Az ügyészség nem csak a kishalakkal szemben jár el – mondja a Legfőbb Ügyészség sajtószóvivője

Október elején tette közzé a Legfőbb Ügyészség a 2019-es évről szóló parlamenti beszámolóját. Ebben többször is szerepel, hogy a társadalom tévhitekre alapozva alkot véleményt a szervezet munkájáról, rosszul ítéli meg a korrupciós bűncselekményekben indított nyomozásokat. Milyen tévhitre gondoltak?

Fontos tisztázni, hogy a büntetőjogban korrupciós bűncselekményként csak a Büntető Törvénykönyv által ilyenként meghatározott tényállásokat lehet értelmezni. Lehet ez például a hivatali, gazdasági vesztegetés, a befolyással üzérkedés, a befolyás vásárlása. A hazai és nemzetközi közéletben, a médiában és így a köznyelvben egy sor olyan jelenséget is e körbe vonnak, amely jogilag más bűncselekményt jelenthet. Ilyen például a költségvetési csalás, a hűtlen kezelés vagy a hivatali visszaélés. Erős tévhit az is, hogy sokan úgy vélik, minden korrupciós ügyben az ügyészség nyomoz. Pedig csak a hivatali korrupciós bűncselekmények nyomozását végzi az ügyészség, de a felderítés itt is a Nemzeti Védelmi Szolgálat és más felderítő szervek feladata. A gazdasági korrupciós eseteknél pedig a rendőrség nyomoz.

Tehát amikor az beszámolóban azt írták, hogy nem bővült a nyomozó hatóságok eszköztára olyan elemekkel, amelyek eredményesen használhatók a nyomozások során, akkor az ügyészség jogkörének kiszélesítését kezdeményeznék?

A Legfőbb Ügyészség 2019 novemberében, a 2020-2022 közötti időszakra szóló Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia véleményezésekor a Belügyminisztérium felé fejtette ki, hogy az ott felvázolt intézkedések, a közszféra integritásának fokozását szolgálják, de az azon kívüli területekét kevésbé. Pedig továbbra is problémaként jelentkezik a befolyással üzérkedés és a befolyás vásárlás, vagyis amikor az elkövetők nem a közszféra tagjai, de a korrupciós cselekményt hivatalos személyre hivatkozva, befolyásuk érvényesítése ígéretével, vagy ennek a vélt befolyásnak a megszerzése érdekében követik el. Ha valami korlátozott mértékben áll rendelkezésre, vagy magasabb szintű szolgáltatást akar valaki igénybe venni, sok esetben befolyásolható személy útján kívánják azt elérni. Gondoljunk például az egészségügyre, ahol akár csak valamilyen ismerős útján akarnak jobb ellátást kapni vagy szerezni az érintettek. A Legfőbb Ügyészség ezért azt javasolta, hogy a stratégia a társadalom minden szereplőjét próbálja bevonni annak érdekében, hogy - a hivatali mellett - a gazdasági korrupciós cselekményeket is visszaszorítsák. Tettünk olyan javaslatot is, hogy a megbízhatósági vizsgálatokat terjesszék ki a köz- és versenyszféra találkozási területeire, például a közbeszerzésekre, ami pont egy olyan terület, amit a köznyelvben a korrupcióhoz sorolnak. Ráadásul a megoldás nem új, mivel a hivatali korrupció területén mindez már létező és sikeres eljárás. Ezen túlmenően a versenyszférában a verseny tisztaságát sértő tevékenységek büntethetőségét is szorgalmazta a Legfőbb Ügyészség. Például a vertikális kartellezés esetében.

A gazdasági életet érintő további változtatásokat is javasoltak?

Számos javaslattal élt a Legfőbb Ügyészség. Például, hogy ismét biztosítható legyen a büntetlenség, ha valaki időben jelzi a korrupciós cselekményt, akár aktív, akár passzív résztvevőként érintett. Tudni kell mindehhez, hogy az is korrupciós bűncselekményt követ el, aki adja, és az is, aki kapja a jogtalan előnyt. Vagyis olyan helyzetben legyen meg ez a lehetőség, ha az illető előbb nyitott a hatóság felé, mint ahogy az eljutott hozzá. A büntetlenség biztosítására régebben volt lehetőség, de az OECD ajánlása nyomán ez kikerült a törvényből, pedig egy nagyon pragmatikus intézkedés volt. Javaslatként szerepelt az is, hogy meghatározott cégméret fölött, szükséges legyen egy integritásszervezet létrehozása, amelynek feljelentési kötelezettsége lenne a korrupciós bűncselekmény észlelésekor. Ugyancsak felvetette az ügyészség, hogy a jelenleginél jobban szorítsák vissza a készpénzforgalmat. Például teljesen tilalmazott legyen bizonyos összegen felüli teljesítések készpénzben történő kifizetése, vagy hogy a nagy összegű készpénzes műveletek esetében bejelentési kötelezettséget írjanak elő, és ennek elmulasztását is szankcionálják.

Viszont a közvélemény ezekben még nem látná a politikán vagy a közéleten a nagyobb nyomást. Abba az irányba nem lépnének?

A Legfőbb Ügyészség komplex javaslat csomagot fogalmazott meg. Ennek részeként azt is felvetette, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget helyezzék új alapokra. Ezek érdemi ellenőrzése mellett, a hiányos, valótlan közléseket szankcionálják. Példaként említhető az is, hogy a közszféra összeférhetetlenségi szabályainak kijátszását lehetővé tevő alkalmazási formák tilalmazását javasolta az ügyészség. Ilyen például amikor a hatósági funkcióhoz tartozó feladatokat egy szakma képviselői megbízási jogviszonyban látnak el.

A 2019-es beszámolóban tett megjegyzés, hogy a nyomozó hatóságok eszköztárát bővítenék olvasható úgyis, hogy egy a Nemzeti Védelmi Szolgálathoz hasonló új szervezet felállítására utalnak. Ezt is javasolták?

Több lehetséges megoldás van a kérdés rendezésére: akár a meglévő hatósági infrastruktúra jogainak kiszélesítése, akár új létrehozása. A javaslatunk nem konkrét intézményi formákra, sokkal inkább arra irányult, hogy a felvetett kérdéseket megnyugtató módon rendezzék.

A Belügyminisztériumtól érkezett visszajelzés a felvetéseikre?

Részben már történtek lépések a javaslat nyomán. 2020 júliusában a Rendőrségi törvény módosításával a közbeszerzésekre is kiterjesztették a megbízhatósági vizsgálatok lehetőségét. A megbízhatósági vizsgálatok alkalmazási körének további kibővítéséről pedig jelenleg is folynak a szakmai egyeztetések. Fontos, hogy az ügyészség, amikor más esetben észlelt problémát, jogalkotási hiányosságot, akkor is jelezte ezt az illetékes minisztériumok felé. 2014-ben például a Magyar Rezidens Szövetség kért jogértelmezést a hálapénz kapcsán, ami után a Legfőbb Ügyészség a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál kezdeményezte a vonatkozó jogszabály módosítását.

Szintén visszatérő elem a beszámolóban, hogy a közgondolkodás rossz berögzülése csak, hogy az ügyészség nem lép fel elég szigorúan a korrupciós bűncselekmények ellen. Számos ügy bekerül a nyilvánosságba, a nyomozás mégis vádemelés nélkül ér véget, függetlenül attól, hogy az a jog, vagy csak a közvélemény szerint korrupciós tevékenység.

Az ügyészség elkötelezett abban, hogy aki bizonyíthatóan bűncselekményt követ el - függetlenül a személyétől - az kapja meg érte a büntetését. Korrupciós bűncselekmények esetében az ügyészség a hivatali korrupciós ügyekben rendelkezik nyomozati jogkörrel, de ezen ügyekben is más hatóságok felderítő munkája alapján dolgozik. Az a kivételes egyébként, amikor az ügyészség nyomoz. A nyomozásra a legtöbb esetben - így a gazdasági korrupciós ügyek nyomozására is - a rendőrség, míg a gazdasági bűnügyekben a NAV hivatott. Ezzel együtt és ennek ellenére a hazai és külföldi közszereplők, intézmények heves és összehangolt támadásának jól érzékelhetően az ügyészség van a célkeresztjében. Az igaztalan támadásokra jellemző, hogy olyan eljárásokat, intézkedéseket is az ügyészségen kérnek számon, amely nem tartozik a feladatkörébe. A büntetőeljárási törvény szerint a nyomozásnak két szakasza van: a felderítési szakaszban teljes önállósággal és felelősséggel jár el a nyomozó hatóság; egészen addig, amíg valakivel szemben megalapozott gyanút közölnek; ekkor átlép a nyomozás a vizsgálati szakaszba, innentől pedig már az ügyészség irányítja a nyomozást.

De az ügyészség nem kötelezheti a hatóságokat a nyomozás folytatására?

Az új büntetőeljárási törvény egyértelművé tette, hogy kinek mi a feladata. Korábban a felelősségi rendszer elmosódott a hatóságok között. Most viszont a felderítési szakaszban a nyomozó szervnek addig teljesen szabad keze van, amíg nincs gyanúsított. Ha érkezik egy panasz, abban az esetben léphet az ügyészség, de a nyomozás irányát a felderítés során nem határozhatja meg.

Akkor meg van kötve a kezük a korrupciós ügyek vizsgálatában?

Ez így nem igaz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy folyamatosan növekedett az elmúlt években a hivatali korrupciós ügyekben indított eljárások száma. Ezek között nagy tárgyi súlyú ügyek is vannak, amelyek a médiában is komoly feltűnést keltettek. Például a már börtönbüntetését töltő Mengyi Roland ügye, vagy a Simonka György elleni vádemelés esetében, aki ellen az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények, továbbá hivatali és gazdasági korrupciós bűncselekmények miatt indult eljárás. De ide sorolható az ún. Vizoviczky-ügy, ahol vezető beosztású rendőrök is érintettek voltak. Hivatali vesztegetés elfogadása és más bűncselekmények miatt Boldog István és társai ellen is zajlik a Központi Nyomozó Főügyészségen nyomozás. Említhetném azt is, hogy a Fővárosi Főügyészség bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt néhány éve emelt vádat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal volt elnökhelyettese és társai ügyében. A 118 vádlottas ügyben a felderítést az AH kezdte, a NAV közreműködésével pedig az ügyészség kb. 1,5 milliárd forintnyi jogtalanul igényelt támogatás kifizetését akadályozta meg. A Fővárosi Törvényszék 2020. szeptemberében nagyrészt a váddal egyező marasztaló ítéletet hozott. A vádlottakra 2 év 10 hónap és 8 év 10 hónap közötti tartalmú börtönbüntetést szabott ki. Ugyanígy ott az Alstom-ügy is, amelyben két vádiratot is benyújtott az ügyészség a négyes metró szerződései körüli szabálytalanságok miatt. Ezen ügyek egyesítve lettek a bíróság előtt. Tárgyalási szakaszban van a Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetője ellen csempészet és hivatali vesztegetés miatt indított eljárás is. Tehát szó sincs arról, hogy az ügyészség csak a kishalakkal szemben jár el!

Több nemzetközi szervezet jelentése, például az Európai Bizottság legutóbbi Országjelentése is kritizálja a magyar korrupciós helyzetet. Ott is félreértenék a magyar hatóság munkáját?

A közvélemény befolyásolt - gyakran politikai célból manipulált -, sokszor jogilag megalapozatlan korrupció-érzékelése azért is probléma, mert a nemzetközi szervek is felhasználják az erről készült méréseket. Például a legutóbbi országjelentés közvélemény-kutatási eredményekre hivatkozik, amelyek benyomásokon alapulnak, nem objektív adatokon. Az ilyen percepciós indexek nehezen adnak valós képet. Ráadásul - ahogy már említettem - olyan fogalmakat is használnak, ami büntetőjogi szempontból nem is korrupció. A jelentés elmarasztaló részében hivatkoznak arra is, hogy a közvélemény-kutatások szerint a magas szintű korrupció elleni küzdelem Magyarországon nem megfelelő, de nem tisztázták, hogy a magas szint mit is jelent. A magas szintű korrupció fogalma ugyanis a büntetőjogban vagy a bűnügyi statisztikában nem létezik, azt az Európai Bizottság sem határozta meg, és ilyen jellegű statisztikai adatokat nem gyűjt, a kijelentést tehát objektív adatokkal nem lehet alátámasztani. A magyar büntetőjog a "vezető beosztású hivatalos személy" fogalmat használja, azonban a vezetői szintek között nem tesz különbséget. Hány képviselő vagy államtitkár ellen kell eljárás induljon, hogy ne mondják azt, hogy korlátozott számú eljárás kezdődött? Olyasmit kérnek rajtunk számon, amit nem definiálnak.

Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) legutóbbi jelentésében viszont számadatokra hivatkozva írja azt, hogy Magyarország esetében javasolt a legnagyobb arányban pénzügyi büntetést az elmúlt négy évben: a strukturális alapok és az agrárpénzek kifizetéseinek 3,93 százalékát találták problémásnak. Ez objektív adatnak tűnik.

Az OLAF számai kapcsán is érdemes mélyebben megnézni az adatokat. Bizonyos fogalmak egymásra csúsztatása, szándékoltan, vagy a meg nem értés okán félreértésekre adhat okot. Először is érdemes tisztázni, hogy az OLAF feladata az európai uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos adminisztratív szabálytalanságok feltárása. Nem nyomozó hatóság és nem korrupciós ügyek feltárásával foglalkozik. Az OLAF az adminisztratív jellegű vizsgálatai eredményeként több típusú ajánlást tehet. Ez lehet igazságügyi, pénzügyi vagy igazgatási jellegű. Igazságügyi ajánlással akkor él a hivatal, ha a közigazgatási vizsgálat megállapításai alapján valamilyen bűncselekménynek a gyanúja merül fel. Tehát az OLAF munkája az igazságügyi ajánlások esetén a találkozik a magyar ügyészség feladataival. A pénzügyi vagy igazgatási ajánlások nem tartoznak a magyar ügyészség hatáskörébe. Ezen igazságügyi ajánlások többsége költségvetési csalásokra vonatkozik, amelyek - mint már tisztáztuk - nem tartoznak a korrupciós bűncselekmények közé. A magyar ügyészség a mindig követett protokollja szerint - bár erre nincs magyar vagy uniós utasítás - ezen igazságügyi ajánlások nyomán minden esetben nyomozást indított, illetve ha már folyamatban volt a nyomozás, az igazságügyi ajánlást a nyomozás irataihoz csatolta és kérte, hogy abban értékeljék. Az OLAF igazságügyi ajánlásainak a száma az utóbbi években folyamatosan csökkent. Míg 2015-16-ban tíz-tíz ilyen ajánlás érkezett, addig 2017-ben már csak hat, 2018-ban négy és 2019-ben mindössze három. A legutóbbi három ügyben már folyamatban voltak a nyomozások a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál. Az uniós csalás elleni hivatal kimutatása szerint 33 igazságügyi ajánlást tettek, ebből 15 lezárult­ 7 vádemeléssel, 8 megszüntetéssel ­, míg 18 ügyben még folyik a nyomozás. Ahogy ugyanígy a jelentésben leírják a magyar ügyészség az uniós átlagnál (39 százalék) lényegesen nagyobb arányban (47 százalék) emel vádat az OLAF által kezdeményezett ügyekben. Mindez jóval nagyobb arány, mint az EU olyan meghatározó országainál, mint Németország, ahol ez 13, vagy Belgium, ahol 33 százalék. Arról se feledkezzünk meg, hogy az OLAF legutóbbi éves jelentésének szeptemberi közzététele óta további három ügyben is vádat emelt az ügyészség, így már 50 százalék felett jár a magyarországi vádemelések aránya.

Ezen kritikák ellenére is hatékonynak tartják az OLAF-fal való közös munkát?

Mind szakértői, mind vezetői szinten folyamatos az együttműködés a szervezeteink között. Az ügyészség munkájával szemben nem tettek elmarasztalást, sőt, pozitívan értékelik a közös munkát. Az OLAF korábbi főigazgatója, Giovanni Kessler, valamint a jelenlegi vezető Ville Itälä is elégedett volt az együttműködéssel, és elmondták, hogy mind vezetői, mind szakértői szinten rendszeresek a találkozók. Az egy más kérdés, hogy az OLAF jelentéseit, vagy beszámolóit hazai interpretációjukban úgy állítják be, mintha a magyar ügyészségről ezek kritikus bizonyítványok lennének. Jó példa erre, hogy míg egyes hazai közszereplők a 4-es metróról készült dokumentumot "csak" egy ajánlásként emlegették, ugyanazon véleményformálók az Elios-ügyben ezt már szentírásnak tartották, mintha az már egy vádirattal vagy akár egy bírósági ítélettel lenne egyenértékű.

Az unión belül más hatóságokkal jobb a munkakapcsolatuk?

Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségével, az EUROJUST-tal kifejezetten, itt a magyar ügyészség az egyik legaktívabb szereplő. Ezen szervezet célja, hogy elősegítse az együttműködést a különböző országok szervei között a határokon átívelő bűncselekmények esetében. Ilyen például a szervezett bűnözés, a korrupció, a terrorizmus. Fontos ugyanis, hogy az országok büntetőhatóságai legalább olyan gyorsak legyenek, mint a bűnözők. A EUROJUST lényege a koordináció, a gyors információcsere és a hatékony, tagállamok közötti együttműködés. Ez az együttműködés tisztázhat joghatósági vitát, jelentheti egy jogsegélykérelem gondozását, vagy egy másik állam jogára vonatkozó felvilágosítást. Legfontosabb és leglátványosabb eleme a közös nyomozócsoportok működtetése. Az ezekbe dolgozó nyomozók és ügyészek rendszeresen egyeztetnek, kapcsolatban vannak egymással. Magyarország az uniós csatlakozás után gyorsan és intenzíven bekapcsolódott a munkába. Az első magyar részvételű közös nyomozó csoport a nemzetközi bundaügyben jött létre. A pozitív tapasztalat után sorra alakultak olyan nyomozócsoportok, amelyeket mi kezdeményeztünk. 2019-ben magyar részvétellel 17 közös nyomozó csoport működött. Az Eurojust magyar, nemzeti szekciója tavaly a tagállami arányokat meghaladóan összesen 386 ügyben járt el. Ezek közül 250 volt hazai kezdeményezésű és 136 másik országból jövő. Hazánk az ötödik legtöbb ügyet nyitó tagállam az Európai Unióban. Az Eurojust elnöke, Ladislav Hamran többször is kiemelte a szervezet és Magyarország hatékony együttműködését. A legemlékezetesebb felszólalása, amikor 2018 júniusában az Ügyészség Napján magyarul elmondott beszédében méltatta a szervezeteink közötti kapcsolatot.

A napi.hu interjút Szabó Dániel készítette.

(Címfotó: youtube.com)