Október elején tette közzé a Legfőbb Ügyészség a 2019-es
évről szóló parlamenti beszámolóját. Ebben többször is
szerepel, hogy a társadalom tévhitekre alapozva alkot véleményt a
szervezet munkájáról, rosszul ítéli meg a korrupciós
bűncselekményekben indított nyomozásokat. Milyen tévhitre
gondoltak?
Fontos tisztázni, hogy a büntetőjogban korrupciós
bűncselekményként csak a Büntető Törvénykönyv által
ilyenként meghatározott tényállásokat lehet értelmezni. Lehet
ez például a hivatali, gazdasági vesztegetés, a befolyással
üzérkedés, a befolyás vásárlása.
A hazai és nemzetközi közéletben, a médiában és így a
köznyelvben egy sor olyan jelenséget is e körbe vonnak, amely
jogilag más bűncselekményt jelenthet. Ilyen például a
költségvetési csalás, a hűtlen kezelés vagy a hivatali
visszaélés.
Erős tévhit az is, hogy sokan úgy vélik, minden korrupciós
ügyben az ügyészség nyomoz. Pedig csak a hivatali korrupciós
bűncselekmények nyomozását végzi az ügyészség, de a
felderítés itt is a Nemzeti Védelmi Szolgálat és más felderítő
szervek feladata. A gazdasági korrupciós eseteknél pedig a
rendőrség nyomoz.
Tehát amikor az beszámolóban azt írták, hogy nem bővült a
nyomozó hatóságok eszköztára olyan elemekkel, amelyek
eredményesen használhatók a nyomozások során, akkor az ügyészség
jogkörének kiszélesítését kezdeményeznék?
A Legfőbb Ügyészség 2019 novemberében, a 2020-2022 közötti
időszakra szóló Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia
véleményezésekor a Belügyminisztérium felé fejtette ki, hogy az
ott felvázolt intézkedések, a közszféra integritásának
fokozását szolgálják, de az azon kívüli területekét kevésbé.
Pedig továbbra is problémaként jelentkezik a befolyással
üzérkedés és a befolyás vásárlás, vagyis amikor az elkövetők
nem a közszféra tagjai, de a korrupciós cselekményt hivatalos
személyre hivatkozva, befolyásuk érvényesítése ígéretével,
vagy ennek a vélt befolyásnak a megszerzése érdekében követik
el.
Ha valami korlátozott mértékben áll rendelkezésre, vagy magasabb
szintű szolgáltatást akar valaki igénybe venni, sok esetben
befolyásolható személy útján kívánják azt elérni. Gondoljunk
például az egészségügyre, ahol akár csak valamilyen ismerős
útján akarnak jobb ellátást kapni vagy szerezni az érintettek.
A Legfőbb Ügyészség ezért azt javasolta, hogy a stratégia a
társadalom minden szereplőjét próbálja bevonni annak érdekében,
hogy - a hivatali mellett - a gazdasági korrupciós cselekményeket
is visszaszorítsák.
Tettünk olyan javaslatot is, hogy a megbízhatósági vizsgálatokat
terjesszék ki a köz- és versenyszféra találkozási területeire,
például a közbeszerzésekre, ami pont egy olyan terület, amit a
köznyelvben a korrupcióhoz sorolnak. Ráadásul a megoldás nem új,
mivel a hivatali korrupció területén mindez már létező és
sikeres eljárás.
Ezen túlmenően a versenyszférában a verseny tisztaságát sértő
tevékenységek büntethetőségét is szorgalmazta a Legfőbb
Ügyészség. Például a vertikális kartellezés esetében.
A gazdasági életet érintő további változtatásokat is
javasoltak?
Számos javaslattal élt a Legfőbb Ügyészség. Például, hogy
ismét biztosítható legyen a büntetlenség, ha valaki időben
jelzi a korrupciós cselekményt, akár aktív, akár passzív
résztvevőként érintett. Tudni kell mindehhez, hogy az is
korrupciós bűncselekményt követ el, aki adja, és az is, aki
kapja a jogtalan előnyt. Vagyis olyan helyzetben legyen meg ez a
lehetőség, ha az illető előbb nyitott a hatóság felé, mint
ahogy az eljutott hozzá. A büntetlenség biztosítására régebben
volt lehetőség, de az OECD ajánlása nyomán ez kikerült a
törvényből, pedig egy nagyon pragmatikus intézkedés volt.
Javaslatként szerepelt az is, hogy meghatározott cégméret fölött,
szükséges legyen egy integritásszervezet létrehozása, amelynek
feljelentési kötelezettsége lenne a korrupciós bűncselekmény
észlelésekor.
Ugyancsak felvetette az ügyészség, hogy a jelenleginél jobban
szorítsák vissza a készpénzforgalmat. Például teljesen
tilalmazott legyen bizonyos összegen felüli teljesítések
készpénzben történő kifizetése, vagy hogy a nagy összegű
készpénzes műveletek esetében bejelentési kötelezettséget
írjanak elő, és ennek elmulasztását is szankcionálják.
Viszont a közvélemény ezekben még nem látná a politikán
vagy a közéleten a nagyobb nyomást. Abba az irányba nem lépnének?
A Legfőbb Ügyészség komplex javaslat csomagot fogalmazott meg.
Ennek részeként azt is felvetette, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi
kötelezettséget helyezzék új alapokra. Ezek érdemi ellenőrzése
mellett, a hiányos, valótlan közléseket szankcionálják.
Példaként említhető az is, hogy a közszféra
összeférhetetlenségi szabályainak kijátszását lehetővé tevő
alkalmazási formák tilalmazását javasolta az ügyészség. Ilyen
például amikor a hatósági funkcióhoz tartozó feladatokat egy
szakma képviselői megbízási jogviszonyban látnak el.
A 2019-es beszámolóban tett megjegyzés, hogy a nyomozó
hatóságok eszköztárát bővítenék olvasható úgyis, hogy egy a
Nemzeti Védelmi Szolgálathoz hasonló új szervezet felállítására
utalnak. Ezt is javasolták?
Több lehetséges megoldás van a kérdés rendezésére: akár a
meglévő hatósági infrastruktúra jogainak kiszélesítése, akár
új létrehozása. A javaslatunk nem konkrét intézményi formákra,
sokkal inkább arra irányult, hogy a felvetett kérdéseket
megnyugtató módon rendezzék.
A Belügyminisztériumtól érkezett visszajelzés a
felvetéseikre?
Részben már történtek lépések a javaslat nyomán. 2020
júliusában a Rendőrségi törvény módosításával a
közbeszerzésekre is kiterjesztették a megbízhatósági
vizsgálatok lehetőségét.
A megbízhatósági vizsgálatok alkalmazási körének további
kibővítéséről pedig jelenleg is folynak a szakmai egyeztetések.
Fontos, hogy az ügyészség, amikor más esetben észlelt problémát,
jogalkotási hiányosságot, akkor is jelezte ezt az illetékes
minisztériumok felé. 2014-ben például a Magyar Rezidens Szövetség
kért jogértelmezést a hálapénz kapcsán, ami után a Legfőbb
Ügyészség a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál
kezdeményezte a vonatkozó jogszabály módosítását.
Szintén visszatérő elem a beszámolóban, hogy a közgondolkodás
rossz berögzülése csak, hogy az ügyészség nem lép fel elég
szigorúan a korrupciós bűncselekmények ellen. Számos ügy
bekerül a nyilvánosságba, a nyomozás mégis vádemelés nélkül
ér véget, függetlenül attól, hogy az a jog, vagy csak a
közvélemény szerint korrupciós tevékenység.
Az ügyészség elkötelezett abban, hogy aki bizonyíthatóan
bűncselekményt követ el - függetlenül a személyétől - az
kapja meg érte a büntetését.
Korrupciós bűncselekmények esetében az ügyészség a hivatali
korrupciós ügyekben rendelkezik nyomozati jogkörrel, de ezen
ügyekben is más hatóságok felderítő munkája alapján dolgozik.
Az a kivételes egyébként, amikor az ügyészség nyomoz. A
nyomozásra a legtöbb esetben - így a gazdasági korrupciós ügyek
nyomozására is - a rendőrség, míg a gazdasági bűnügyekben a
NAV hivatott.
Ezzel együtt és ennek ellenére a hazai és külföldi
közszereplők, intézmények heves és összehangolt támadásának
jól érzékelhetően az ügyészség van a célkeresztjében.
Az igaztalan támadásokra jellemző, hogy olyan eljárásokat,
intézkedéseket is az ügyészségen kérnek számon, amely nem
tartozik a feladatkörébe.
A büntetőeljárási törvény szerint a nyomozásnak két szakasza
van: a felderítési szakaszban teljes önállósággal és
felelősséggel jár el a nyomozó hatóság; egészen addig, amíg
valakivel szemben megalapozott gyanút közölnek; ekkor átlép a
nyomozás a vizsgálati szakaszba, innentől pedig már az ügyészség
irányítja a nyomozást.
De az ügyészség nem kötelezheti a hatóságokat a nyomozás
folytatására?
Az új büntetőeljárási törvény egyértelművé tette, hogy
kinek mi a feladata. Korábban a felelősségi rendszer elmosódott a
hatóságok között. Most viszont a felderítési szakaszban a
nyomozó szervnek addig teljesen szabad keze van, amíg nincs
gyanúsított.
Ha érkezik egy panasz, abban az esetben léphet az ügyészség, de
a nyomozás irányát a felderítés során nem határozhatja meg.
Akkor meg van kötve a kezük a korrupciós ügyek vizsgálatában?
Ez így nem igaz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy
folyamatosan növekedett az elmúlt években a hivatali korrupciós
ügyekben indított eljárások száma. Ezek között nagy tárgyi
súlyú ügyek is vannak, amelyek a médiában is komoly feltűnést
keltettek. Például a már börtönbüntetését töltő Mengyi
Roland ügye, vagy a Simonka György elleni vádemelés esetében,
aki ellen az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények,
továbbá hivatali és gazdasági korrupciós bűncselekmények miatt
indult eljárás. De ide sorolható az ún. Vizoviczky-ügy, ahol
vezető beosztású rendőrök is érintettek voltak. Hivatali
vesztegetés elfogadása és más bűncselekmények miatt Boldog
István és társai ellen is zajlik a Központi Nyomozó
Főügyészségen nyomozás.
Említhetném azt is, hogy a Fővárosi Főügyészség
bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt
néhány éve emelt vádat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési
Hivatal volt elnökhelyettese és társai ügyében. A 118 vádlottas
ügyben a felderítést az AH kezdte, a NAV közreműködésével
pedig az ügyészség kb. 1,5 milliárd forintnyi jogtalanul igényelt
támogatás kifizetését akadályozta meg. A Fővárosi Törvényszék
2020. szeptemberében nagyrészt a váddal egyező marasztaló
ítéletet hozott. A vádlottakra 2 év 10 hónap és 8 év 10 hónap
közötti tartalmú börtönbüntetést szabott ki.
Ugyanígy ott az Alstom-ügy is, amelyben két vádiratot is
benyújtott az ügyészség a négyes metró szerződései körüli
szabálytalanságok miatt. Ezen ügyek egyesítve lettek a bíróság
előtt. Tárgyalási szakaszban van a Nemzetbiztonsági Hivatal volt
vezetője ellen csempészet és hivatali vesztegetés miatt indított
eljárás is.
Tehát szó sincs arról, hogy az ügyészség csak a kishalakkal
szemben jár el!
Több nemzetközi szervezet jelentése, például az Európai
Bizottság legutóbbi Országjelentése is kritizálja a magyar
korrupciós helyzetet. Ott is félreértenék a magyar hatóság
munkáját?
A közvélemény befolyásolt - gyakran politikai célból manipulált
-, sokszor jogilag megalapozatlan korrupció-érzékelése azért is
probléma, mert a nemzetközi szervek is felhasználják az erről
készült méréseket. Például a legutóbbi országjelentés
közvélemény-kutatási eredményekre hivatkozik, amelyek
benyomásokon alapulnak, nem objektív adatokon. Az ilyen percepciós
indexek nehezen adnak valós képet. Ráadásul - ahogy már
említettem - olyan fogalmakat is használnak, ami büntetőjogi
szempontból nem is korrupció.
A jelentés elmarasztaló részében hivatkoznak arra is, hogy a
közvélemény-kutatások szerint a magas szintű korrupció elleni
küzdelem Magyarországon nem megfelelő, de nem tisztázták, hogy a
magas szint mit is jelent. A magas szintű korrupció fogalma ugyanis
a büntetőjogban vagy a bűnügyi statisztikában nem létezik, azt
az Európai Bizottság sem határozta meg, és ilyen jellegű
statisztikai adatokat nem gyűjt, a kijelentést tehát objektív
adatokkal nem lehet alátámasztani.
A magyar büntetőjog a "vezető beosztású hivatalos személy"
fogalmat használja, azonban a vezetői szintek között nem tesz
különbséget. Hány képviselő vagy államtitkár ellen kell
eljárás induljon, hogy ne mondják azt, hogy korlátozott számú
eljárás kezdődött? Olyasmit kérnek rajtunk számon, amit nem
definiálnak.
Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) legutóbbi
jelentésében viszont számadatokra hivatkozva írja azt, hogy
Magyarország esetében javasolt a legnagyobb arányban pénzügyi
büntetést az elmúlt négy évben: a strukturális alapok és az
agrárpénzek kifizetéseinek 3,93 százalékát találták
problémásnak. Ez objektív adatnak tűnik.
Az OLAF számai kapcsán is érdemes mélyebben megnézni az
adatokat. Bizonyos fogalmak egymásra csúsztatása, szándékoltan,
vagy a meg nem értés okán félreértésekre adhat okot. Először
is érdemes tisztázni, hogy az OLAF feladata az európai uniós
pénzek felhasználásával kapcsolatos adminisztratív
szabálytalanságok feltárása. Nem nyomozó hatóság és nem
korrupciós ügyek feltárásával foglalkozik. Az OLAF az
adminisztratív jellegű vizsgálatai eredményeként több típusú
ajánlást tehet. Ez lehet igazságügyi, pénzügyi vagy igazgatási
jellegű.
Igazságügyi ajánlással akkor él a hivatal, ha a közigazgatási
vizsgálat megállapításai alapján valamilyen bűncselekménynek a
gyanúja merül fel.
Tehát az OLAF munkája az igazságügyi ajánlások esetén a
találkozik a magyar ügyészség feladataival. A pénzügyi vagy
igazgatási ajánlások nem tartoznak a magyar ügyészség
hatáskörébe. Ezen igazságügyi ajánlások többsége
költségvetési csalásokra vonatkozik, amelyek - mint már
tisztáztuk - nem tartoznak a korrupciós bűncselekmények közé.
A magyar ügyészség a mindig követett protokollja szerint - bár
erre nincs magyar vagy uniós utasítás - ezen igazságügyi
ajánlások nyomán minden esetben nyomozást indított, illetve ha
már folyamatban volt a nyomozás, az igazságügyi ajánlást a
nyomozás irataihoz csatolta és kérte, hogy abban értékeljék.
Az OLAF igazságügyi ajánlásainak a száma az utóbbi években
folyamatosan csökkent. Míg 2015-16-ban tíz-tíz ilyen ajánlás
érkezett, addig 2017-ben már csak hat, 2018-ban négy és 2019-ben
mindössze három. A legutóbbi három ügyben már folyamatban
voltak a nyomozások a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál.
Az uniós csalás elleni hivatal kimutatása szerint 33 igazságügyi
ajánlást tettek, ebből 15 lezárult 7 vádemeléssel, 8
megszüntetéssel , míg 18 ügyben még folyik a nyomozás.
Ahogy ugyanígy a jelentésben leírják a magyar ügyészség az
uniós átlagnál (39 százalék) lényegesen nagyobb arányban (47
százalék) emel vádat az OLAF által kezdeményezett ügyekben.
Mindez jóval nagyobb arány, mint az EU olyan meghatározó
országainál, mint Németország, ahol ez 13, vagy Belgium, ahol 33
százalék.
Arról se feledkezzünk meg, hogy az OLAF legutóbbi éves
jelentésének szeptemberi közzététele óta további három ügyben
is vádat emelt az ügyészség, így már 50 százalék felett jár
a magyarországi vádemelések aránya.
Ezen kritikák ellenére is hatékonynak tartják az OLAF-fal való
közös munkát?
Mind szakértői, mind vezetői szinten folyamatos az együttműködés
a szervezeteink között. Az ügyészség munkájával szemben nem
tettek elmarasztalást, sőt, pozitívan értékelik a közös
munkát. Az OLAF korábbi főigazgatója, Giovanni Kessler, valamint
a jelenlegi vezető Ville Itälä is elégedett volt az
együttműködéssel, és elmondták, hogy mind vezetői, mind
szakértői szinten rendszeresek a találkozók.
Az egy más kérdés, hogy az OLAF jelentéseit, vagy beszámolóit
hazai interpretációjukban úgy állítják be, mintha a magyar
ügyészségről ezek kritikus bizonyítványok lennének. Jó példa
erre, hogy míg egyes hazai közszereplők a 4-es metróról készült
dokumentumot "csak" egy ajánlásként emlegették,
ugyanazon véleményformálók az Elios-ügyben ezt már szentírásnak
tartották, mintha az már egy vádirattal vagy akár egy bírósági
ítélettel lenne egyenértékű.
Az unión belül más hatóságokkal jobb a munkakapcsolatuk?
Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségével, az EUROJUST-tal kifejezetten, itt a magyar ügyészség az egyik legaktívabb szereplő. Ezen szervezet célja, hogy elősegítse az együttműködést a különböző országok szervei között a határokon átívelő bűncselekmények esetében. Ilyen például a szervezett bűnözés, a korrupció, a terrorizmus. Fontos ugyanis, hogy az országok büntetőhatóságai legalább olyan gyorsak legyenek, mint a bűnözők. A EUROJUST lényege a koordináció, a gyors információcsere és a hatékony, tagállamok közötti együttműködés. Ez az együttműködés tisztázhat joghatósági vitát, jelentheti egy jogsegélykérelem gondozását, vagy egy másik állam jogára vonatkozó felvilágosítást. Legfontosabb és leglátványosabb eleme a közös nyomozócsoportok működtetése. Az ezekbe dolgozó nyomozók és ügyészek rendszeresen egyeztetnek, kapcsolatban vannak egymással. Magyarország az uniós csatlakozás után gyorsan és intenzíven bekapcsolódott a munkába. Az első magyar részvételű közös nyomozó csoport a nemzetközi bundaügyben jött létre. A pozitív tapasztalat után sorra alakultak olyan nyomozócsoportok, amelyeket mi kezdeményeztünk. 2019-ben magyar részvétellel 17 közös nyomozó csoport működött. Az Eurojust magyar, nemzeti szekciója tavaly a tagállami arányokat meghaladóan összesen 386 ügyben járt el. Ezek közül 250 volt hazai kezdeményezésű és 136 másik országból jövő. Hazánk az ötödik legtöbb ügyet nyitó tagállam az Európai Unióban. Az Eurojust elnöke, Ladislav Hamran többször is kiemelte a szervezet és Magyarország hatékony együttműködését. A legemlékezetesebb felszólalása, amikor 2018 júniusában az Ügyészség Napján magyarul elmondott beszédében méltatta a szervezeteink közötti kapcsolatot.
A napi.hu interjút Szabó Dániel készítette.
(Címfotó: youtube.com)