Az Országos Bírói Tanács (OBT) október 9-én 13-1 arányban
nem támogatta Varga Zs. András kúriai elnökké megválasztását.
Öné volt a támogató szavazat?
A tanácskozáson kulturált, magas színvonalú vita folyt azokról
a szempontokról, amelyeket a jelölt támogatásának körében a
testület figyelembe kívánt venni. Ezeknek a szempontoknak a
következetes összefoglalását tartalmazza a határozat indokolása
is. Pro és kontra érvek hangzottak el.
Abban nincs semmi meglepő, hogy a bírói tanács számonkérte a
jelöltön a bírói múltat, a bírói, tárgyalótermi gyakorlatot.
A meghallgatás mindazonáltal mindenkit meggyőzött a jelölt
személyes kvalitásairól. Megjegyzem, az OBT-ülés jegyzőkönyve
és a név szerinti szavazás eredménye is nyilvános.
Vagyis a kollegialitás íratlan szabályait megerősíti a
jegyzőkönyv. Igaz?
A válaszom az, amit az imént elmondtam.
Ugorjunk vissza pár évet az időben! A Kúria egyik fő feladata
a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása. Elnökké
választása után a legkritikusabb ítélkezési területeket (a
büntetéskiszabási gyakorlatot, a közérdekű adatok kiadását, a
gyülekezési jogot stb.) úgynevezett joggyakorlat-elemző csoportok
vizsgálták meg. Milyen eredménnyel?
Az elmúlt években sikerült feltérképezni szinte az összes
problémás jogterületet. 2012 és 2019 között ötvenhét
joggyakorlat-elemző csoport működött a Kúrián. Amikor
meglátogatok egy járásbíróságot, és megkérdezem az ottani
bíróktól, a Kúria mely tevékenységét kísérik leginkább
figyelemmel, főként a joggyakorlat-elemző csoportok összefoglaló
véleményeit említik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a bírói
munka egyedi esetekre koncentrál, miközben a bíró törekszik
arra, hogy a tudását általánosabb szintre emelje, hogy értsen
egy adott témához. Ehhez segítséget adnak az elemzések.
Nem egyet a jogalkotók is hasznosítottak. „A szakértői
bizonyítás a bírósági eljárásban” című elemzés főbb
megállapításai például beépültek a 2016-ban elfogadott
igazságügyi szakértői törvénybe.
Így van. Emellett az elemzések konkrét ügyekben is irányt
szabnak az ítélkezési gyakorlatnak. Amikor a büntetéskiszabás
kérdéseit néztük meg, a Kúria publikált egy eseti döntést,
miszerint a feltételes szabadságra bocsátásról történő bírói
döntésnél a bűncselekmény súlyát is figyelembe kell venni. És
lám, nemrég a parlament elfogadott egy törvényt, ami a
legsúlyosabb bűncselekmények körében már eleve kizárja a
feltételes szabadságra bocsátást. De vizsgáltuk a versenytilalmi
megállapodásokat is, ami egy teljesen új terület: cégek kikötik
alkalmazottaiknak, hogy távozásuk esetén meghatározott ideig
ugyanilyen munkakörben nem dolgozhatnak. Kiderült, hogy az akkori
törvény szerint ezeket a megállapodásokat nem szükséges írásba
foglalni, miközben egy tanulmányi szerződést csak írásban lehet
megkötni. A Kúria javaslatára ez nemrégiben módosult.
Mondhatjuk-e azt, hogy amerikai mintára a magyar jogalkalmazás
is a precedensjog felé tart?
Nagy a távolság a jogalkotás és a kialakult joggyakorlat között.
A joggyakorlat-elemzés ezt a távolságot hidalja át, hiszen
megvizsgálja a jogalkotói szándékot, de megnézi annak gyakorlati
megvalósulását is, majd a kettőt összeveti. Németországban
ennek komoly jogtudományi kultúrája alakult ki, míg nálunk a
jogtudósok figyelme sohasem irányult ennyire intenzíven a
joggyakorlatra. Ezen némiképp változtat az európai jog, mivel
folyamatosan figyelni kell az Európai Unió Bíróságának
döntéseire.
Mit ért azon, amit egy korábbi interjújában mondott, hogy a
Kúria nem egy ítéletgyár?
Azt, hogy a hangsúly nem a Kúria egy-egy konkrét ügyet eldöntő
ítéletén van, hanem azon, van-e a döntésnek az adott eseten is
túlmutató jelentősége.
Egy felsőbíróságnak kell hogy legyen kisugárzása, a döntéseiben
elvszerű logikának kell érvényesülnie.
Az elemzésekkel kapcsolatos műhelymunka nagyon határozottan
megváltoztatta a bírók alapállását, sokkal nyitottabbá,
elfogadóbbá tette őket más módszerek, más megközelítések,
más szempontok felé.
Akár az ügyészi szempontokkal szemben is? Milyen a kapcsolatuk
az ügyészséggel?
Teljesen korrekt, szakmai a párbeszéd. Az ötvenes-hatvanas évek
elnyomó hatalmat kiszolgáló ítélkezésének feltárásában
például kimondottan harmonikus és eredményes együttműködés
alakult ki a bíróság és az ügyészség között. A közös munka
feltárta, hogy a koncepciós perekben az érdekeltek kérelmére
viszonylag kevés elítélést vizsgált felül a bíróság, mert
időközben meghaltak a hozzátartozók.
A parlament módosította a szabályozást, ami így már lehetővé
tette a legfőbb ügyésznek, hogy a jogsértő elítélések
semmisségéről igazolás kiállítását kérje a Kúriától, és
csaknem félszáz esetben a Kúria igazolta is az akkori eljárások
semmisségét, így megvalósította a jogi elégtételt.
Lehet-e bírálni az ítéleteket?
Hogyne. Egyrészt szükség van a szakmai visszajelzésre, amit a
perbeli képviselőként eljáró jogászok meg is tesznek. Ahogy a
jogtudomány reakciói is elengedhetetlenül fontosak. Immár tíz
éve rendkívül értékes munkát végez a JeMa (Jogesetek
Magyarázata) című folyóirat, amely tudományos nézőpontból
elemzi többek közt a felsőbíróságok döntéseit. Másrészt
olyan jogviták, bűnesetek kerülnek a bíróságok elé, amelyek
élénken foglalkoztatják a közvéleményt, így hát törvényszerű,
hogy ezekről az ügyekről az embereknek véleményük van. A
bíróságoknak ezt el kell fogadniuk, és figyelniük arra, hogy egy
ügyben a társadalom értékítélete hogyan alakul. Mindez azonban
nem azt jelenti, hogy a bírónak a közhangulatnak kell megfelelnie.
Ugyanakkor eléggé bizarr, amikor ügyvédek vehemensen agitálnak a médiában a saját folyamatban lévő ügyeikről, sutba vágva a fegyveregyenlőség elvét, mivelhogy a bírák semmit sem kommentálhatnak, pláne ítélethozatal előtt...
Szükség van a közvélemény türelmére és annak ismeretére is,
hogy a bíró ezt nem teheti meg. Azért nem, mert a meggyőződése
akkor alakul ki végérvényesen, amikor lezárja az ügyet, és
kihirdeti az ítéletet. Ezt megelőzően felelőtlenség lenne
bármit mondania. Ha szakmai vagy ténybeli tévedés jelenik meg a
sajtóban, akkor erre közleményben szoktunk reagálni.
A bíró egyáltalán nem szólalhat meg a saját ügyében?
Gyakorlatilag nem, sem az ítélet előtt, sem pedig utána. Az
ítéletek magyarázata nem a bíró, hanem a bírósági
sajtószolgálat feladata.
És mi a helyzet akkor, ha a politika találja meg az
igazságszolgáltatást, egy politikus szedi ízekre az ítéletet?
Vagy ami még ennél is komplikáltabb: megelőlegezi az ítéletet.
A bírónak ezeket a véleményeket figyelmen kívül kell hagynia
döntése meghozatalakor. A bírósági vezető pedig felhívja a
közvélemény figyelmét, hogy nem helyes a bírókat befolyásolni
a munkájukban. Ugyanakkor helyén kell kezelni a kérdéseket.
Tudomásul kell venni, hogy a politikusoknak is megvannak a maguk
politikai szempontjaik, amelyek adott esetben ügyekkel kapcsolódnak
össze. Egy határt nem szabad átlépni: amikor egy konkrét bírót
találnak meg, és kezdik ki a személyét.
Minden magyar polgárnak tiszteletben kell tartania, hogy a bíró a
köztársasági elnöktől kapja a kinevezését, és arra kap
megbízást, hogy az eléje kerülő ügyeket a legjobb tudása
szerint, részrehajlás nélkül eldöntse. A személyeskedés nem
fér össze a jogállamisággal.
Hack Péter tanszékvezető egyetemi tanár szerint Darák Péter
a magyar jogtörténet egyik legjobb főbírója volt, aki sok
kérdésben a kormánnyal szemben is a kollégái mögé állt. Mit
szól ehhez?
Megtisztelő, ha így tekintenek az elnöki működésemre. Egy-egy
ilyen megszólalás legalább annyira szól a következő kilenc
évvel kapcsolatos elvárásokról, mint a korábbi kilenc év
értékeléséről. Elnöki munkám megítélését bízzuk az
utókorra.
Elnök úr, a jövő év elejétől új időszámítás kezdődik
az életében. Megvan már, hogy mivel fog foglalkozni?
Ahogy az asztalon sorakozó adójogi könyvek is elárulják,
továbbra is itt fogok dolgozni a Kúrián a Közigazgatási
Kollégium tanácselnökeként.
Hagy majd három borítékot az utódjának?
Nem.
Az Index-interjút Sereg András készítette.
