Mint írták: ha az emberi élet szakaszait nézzük, a hatvanas szám
meghatározó fordulópontnak tekinthető, hiszen – a hivatalos
besorolás alapján is – ezt tekintjük a felnőttkor végének, és
az időskor kezdetének. Egy felnőtt ember hatvan éves korára már
rendelkezik megfelelő élettapasztalattal, bölcsességgel, és
ebben az életkorban már van alapja a visszatekintésnek, a
számvetésnek és az elért eredmények összegzésének is. Nincsen
ez másképpen egy intézet esetében sem.
Az OKRI már kinőhette – esetleges – gyermekbetegségeit, túl
van a felnőtté válás nehézségein – amikor új névvel és új
tartalommal kellett megjelennie a társadalomtudomány színpadán:
az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetből
Kriminológiai Intézet lett – és az elmúlt évtizedekben a
magabiztos érés és kiegyensúlyozott növekedés útjára lépett.
Az Intézet, amely Kelet-Közép-Európa legnagyobb kriminológiai
kutatóhelye, kezdettől fogva a Legfőbb Ügyészség tudományos
kutató intézeteként látta el szerteágazó feladatait. Ezt a
sokszínűséget, sokirányú gondolkodást és interdiszciplináris
felfogást tükrözi a jelenlegi, ünnepi kiadvány is, amelynek –
személyes hangvételű – köszöntő sorait dr. Polt Péter
legfőbb ügyész írta.
A tanulmánykötet tizenkét kiváló írást foglal magában,
amelyek közül a bűnözés iránt tudományos érdeklődést mutató
olvasó ízlése szerint válogathat, hiszen az átfogóbb,
komplexebb, filozófiai ihletettségű kérdések csakúgy
felbukkannak, mint a kriminalitás speciális, egyedi jelenségeit
taglaló tanulmányok.
A tanulmánykötet, az Intézet „életkori sajátosságaihoz”
illeszkedve, egy számvetéssel kezdődik, amelyben dr. Korinek
László akadémikus a kriminológia tudományának létjogosultságát
firtatja. A továbbiakban a csökkenő bűnelkövetés okainak
kérdése kerül terítékre, de találkozunk kimondottan
jogdogmatikai és kriminalisztikai tárgyú elemzésekkel is.
Előbbire kiváló példa „A kihívó közösségellenesség
értelmezése a garázdaságnál” című tanulmány, vagy a
szexuális erőszak és szexuális kényszerítés jogalkalmazói
gyakorlatát vizsgáló írás; míg a kriminalisztikai irányultságot
fémjelzi a bizonyítékok beszerzésének problémakörét a
nemzetközi együttműködés keretében értelmező munka, valamint
az integritásteszt alapjairól szóló értekezés is.
A kötet azonban nemcsak tárgybeli perspektíváját tekintve
nevezhető átfogónak, hanem időbeli horizontját illetően is. A
jubileumi gyűjteményben találunk a klasszikus kriminológiai
tárgykörbe sorolható elemzéseket, mint az újszülött sérelmére
elkövetett emberölések jellemzőit feldolgozó, vagy az
alkoholfogyasztás és a közlekedés összefüggéseit taglaló
írások; de a multidiszciplináris tudományterület hagyományos
kereteit feszegető tanulmányokat is. Találkozunk olyan kutatói
kérdésfeltevéssel, amely arra kíváncsi, hogy a termelési
kockázatok mennyiben lehetnek viktimizációs tényezők; egyebekben
megjelenik az a – sokakat foglalkoztató – dilemma is, hogy
egyesek, a bűnelkövetés rizikófaktorainak megléte, esetleges
halmozódása ellenére is miért és hogyan képesek „talpon
maradni”, a bűnelkövetővé válást elkerülni. A
problémaérzékenység kiváló illusztrációja az
emberkereskedelem és a kényszermunka tárgykörét empirikus
módszerrel feltáró elemzés. A kíváncsiság azonban túlmutat a
jelen-idejűségen is, és „vigyázó szemeit” már a jövő –
korántsem utópisztikus – problémájára veti, amikor a szerző
azt a jogilag is kiemelkedő relevanciával bíró kérdést
értékeli, hogy miként szabályozható a felelősség, ha autónk
„saját magát” vezeti, vagyis az autonóm gépjárművek és a
felelősség kérdéskörét elemzi.
Látható tehát, hogy a tanulmánykötet a tradicionális és a
friss témák feldolgozásában egyaránt bővelkedik, így bátran
mondhatjuk, nem kell attól tartani, hogy egy tudományos intézet
hatvan éves korára elfásul, kiég vagy megöregszik. A kötet
alapján sokkal inkább a – manapság divatos – szlogen látszik
igazolódni a kriminológiai kutatás területén is, hogy a „hatvan
az új negyven”.
Zárásként dr. Vókó György igazgató szavaival ajánlanánk az olvasó szíves figyelmébe a születésnapi kötetet: „Az OKRI és a kutatók készen állnak a társadalmi változások követésére, a nehezen megfogalmazható kérdések felmérésére, megoldásuk segítésére. […] A tudomány és a gyakorlat együttese, a mindennapi élet konfliktusainak bemutatása, és a megoldásuk feltérképezése határozta meg az OKRI elmúlt évtizedét, és jelöli ki a jövőjének irányát is.”
A tanulmánykötet ide kattintva tekinthető meg.