Az alábbiakban olvasható az MTA Jogtudományi Intézet honlapján
ismertetett beszámoló az online rendezvényről.
Dr. Ződi Zsolt előadását a kérdéskör kontextusával indította. Előrevetítette, hogy
a technológiaszabályozás egy kifejezetten gyorsan változó terület, amely kapcsán kiterjedt szakirodalom áll rendelkezésre, a témáról publikáló szerzők számos különböző szempontú megközelítést dolgoztak ki. A terület sajátosságaiból következik, hogy „általános igazságokat” megfogalmazni nem lehet, mert a gyorsan változó környezet rövidebb-hosszabb távon idejétmúlttá teszi.
A mesterséges intelligencia szabályozásának ötlete a 2010-es
évek közepétől került a közbeszéd homlokterébe, és mára már
kiemelkedő érdeklődés tapasztalható a probléma megoldásának
lehetséges alternatívái iránt. Ennek ellenére dr. Ződi Zsolt álláspontja
szerint még napjainkban sem számottevő a mesterséges
intelligencia jelenléte a mindennapokban. Azonban a tudományos
kutatások ennek a helyzetnek a megváltozásával járó
robbanásszerű változásokra igyekeznek idejekorán felkészülni.
Ennek a folyamatnak a részeként vetődik fel az átfogó szabályozási
koncepciók körvonalazása.
A mesterséges intelligencia megjelenésével szinte egyidejűleg láttak napvilágot a különböző etikai kódexek, azonban ezek közül egy sem foglalkozott azzal, hogyan válnak az etikai normákból jogszabályok. Az emberekben megfogalmazódó szabályozási kényszer elsősorban afeletti szorongásaikból fakad, hogy a mesterséges intelligencia elveszi-e a munkájukat, átveszi-e az irányítást az emberektől. Ződi szerint ez természetes reakció, minden kornak megvolt a maga szorongástényezője.
Az előadó e körben említette a 19.
századból Mary Shelley Frankensteinről szóló regényét, a 20.
századból pedig Karel Čapek „Rossum Univerzális Robotjai”
című darabját, amely alkotások hasonló félelmeket dolgoztak
fel, mint amilyet napjainkban a társadalom jelentős része a
mesterséges intelligencia irányában táplál.
Ezt követően a jelenlegi etikai kódexek tartalma került bemutatásra elsőként egy sokkolóan ható számmal. Az Algorithmwatch weboldal „AI ethics guideline global inventory” aloldala jelenleg 157 etikai kódexet tart számon. Ezek eredete vegyes:
a kormányzati szervektől a civil szervezeteken át a vallási közösségekig bezárólag sokféle szempontból állítottak fel etikai követelményeket a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban. A főbb megállapítások azonban a legtöbb esetben egyezést mutatnak: szükséges biztosítani az emberközpontú és felhasználóbarát működést, valamint tiszteletben kell tartani az embert. Az etikai kódexekben kiemelt szerepük van az alapjogi katalógusoknak, különösen a diszkrimináció-tilalom, a magánélet védelme, a véleményszabadság, az egyenlőség és az önmeghatározáshoz való jog tekintetében.
Az utóbbival
kapcsolatban szemléltetésként dr. Ződi Zsolt felhívta a figyelmet
egy különös esetre, miszerint Franciaországban alapjogi
megfontolásokból kiindulva megtiltották a bírói tevékenységet
profilozó technológiák használatát. Ezenkívül minden etikai
kódex tartalmazza a mesterséges intelligencia hatályos
jogszabályokkal összhangban történő alkalmazásának
kötelezettségét.
Az etikai kódexekkel kapcsolatban előadó a következő főbb jellemzőket azonosította: a kódexek a mesterséges intelligencia definiálásánál a gépi tanulásból indulnak ki anélkül, hogy figyelembe vennék az alkalmazási szektorokat és a technológia funkcióit (például természetes nyelvfeldolgozás, következtetés, értékelés). Homályos továbbá a követelmények címzettje, valamint szószaporításként hathat az a kitétel, hogy a mesterséges intelligenciának meg kell felelnie a hatályos jogszabályoknak. Összefoglalóan az előadó véleménye szerint
ezek az etikai kódexek – néhány ágazati vagy funkcionális megközelítésű dokumentum kivételével – csupán a szorongások enyhítésére alkalmasak és a bennük megfogalmazott követelmények vagy már jelenleg is léteznek (például diszkrimináció-tilalom), vagy lényegében operacionalizálhatatlanok. Mindezek folytán pillanatnyilag laikus szemszögű problématérképet adnak.
A mesterséges intelligencia jogi szabályozásának kihívásaival kapcsolatban az előadó felhívta a figyelmet, hogy elsőként a definíciós problémák merültek fel. Ezek körében dr. Ződi Zsolt megállapította, hogy a meghatározás várhatóan a non-determinisztikus működés és/vagy a gépi tanulás ténye köré fog csoportosulni. A szabályozás címzettjének kérdése már nem látszik ennyire könnyen feloldhatónak: a fejlesztőkkel, a gyártókkal vagy a használókkal szemben szükséges megfogalmazni jogi követelményeket? Erre a kérdésre jelenleg nem adható egyértelmű válasz.
További dilemma, hogy mennyire szükséges a mesterséges intelligencia jogi szabályozása során technikai szempontokat figyelembe venni. Dr. Ződi Zsolt véleménye szerint erre a kérdésre a nagymértékű, compliance jellegű szabályozás a válasz, továbbá nem célszerű teret engedni az ön- és társszabályozásnak. Végül, de nem utolsó sorban kérdésként merült fel, hogy a jelenlegi jogi rendszerből mi alkalmazható a mesterséges intelligenciákra. Az előadó ezt a robot-tanácsadók példáján keresztül mutatta be, rámutatva, hogy minél preventívebb jellegű az adott szabályozási tárgykör, annál valószínűbb, hogy az alkalmazható lesz az újabb technológiákra is. Kitérőként megjegyezte továbbá, hogy szerinte a bírói jogalkalmazásnak célszerű lenne minél szélesebb mozgásteret hagyni, mindazonáltal elismerte, hogy ez esetenként csupán súlyos károk bekövetkezte után lehetne alkalmas megoldás.
A szabályozási dilemmákat követően gyakorlatibb szempontokra tért át az előadás. Dr. Ződi Zsolt amellett érvelt, hogy általános kódexek helyett ágazati szabályozás szükséges, továbbá ennek legalkalmasabb módja az etikai helyett a jogszabályok és soft law eszközök számának növelése. Erre azért is van különösen nagy szükség, mivel az általános követelmények a gyakorlatban nehezen kivitelezhetők. Ennek példájaként az előadó az automatikus döntéshozatalt hozta fel. Megítélése szerint,
ha minden esetben ténylegesen érvényesülne a működés indokolásának, felülvizsgálatának igénye, valamint a döntések elleni tiltakozás jogosultsága, az a valóságban káoszhoz vezetne. Kérdéses továbbá az indokolási kötelezettség tartalma: segítene a használón egy olyan, gép általi magyarázat, ami merőben csak a paramétereket sorakoztatja fel, személyes narratíva helyett?
Zárásként az előadás a jövőbeli perspektívákat és a formálódó kezdeményezéseket mutatta be. Dr. Ződi Zsolt javaslata szerint a mesterséges intelligencia szabályozását – az információbiztonsághoz hasonló módon – ágazatonként, kockázati kategóriákba sorolás mentén kell elvégezni. Bénító hatással bírna, ha egy kereskedelmi hirdetési szoftver azonos szigorúsággal kerülne szabályozásra, mint például az egészségügyben használt mesterséges intelligenciák. Felmerült továbbá a szabályozás szervezeti oldala is: dr. Ződi Zsoltt amellett foglalt állást, hogy
az ágazati hatóságok szervezetrendszerében lenne célszerű kialakítani mesterséges intelligenciával foglalkozó egységeket. Ehhez olyan szakemberekre van szükség, akik egyaránt értenek az adott ágazathoz és a technológiaszabályozáshoz is. Az alkalmazás előtti „homokozó tesztrendszerek” (regulatory sandbox), majd az ezek alapján kiadott tanúsítványok növelhetnék a megbízhatóságot, azonban itt is felmerül a megfelelő tanúsító szerv kérdése. Az alkalmazást követően pedig speciális ellenőrző szoftverek kifejlesztését javasolja az előadó a folyamatos biztonság garantálása érdekében.
