Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója nyitóelőadásában
azt a kérdéskört járta körül, hogyan gondolkodunk mi magyarok
az Európai Unióról és általában Európáról. Az Eurobarometer
vizsgálatai alapján kiderül, hogy a magyar lakosság európai
identitása, valamint az Európai Unió támogatottsága viszonylag
erős. A vizsgálat alapján a magyarok 27 százaléka nagyon erősen
kötődik az Európai Unióhoz és 80 százalékuk vallja magát
európai állampolgárnak is. A magukat uniós állampolgárként
identifikáló magyar válaszadók aránya a 2014-es tavaszi 59
százalékról 2019 őszére mintegy 80 százalékra emelkedett annak
ellenére, hogy a vizsgált időszakban hazánkban kifejezetten
EU-ellenes retorika volt megfigyelhető.
Egy 2019 tavaszi kutatás szerint a magyarok 67 százalékának jó
véleménye van az Európai Unióról és az ország uniós tagságát
a magyarok 62 százaléka értékelte pozitívan. A magyarok
demokrácia-jólét viszonyrendszerének fontosságára jól
rávilágít az EBRD, Life in Transition III Survey, amely alapján a
magyarok 70 százaléka élne szívesebben egy korlátozott politikai
szabadságjogokat felmutató, ellenben erős gazdasági növekedéssel
rendelkező országban, mintsem egy teljes politikai szabadságot
felmutató, de gyenge gazdasági növekedéssel bíró országban.
Magyarországon a rendszerváltás óta jelentősen nőtt azoknak az
aránya, akik azt gondolják, hogy az állam az ő érdekükben jár
el. Mindennek ellenére a legnagyobb arányban Magyarországon vannak
azok, akik azt gondolják, hogy nem különösebben érdemes a
választásokon részt venni, mert azok nem képezik le a
választópolgárok érdekeit. Alacsony az uniós intézményrendszer
előnyeivel, vívmányaival kapcsolatos személyes tapasztalat,
valamint a szabadságértékek súlya akkor, ha ezek prosperitással
vannak „szembe állítva”.
Tóth István György szerint fontos lenne annak popularizálása,
hogy a „rendszerek versenyében” a szabadságelvű rendszerek
hosszú távon hatékonyabbak, mint az autoriter rendszerek, valamint
annak bizonyítása, hogy a „fékek és ellensúlyok” a közjó
részei, a szabadság és a verseny a prosperitás együttes
előfeltételei.
A nyitóelőadást követően egy szakértői panel a magyar
társadalom Európához, az Európai Unióhoz való viszonyát
vizsgálta meg több szempontból. A virtuális kerekasztal tagjai
Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója, Arató
Krisztina, egyetemi tanár és a Magyar Politikatudományi Társaság
elnöke, valamint Martin József Péter, a TI Magyarország ügyvezető
igazgatója voltak. A beszélgetést Mikola Bálint, a TI
Magyarország projektmenedzsere moderálta.
Filippov Gábor a beszélgetés elején kifejtette, szerinte Európai
Unió és Európa a magyarok szemében szétválaszthatatlan a
nyugati integrációtól, a fejlettségtől, az átlátható fiskális
politikától, valamint az államadósság csökkentésétől. A
magyar külpolitika az utóbbi években a keleti nyitás és a
nyugati integráció között próbált egyfajta egyensúlyt találni,
miközben Brüsszel ellen erőteljes kampány folyt. Arató Krisztina
szerint a kormányzati kommunikációban azért nem az Európai
Uniót, hanem Brüsszelt kritizálják, mert az Európai Unió egy
olyan szilárd intézmény, amelyben nagyon sokan bíznak, ezáltal
nehéz is lenne támadni. Szerinte a magyar és az európai identitás
nem vagy-vagy alapú.
Martin József Péter azt a kérdést járta körül, hogy miért
következhetett be Magyarországon egy nagyarányú javulás az
Európai Unió megítélésével kapcsolatban. Szerinte az Európai
Unió hasznossága szempontjából való megítélése azért
növekedhetett nagy mértékben Magyarországon, mert a magyarok
alapvetően a nyugati civilizációhoz érzik magukat közel.
A magyar lakosság túlnyomó többsége európai identitásúnak is
vallja magát, de a döntő magyarázat a gazdasági tényező.
Amikor megkérdezik, hogy miért hasznos az Európai Unió a
magyaroknak, az általános válaszok arról szólnak, hogy az EU
munkahelyeket teremt, növekedést és életszínvonal emelkedést
biztosít és ritkán mondanak békével, együttműködéssel,
politikai szabadságjogokkal összefüggő szempontokat.
A magyar társadalomra jellemző, hogy minél inkább benne van egy
adott kérdésben, hogy az állampolgárok személyes erőfeszítéseire
is szükség van például a közös valuta bevezetéséhez, a
demokrácia javulásához vagy éppen a korrupció
visszaszorításához, annál inkább népszerűtlenebb az adott
kérdés.
Martin József Péter kiemelte, amikor a magyarokat megkérdezik,
hogy mekkora probléma a korrupció, akkor a válasz általában az,
hogy nagy probléma, azonban a valóság azt mutatja, hogy a magyarok
többsége tolerálni tudja a korrupciót (csak 38% tartja
elfogadhatatlannak), ez a legalacsonyabb arány az EU-n belül.
Filippov Gábor szerint a korrupció-tolerancia szorosan összefügg
a korrupciós folyamatok megértésével. Szerinte a korrupció nem
csak intézményi, hanem társadalomlélektani kérdés is. A
társadalom korrupciós toleranciája összefügg azzal, hogy gyakran
nem értjük, mi a közpénz, éppen ezért a tudatosításban az
államnak nagy szerepe lenne. Martin József Péter ehhez kapcsolódva
megjegyezte, hogy teljesen más tényezők mozgatják az állami és
az „utcai korrupciót” és az állami korrupció megítélését
a politikai preferenciák befolyásolják, tehát mindig az
ellentétes politikai színezetű aktorok a korruptak.
A korrupció kérdésköréhez szorosan kapcsolódó jogállamisági
mechanizmusról Tóth István György úgy vélekedett, hogy a
jogállamisági mechanizmus bevezetése még rendkívül kétséges.
Martin József Péter véleménye, hogy a legvalószínűbb, hogy
kompromisszum fog születi, tehát mindenki valamit nyer és veszít
is. Szerinte a két ellentétes álláspont már annyira
beágyazódott, hogy nem valószínűsíthető olyan végkimenetel,
amellyel mindkét fél tökéletesen elégedett lehetne. Valószínűleg
be fog épülni a jogállami mechanizmus, azonban ennek feltételei
még rendkívül képlékenyek.
Az esemény közönségkérdésekkel és az ezekre adott szakértői
válaszokkal zárult.
A teljes előadás és a panelbeszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg:
