cilfit ítéletben meghatározták azt a három kritériumot, amelyek bekövetkezése esetén az előterjesztési kötelezettség hatálya alá tartozó bíróságoknak mégsem kell előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, azonban ezek nem voltak kellően egzaktak tekintettel a pontos hatály és a kivételek meghatározásának hiányára, a kritériumok objektív és szubjektív jellegére és a tagállamok eltérő jogértelmezésére. Az uniós jog egységes értelmezésének és továbbfejlesztésének garanciájaként meg kellett tehát határozni az előzetes döntéshozatal iránti kérelem célját, amely a Cilfit kritériumok pontosításával volt lehetséges.

Az EUB a fenti friss döntésében tisztázta az ítélkezési gyakorlatát atekintetben, hogy az előterjesztési kötelezettség alá eső bíróságok (pl. a Kúria) mely esetekben mentesülnek az EUB-hoz fordulás alól. Ez a három esetkör a következő:

  1. a kérdés a jogvita szempontjából nem releváns;
  2. a Bíróság a szóban forgó uniós jogi rendelkezést már értelmezte;
  3. az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy nincs helye ésszerű kétségnek.

Az ésszerű kétséget az uniós jog jellegzetes vonásai és értelmezése által okozott különleges nehézségek és eltérések kockázatának fényében kell értékelni. Ezáltal mielőtt a nemzeti bíróság arra a következtetésre jutna, hogy nincsen helye ésszerű kétségnek meg kell győződnie arról, hogy ez más tagállamok bírósága előtt azonos módon egyértelmű lenne. E tekintetben önmagában az a tény, hogy az uniós jog valamely rendelkezése többféleképpen is értelmezhető, nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy ésszerű kétség merül fel valamely rendelkezés helyes értelmezése tekintetében. Mindazonáltal, ha a végső fokon eljáró nemzeti bíróság tudomást szerez az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat eltérő voltáról, akkor ennek a bíróságnak különösen ébernek kell lennie annak értékelésekor, hogy van-e ésszerű kétség az értelmezéssel kapcsolatban. A végső fokon eljáró nemzeti bíróságoknak önállóan és a kellő odafigyeléssel kell magukra vállalniuk a felelősséget annak megállapításában, hogy az adott ügyben mentesülhetnek-e az EUB-hoz fordulási kötelezettség alól és amennyiben igen, akkor a döntés indokolásából ki kell derülnie, hogy a mentesülést mire alapozzák.

Ezzel szemben, ha az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdésre egyik mentesülési kritérium sem vonatkozik, a végső fokon eljáró bíróságnak az EUB-hoz kell fordulnia. Az a tény, hogy ez a bíróság ugyanazon nemzeti eljárásban már előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az EUB-hoz, nem érinti az előzetes döntéshozatal iránti kötelezettséget, amikor az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdésre a válasz szükséges ahhoz, hogy a vita rendezése az EUB döntése után is fennmaradjon.

Ezenkívül kizárólag a nemzeti bíróság feladata eldönteni, hogy az eljárás mely szakaszában indokolt valamely kérdést előzetes döntéshozatal céljából az EUB elé terjeszteni. A végső fokon eljáró bíróság azonban eltekinthet az előterjesztéstől abban az esetben is, ha az adott bíróság előtti eljárásra jellemző elfogadhatatlansági okok áll fenn. Amennyiben az ilyen bíróság előtt előterjesztett jogalapokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tekinthető szükségesnek és relevánsnak ahhoz, hogy az említett bíróság ítéletet hozzon. Az alkalmazandó nemzeti eljárási szabályoknak azonban tiszteletben kell tartaniuk az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.

Például a magyar perjog szerint közigazgatási perben (pl. adóperben) az első tárgyalásig van lehetőség a keresetmódosításra és új jogalap megjelölésére. Abban az esetben, ha az első tárgyalásig nem hivatkozunk egy releváns uniós jogszabály vagy az uniós jogszabályt végrehajtó magyar jogszabály sérelmére, a későbbiekben e jogszabályok értelmezésére már nem indítványozhatunk előzetes döntéshozatali eljárást, a Kúria ebben az esetben is mentesülhet az előterjesztési kötelezettsége alól. Ezért is fontos, hogy szakértők bevonásával már legkésőbb a keresetlevél megírásakor azonosítsuk azokat az uniós jogértelmezési kérdéseket, amelyek az ügyünk megoldását segíthetik.