A
demokrácia és a jogállamiság összefüggéseiről,
sérthetetlenségéről és európai kohéziós erejéről beszélt vitaindító szavaiban Heinz Fischer köztársasági elnök.
A
Rupert Wolff elnök vezette Osztrák Ügyvédi Kamara által szervezett konferencia központi témája: A demokráciát és a jogállamiságot
veszélyeztető tünetek nagyon is időszerű – mondotta egyebek
között vitaindító felszólalásában Didier Reynders az EU
igazságügyi biztosa. - Az elmúlt években egyre több kihívással
szembesültek e téren Európa több országában. Világosan kell
láttatnunk: a demokrácia és a jogállamiság terén nem közhetünk
semmiféle kompromisszumot. Ezek a mi közös értékeink –
hangsúlyozta -, amelyek egységünknek legfontosabb pillérei,
éljünk kontinensünkön Északon vagy Délen, Keleten vagy
Nyugaton.
A
demokrácia és a jogállamiság helyzetérről szóltak a további
vitaindító előadások is
Brigitte
Bierlein , az Osztrák Köztársaság kancellárja,
Halmai Gábor
jogtudós, firenzei egyetemi tanár, Mirosław
Wyrzykowski, a varsói egyetem közgazdász és jogtudós
professzora, Alma Zadic, az Osztrák Köztársaság
szövetségi igazságügyi minisztere részéről.
Hagyományosan
nagy figyelmet szenteltek idén is az egyes országjelentéseknek,
amelyek sorában Azerbajdzsántól Spanyolországig hangzottak el
beszámolók, különös tekintettel a központi témára: a
demokrácia és a jogállamiság helyzetére az egyes államokban.
Nagy
érdeklődés övezte a közismerten sok vitának kitett
lengyelországi és a magyarországi helyzetet áttekintő
országértékeléseket, valamint külünösen is Mirosław Wyrzykowski varsói professzor, valamint Halmai
Gábor firenzei professzor - A
jogállamiság bukása Magyarországon és az EU bonyolultsága
című - egyéni
értékeléseket tartalmazó előadását.
A bécsi konferenciát értékelve, dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, aki dr. Szecskay Andrással, a MÜK nemzetközi ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesével vett részt a tanácskozáson, az Ügyvédfórum-nak elmondta: a demokrácia, a jogállamiság és mindennek összefüggésében az ügyvédség nincs közvetlen veszélyben, de aggasztó tünetek mutatkoznak Európában több országában, amint ennek többen hangot adtak a bécsi konferencián. Ezek a tünetek nem feltétlenül megkérdőjelezhető törvények formájában jelennek meg, hanem politikai szférából, magas vezető politikusoktól származó megnyilatkozásokban – mondta a MÜK elnöke. Hozzátette: ezek közül is a felelős politikusok szájából elhangzó azon megnyilatkozások a legveszélyesebbek, amelyek a saját kormányuk által kezdeményezett, a saját törvényhozói döntéssel megalkotott szabályok be nem tartására, majd ezen törvények alapján megszületett, a jogerős bírói ítéletek végre nem hajtására ösztökélik a nyilvánosságot.
Mi
is az EKP?
Különleges
helyet foglal el a nagyvonalúan csak Európai Elnökök
Konferenciájának (EPK) nevezett, valójában az európai (nem csak
az Európai Unió tagországait érintő) ügyvédi kamarák
elnökeinek rendszeresített éves konferencia-sorozat a nagy
kontinentális, de mondhatni: a globális nemzetközi ügyvédi
szervezetek sorában.
Ennek egyik oka az, hogy az Osztrák Ügyvédi Kamara kezdeményezésére létrejött konferenciasorozat , 48 évvel ezelőtt indult el, s azóta is töretlenül megrendezik, minden évben. Tegyük hozzá, a rendezvénysorozat a mindenkori osztrák állam és a főváros támogatását is kezdettől élvezi, bécsi tartózkodásuk alatt a mintegy kétszáz résztvevő legutóbb is az Osztrák Szövetségi Igazságügyi Miniszter és a Bécsi Fővárosi Polgármester vendégei voltak. Negyvennyolc év ebben a műfajban tisztes kor, különösen is, ha figyelembe vesszük azokat a társadalmi, gazdasági és politikai fejleményeket, amelyek a kezdeti, hidegháborús atmoszférából átnyúlnak napjainkig, a kontinens országainak döntő többségében végbement demokratikus átalakulásig.
A másik ok az, hogy ez a rendezvénysorozat időközben nem "nehezült el", nem lett egy feszesebb szervezet, adminisztratív és egyéb kötöttségekkel, hanem sajátosan meg tudott maradni annak, aminek alapítói eleve szánták: hiteles, kompetens fóruma az ügyvédtársadalom szabad párbeszédének, tapasztalatcseréjének, kezdetben "a Kelet" és "a Nyugat" között, szembenézve az érintett és megosztott országok politikai egymásmellett-élésének elnehezültségével-elhidegültségével.
A
harmadik ok: a
hagyományosan bécsi konferenciasorozat feltehetően reális
igényeket elégít ki ma is: a minden elkötelezettségtől
független szakmai-párbeszédes hajlam és igény az idők
változásával
- főként az Európai Unió létrejöttével, s főként az úgymond
kelet-közép-európai volt "szocialista tábor"-hoz
tartozott államok taggá válásával - sem szűnt meg. Sőt: a
jelek szerint minőségében is tekintélyt szerzett magának.
A
konferencia résztvevői - töretlen részvételi hajlandóságuk
erre utal - szükségét érzik ma is annak, hogy a kontinens
ügyvédtársadalma szabadon, kötöttségek nélkül folytathasson
eszme- és tapasztalatcserét, amelynek során éppen úgy felszínre
kerülnek a kontinens jelenében is búvópatakként meglévő keleti
és nyugati sajátosságok, ha már nem is az egykori, rosszemlékű
szigorú vasfüggönnyel elhatárolva egymástól.
A bécsi ügyvédvezetői esemény mára egy olyan platformmá nőtte ki magát, amelyen - úgy tűnik -, már nemcsak a vélemények és tapasztlatok cseréjének a kedvelt – mert szabad - fóruma, hanem az információcserének, a nézetek kölcsönös értelmezésének, mi több, bizonyos szakmai, ügyvéd- stratégiai elképzelések felvázolásának is színtere.
