Dr. Kozma Ákos és Szalayné dr. Sándor Erzsébet felkérte a
Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
igazgatóját, hogy ismételten hívja fel a hatóság munkatársainak
a figyelmét a közigazgatási hatósági eljárás garanciális
alapelveinek megfelelő ügyintézésre, illetve az Ákr. 50. §
szakasza által előírt ügyintézési határidők betartására –
tájékoztatott közleményében az Alapvető Jogok Biztosnak
Hivatala.
A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának eljárását sérelmező panaszos ügyében a beadványozó meghatalmazottja fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához. Meghatalmazója 2017 októberében özvegyi nyugellátás iránt igényt terjesztett elő néhai párja – jogszerző – jogán. A Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala a kérelmet elutasította, a jogorvoslat felhasználását követően pedig a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. 2018 augusztusában a panaszos ismételten előterjesztette az özvegyi nyugdíj elbírálása iránti igényét, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az újabb kérelem alapján indult eljárást megszüntette. A végzéssel szemben a panaszos keresetet terjesztett elő, amelynek következtében a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a végzést hatályon kívül helyezte, és új eljárásra utasította a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot.
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2019. májusi tájékoztatását
követően a panaszos nem kapott érdemi információt az ügyében
indult eljárásról. Ezért a jogi képviseletét ellátó pártfogó
ügyvéd és a meghatalmazottja több alkalommal is megkereste a
Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, érdemi választ azonban ők
sem kaptak. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztatása
szerint a döntés végül 2020 áprilisában született meg,
amelyben ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapítottak meg a panaszos
részére.
Az AJB-1991/2020. számú ügyben kiadott jelentésében dr. Kozma
Ákos és dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet feltárta, hogy a
Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megsértette az egyszerűség és
az együttműködés elvének érvényesülését, amikor a panaszos
ügyfél és a képviseletében eljáró személyek nem kaptak olyan
érdemi tájékoztatást az ügyükben zajló eljárás menetéről,
a megtett intézkedésekről, amely ténylegesen elősegítette volna
annak áttekintését, illetve az elhúzódó eljárás okainak
megértését. A rendelkezésre álló adatokból kiderült, hogy a
Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a 2019-ben beérkezett adatokat
nem kellett volna 2020-ban ismételten bekérnie a Tolna Megyei
Kormányhivataltól, másrészt pedig az is nyilvánvalóvá vált,
hogy korábban kellett volna intézkednie a Baranya Megyei
Kormányhivatal ismételt megkeresése és további tanúk
meghallgatása érdekében.
A vizsgálat megállapította, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság súlyosan megsértette a hatóságok közötti együttműködés elvét, valamint az ügyféllel, illetve az érintett szervekkel szembeni jóhiszeműség követelményét, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság munkatársai a panaszos ügyében nem tartották be az Ákr.-ben előírt határidőt, azt jelentősen túllépték, az elhúzódó eljárás a jogállamiság elvéből eredő tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoggal kapcsolatban visszásságot eredményezett.
Az
alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek
jogainak védelmét ellátó helyettese jelentésében
megállapította, hogy a panaszügyben az egyenlő bánásmódról és
az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény rendelkezéseire figyelemmel a közvetlen vagy közvetett
hátrányos megkülönböztetés nem állt fenn.
Az ombudsman és a nemzetiségi ombudsmanhelyettes felkérte a Magyar
Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatóját,
hogy ismételten hívja fel a hatóság munkatársainak a figyelmét
a közigazgatási hatósági eljárás garanciális alapelveinek
megfelelő ügyintézésre, illetve az Ákr. 50. § szakasza által
előírt ügyintézési határidők betartására. A Nyugdíjfolyósító
Igazgatóság igazgatójának saját hatáskörében végzett
vizsgálatára és intézkedésére is tekintettel a
figyelemfelhíváson túl a vizsgált ügyben az alapvető jogok
biztosa és helyettese további intézkedést nem látott
indokoltnak.
A jelentés ide kattintva olvasható.
