A Be. a következőképp fogalmaz: Be. 303. § (2) bek.: Ha a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kutatás közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul, a kutatást a bíróság rendeli el. A közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott kutatáson ügyész jelenléte kötelező. Be. 303. § (2) bek.: Ha a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartandó kutatás közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat megismerésére irányul, a kutatást a bíróság rendeli el. A közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott kutatáson ügyész jelenléte kötelező. A rendelkezés értelmezési nehézségét az okozza - az Ügyvédfórum.hu (ÜF) által megkérdezett dr. Madarassy Tamás (MT) budapesti ügyvéd értelmezése szerint -, hogy „ügyvédi iroda” néven nevezett helyiség, nem létezik… A vele készült beszélgetésből több részletet is megtudhatunk e furcsa anomáliáról.

Dr. Madarassy Tamás

ÜF: Ha olyan helyiség, amit „ügyvédi irodának” nevez a köznyelv, nem létezik, akkor az az ügyfél, aki adott esetben irodaasztalával szemben ül és önnel beszélget, hol van?

MT: Az „ügyvédi iroda” fogalom a Be-ben nyilvánvalóan történeti okból került ekként kodifikálásra, de – véleményem szerint – ennek során már figyelembe kellett volna venni az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) rendelkezéseit. Eszerint az „ügyvédi iroda” kifejezés a jogi személyiséggel rendelkező szervezet megjelölésére szolgál, nem pedig helyiségre.

ÜF: De hiszen van az „egyéni ügyvédnek” és az „ügyvédi irodának” is irodája, székhelye, ami valószínűleg értelmezéssel azonosítható a Be-ben használt kifejezéssel...


MT: Ez így igaz. Ugyanakkor több olyan helyiség is van az Üttv. 16. §-ában nevesítve, amely helyeken védelemre érdemes ügyvédi iratok tárolása történhet. Ilyenek az aliroda, fiókiroda és az irattár is. Magam részéről evidenciának gondolom, hogy ezekre a helyekre is kiterjed a fokozott védelem. Ám itt már nyilvánvalóan van bizonytalanság, amely sajnos az nyomozóhatósági, ügyészségi és bírósági döntésekben is megmutatkozik.

ÜF: Döntésekben megmutatkozó bizonytalanság? Kifejtené, mire gondol konkrétan?

MT: A tisztánlátás érdekében azt is érdemes figyelemben tartanunk – utalva a Be. 2. §-ára is –, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság meglehetősen következetesen értelmezi e körben az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (EJEE) – melyet a 1993. évi XXXI. törvény tette a belső jog részéve – 8. cikkének rendelkezését. Eszerint az ügyvéd birtokában lévő iratokra kiterjed ez a védelem, akár lakásban, irodában, vagy egyéb helyiségben van. Itt ugye egy magyar jogszabályról van szó, amelyet – álláspontom szerint – a büntetőeljárás során ugyanúgy alkalmazni kell-kellene. Tehát olyan eljárást kell-kellene a hatóságoknak választani – tekintettel a Be. 2. §-ának rendelkezésére is –, amely megfelel a Be. és az EJEE előírásainak is. Tehát semmiképp nem lehetne szűken értelmezni a Be. 303. § (2) és 309. § (2) bekezdésének rendelkezését.

ÜF: "Szűken" értelmezik?

MT: Sajnos az EJEE 8. cikke szerinti védelem nem terjed ki az ügyvéd birtokában lévő, de nem helyiségben tartott ügyvédi iratokra, és a Be. sem rendelkezik erről. Ezért például – álláspontom szerint meglehetősen aggályosan – a bírósági tárgyalásra siető ügyvéd táskájában tartott iratok törvényesen foglalhatók bírói végzés és ügyész részvétele nélkül.

ÜF: Ez elég rosszul hangzik… Hogyan lehetne ezt a helyzetet orvosolni?

MT: Erre nézve már történtek lépések. Tudunk arról, hogy egy kamarai tagtársunk az „ügyvédi iroda” fogalmának tisztázása érdekében kérdéssel fordult az Igazságügyi Minisztériumhoz (IM). E kérdésre kiadott szakmai vélemény kivonatát a Magyar Ügyvédi Kamara 9. sz. Hírlevelében „Házkutatás ügyvédi irattárban” címmel tette közzé, azzal az egyetértő felvezetéssel, amely szerint „Az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Ügyvédi Kamara egyetért abban, hogy az ügyvédi kamarai nyilvántartásba bejelentett ügyvédi irattár a házkutatás és lefoglalás tekintetében [Be. 303. § (2) bekezdése és 309.§ (2) bekezdése] azonos elbírálás alá esik az ügyvédi irodával, alirodával és fiókirodával.” A közleményhez csatolásra került az IM VII-LK/1803/2/2020. sz. szakmai véleményének kivonata is.

ÜF: Akkor tehát megnyugtatóan egyértelműsítették a bizonytalanságokat?

MT: Sajnos nem egészen. Az történt ugyanis, hogy az IM VII-LK/1803/2/2020. sz. szakmai véleményben újabb fogalmi bizonytalanság volt felfedezhető. Az IM ugyanis úgy fogalmaz, hogy „A Be. 303. § (2) bekezdésében és a Be. 309. § (2) bekezdésében használt „ügyvédi irodában” kifejezés […] hatálya az ügyvédi tevékenységet gyakorló természetes személy vagy szervezet által az ügyvédi tevékenység folytatására szolgáló minden olyan helyiségre - irodára, alirodára, fiókirodára és irattárra - kiterjed, amelyben az ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat tárolása jogszerűen és az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban bejelentett módon történik.”

ÜF: Hol van itt a bökkenő?

MT: Hát ott, hogy szakmai véleménye megfogalmazása során az IM valószínűleg félreértette az Országos Ügyvédi Nyilvántartás törvényi szerepét. Hozzá kell azonnal tennem, hogy e kérdésben a MÜK Hírlevél bevezető szövege korrekt. Úgy vélem, hogy talán nem a legszerencsésebb választás volt az „Országos Ügyvédi Nyilvántartás” nevet adni az Üttv. 189. § (2) és 190. § (4) bekezdésében a MÜK „ügyvédkereső” meghatározással jelölt internetes kereső felületének, mert így a nem kellően körültekintő olvasó azt gondolhatja, hogy ez maga a „kamarai nyilvántartás”….

ÜF: Nem az?

MT: Nem. Ugyanis az Üttv. egyértelmű abban, hogy a „kamarai nyilvántartás” bővebb adattartalmú, az a területi kamarák által, akár papír-alapon is vezethető nyilvántartásra utal. Úgy tűnik, hogy maga az Igazságügyi Minisztérium is e megtévesztő elnevezés áldozatává vált, amikor szakmai véleményét kiadta. Ennek során azt sem vette figyelembe, hogy a kamarai nyilvántartás adattartalma bővebb, mint az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban elérhető tartalom. A kérdés szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy például az ügyvédi iroda irattárának adata – mivel ez nem nyilvános adat az Üttv. 190. § (1) bek. 15. pontja és 190. § (4) bekezdése alapján – csak a kamarai nyilvántartásban szerepel, az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban nem.

ÜF: Ha jól értjük: ily módon az ügyvédi irodai irattár sérülékeny pontja a rendszernek?

MT: Így van. Erre tekintettel a MÜK honlapján közzétett szakmai vélemény pontosítása iránti kérelmet terjesztettem elő az IM-nek. Válaszában a minisztérium a VII-LK/591/2/2021. sz. szakmai véleményével pontosította korábbi állápontját. Ez már elismeri a kamarai nyilvántartás irányadó jellegét, de továbbra is jelentőséget tulajdonít az ügyvédkereső adattartalmának, amivel szakmai szempontból nem tudok maradéktalanul azonosulni. Ugyanakkor azt a jogértelmezési bizonytalanságot eloszlatja, hogy kiterjed-e a fokozott törvényi garancia az Országos Ügyvédi Nyilvántartásban nem szereplő irattárra is. A szakmai vélemény lényegi része a következő:

„Ebből következik, hogy a Be. 303. § (2) bekezdésében és a Be. 309. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések hatálya az ügyvédi tevékenységet gyakorló természetes személy vagy szervezet által az ügyvédi tevékenység folytatására szolgáló minden olyan helyiségre - irodára, alirodára, fiókirodára és irattárra - kiterjed, amelyben az ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett adat tárolása jogszerűen történik.

A Be. 261. § (1) bekezdése alapján a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság […] bármely szervtől, jogi személytől vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől adatszolgáltatást kérhet. A büntetőeljárás szempontjából tehát közömbös, hogy az ügyvédi tevékenység folytatására szolgáló egyes helyiségekre vonatkozó adatokat az Országos Ügyvédi Nyilvántartás, vagy a területi ügyvédi kamara tartja nyilván, és annak sincs jelentősége, hogy ezek az adatok bárki számára hozzáférhetőek vagy sem.”

ÜF: A koronavírus járvány miatt ügyvédek körében is elterjedt az otthoni, „home-office” munkavégzés. Így aztán feltehetően ügyvédi otthonokban is tároltak-tárolnak ügyvédi iratokat. Ezt a merőben új helyzetet hogyan kezeli a rendszer?

MT: Korábban említettem, hogy a hazai Be. az EJEE-hez képest is szűkebben vonja meg a fokozott védelem alá eső helyiségek körét. Mert például az ügyvéd lakása – ha az nincs bejelentve irodaként, alirodaként, fiókirodaként, vagy irattárként – nem esik fokozott védelem alá, akkor sem, ha a koronavírus járvány alatti home office munkavégzés történik, melynek velejárója, hogy az ügyvéd védendő iratok (adatok) egy részét is otthon tárolja. Például, ha hazaviszi az ügyvédi iroda laptopját, amin nyilván ott vannak az ügyvédi titkok is, melyekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a papír-alapú iratokra. Az EJEE 8. cikke alapján az ilyen helyzetekre egyértelmű a fokozott védelem, a Be. alapján azonban a be nem jelentett ügyvédi home office munkahely nem tekinthető „ügyvédi irodának”, ezért sokkal szabadabban kutatható.

- Az iratok otthoni tárolását elvileg kötelező bejelenteni a területi kamarának (Üttv. 16. § (5) bek.). Ez akkor is így van, ha az egyes országos, MÜK szabályzatok veszélyhelyzeti alkalmazásáról szóló 3/2020 (V. 5.) MÜK elnökségi határozat 1.9. pontja szerint az ügyvédi iroda irodahelyiséget sem köteles fenntartani, ugyanakkor veszélyhelyzet ideje alatt is köteles biztosítani az iratok őrzésének infrastrukturális feltételeit. A megszaporodott ügyvédi irattárak kapcsán pedig fokozott érdek a kapcsolódó büntetőeljárási szabályok pontos értelmezése. Remélhetőleg az ügyészség és a bíróságok részéről is.