Mi az ügyvédség erős nemzetközi kohéziójának a titka?
Rendkívül
jól szervezettnek és hatékonynak tűnik az ügyvédség nagy
nemzetközi szakmai-érdekvédelmi hálózata. Ha röviden
összefoglalható, vajon mit mondana - teszi fel a kérdést az Ügyvédek Lapja a több nemzetközi ügyvédi szervezetben is fontos, aktív (választott) tiszséget betöltő budapesti ügyvédnek, dr. Szecskay Andrásnak -, mi az a kohéziós erő, ami az
ügyvédeket összehozza, annak ellenére – vagy mindamellett -,
hogy valamennyi államban nyelvileg is, hagyományai szerint is, sok
tekintetben más-más jogfelfogások szerinti és jogi,
törvényhozási, igazságszolgáltatási, történelmi hagyományok
szerinti sajátos közegben élnek? Ha úgy tetszik: mi a közös
érdekvédelmi felület, ami összetart nemzetközi szinten
ügyvédeket annyira, hogy akár több tízezren is elmennek egy
szöuli tanácskozásra? Mi az a közös téma, ami összetartja az
ügyvédséget?
- Megtapasztalta a világ - válaszol az Ügyvédek Lapja kérdésre dr. Szecskay András -: minél inkább fejlődik a nemzetek közötti kereskedelem, gazdasági, politikai kapcsolat, annál inkább szükség van arra, hogy a jogi keretekben kiigazodó szakemberek kapcsolatban álljanak egymással. Az lehetetlen, vagy legalábbis rendkívül kivételes, hogy egy adott nemzet jogrendjében kvalifikált ügyvéd más, adott esetben több ország jogrendjében is ugyanúgy kiismerje magát. El kell küldeni az ügy gondozását tehát egy helyi ügyvéd kollégához. Az a legrosszabb, ha valaki elkezdi azt játszani, hogy „én mindenhez értek”. Ez indította el annak a kapcsolatrendszernek a kiépülését, ami a globalizálódás növekedésével egyre szélesebb körűvé vált. Már a XX. század elején megjelent ez az igény, így aztán UIA néven egy világméretű szervezetet hoztak létre, amihez minden jogász szabadon csatlakozhat, ha elfogadja a szervezetnek a feltételrendszerét, ami egyébként nem különösebben szigorú.
Érdekvédelmi szempontok az előtérben
Felfoghatjuk
úgy, hogy ezeknek a nemzetközi ügyvédi szervezeteknek - szól az Ügyvédek Lapja másik kérdése -, jelesül a
CCBE-nek a legfontosabb tevékenysége az Európai Unión belül
egyfajta érdekvédelmi funkció, amiben az ügyvédi hivatásrenddel
kapcsolatos dolgokról igyekeznek véleményt formálni és azt
figyelembe vétetni a törvényhozókkal? Tehát nem szólnak hozzá
például közlekedési ügyekhez, vámtörvényekhez vagy éppen
űrkutatási törvényekhez? Csak az ügyvédséget –
tágabb-szűkebb értelemben – érintő dolgokhoz szólnak hozzá,
netán lobbiznak, mintegy szakmai-érdekvédelmi megközelítésben?
-
Igen, így van. Sokféle, ám az ügyvédséget is érintő
kérdésekhez szólunk hozzá, mondunk véleményt, teszünk
javaslatot - válaszolt dr. Szecskay András -. Mondok egy példát: az úgynevezett „optimális
adótervezési struktúrákkal foglalkozó szervezetekre”
elég kemény szabályozást vezetett be az Európai Unió. Ebben az
ügyvédek is érintettek, mivel nem kevés ügyvéd foglalkozik
adójoggal, s fontos, hogy milyen kötelezettségeket fog rájuk róni
egy új törvény. De mindez érinti a hivatás mélyrétegeit,
alapértékeit is, mindenekelőtt a hivatás függetlenségét és az
ügyvédi titoktartási kötelezettséget.
Intenzív nemzetközi szolidaritás
Sok
olyan hírrel találkoztam, akár a CCBE, vagy a másik két nagy
szervezet részéről is - jegyzi meg az Ügyvédek Lapja szerkesztője -, amelyeknél nem kifejezetten anyagi vagy
szorosan vett szakmai ügyekről van szó, hanem egyik vagy másik
adott ország kamarájának, kamarai tagjainak saját hazájukban
elszenvedett hátratételeiről, akár politikai meghurcoltatásairól.
Az ügyvédi szervezetek rendszeresen és következetesen nagyon
keményen kiálltak-kiállnak ezen helyi kamarák, sőt, néven
nevezett, sajnos sok - rendszerint emberi jogi tevékenységet is
érintő munkájuk miatt - esetben börtönbe juttatott ügyvédek
mellett. Hangot emelnek s elég komoly, széleskörű hírt vernek
olyan ügyek miatt, amelyek adott országban élő ügyvédek
személyi szabadságát is korlátozták-korlátozzák…
- Ezzel a fajta, az ügyvéd kollégák hátrányos megkülönböztetését, olykor üldöztetését figyelemmel kísérő tevékenységgel mind a három említett szervezet foglalkozik. Ez a szolidaritás el is várható tőlük, hiszen mind a három szervezet ügyvédekből áll. A munka két síkon folyik. Az egyik az ügyvédi alapértékek védelme, ami valamennyiünk érdeke. Ha tehát a helyi jogalkotás olyan jogszabályt kívánna bevezetni, ami sérti, hátrányosan érinti az ügyvédi alapértékeket, akkor ennek az érdeknek a védelme érdekében mindegyik fellép. Európában elsősorban a CCBE lép fel, mert ez a szervezet a legkompetensebb. Az IBA-nak már szélesebb a spektruma, ugyanúgy, mint az UIA-nak is.
A mindenkori államhatalom és az ügyvédség sajátos viszonya
Említette az imént, hogy a nemzetközi ügyvédi szervezetek tevékenysége két síkon folyik: az egyik az ügyvédség szorosan vett érdekérvényesítése, amiről eddig beszéltünk. Mi a másik? - szólt az Ügyvédek Lapja egyik kérdése.
-
A másik rendkívül fontos tevékenysége mindhárom szervezetnek a
hivatásrend érdekvédelme, és ebben is van egyfajta egységesség - válaszolta dr. Szecskay András.
Jogállamban az ügyvédség hivatásrendi feladata az állampolgárok
képviselete, ami sok esetben az államhatalommal szembeni
képviseletet, jogvédelmet is jelent. A nemzetközi ügyvédi
szervezetek kiemelt feladatuknak tekintik, hogy a hivatásrendi
feladatok ellátása során önmagukat nehéz helyzetben találó
jogi képviselők, a kifejezetten büntetőügyekben védelmet ellátó
ügyvédek a "defence
of defence", azaz a
védő védelme érdekében kiálljanak, és véleményükkel illetve
fellépésükkel közbenjárjanak más nemzetközi szervezeteknél
vagy az érintett államok kormányzatánál. Ilyen eset volt néhány
éve, amikor török belpolitikai háttérben kirobbant ügyben az
isztambuli ügyvédi kamara ügyvédeit kellett megvédeni az ún.
Sledgehammer üggyel kapcsolatban. Vagy például a CCBE által
2019-ben kitüntetett Nasrin Soutudeh iráni ügyvédnő, aki emberi
jogi aktivitást fejt ki és saját országában előzetes
letartóztatásba helyezték kizárólag azért, mert kiállt az
emberi jogok védelme érdekében. Számos ilyen eset van
világszerte, és az ilyen helyzetbe került ügyvédek érdekében a
nemzetközi szervezetek komoly aktivitást fejtenek ki. Én annak az
UIA bizottságának vagyok több éve a tagja, amelyik éppen ezzel a
két területtel foglalkozik. Korábban ez kétfelé volt választva,
a védő személyét megillető védelem, a „defence
of defence”
és a hivatás függetlenségének védelme, az „independence
of the profession”
területre. Én az utóbbival foglalkoztam a terület igazgatójaként
az UIA végrehajtó bizottságában. Néhány éve összevonták ezt
a két területet, és egy külön bizottságot hoztak létre UIA
IROL néven, ami ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Én továbbra
is a hivatásrend függetlenségének védelmével kapcsolatos
ügyekkel foglalkozom, a többi kolléga azonban kifejezetten az
egyes ügyvédeket hivatásuk jogszerű gyakorlása során ért
jogtalan hátrányok lehetséges orvoslásával, az adott országban
való fellépéssel, tiltakozással, a jogvédelem adott helyzetben
lehetséges eszközeivel foglalkozik.
Merre halad az ügyvédi hivatásrend szekere?
Ön
szerint, aki közismert és általánosan tekintélynek örvendő
személyiség a hazai ügyvédség körében, akinek szinte teljes
rálátása van a nemzetközi ügyvédi szervezetekre, mi több: az
ügyvédség globális helyzetére, ezekkel a több évtizedes
unikális tapasztalatokkal tarisznyájában, hogy látja, merre halad az ügyvédi hivatásrend szekere?
- Az ügyvédi hivatásrend mindig olyan volt, amit az aktuális hatalom soha nem szeretett. Ezt már Shakespeare is megírta a IV. Henrik darabjában. Az összeesküvők megmondták: az első dolog, amit tennünk kell, öljük meg az összes ügyvédet. Vajon miért voltak ennyire elszántan nekibuzdulva? Mert az ügyvédek – akárhogyan is forgatjuk a dolgot - alapvetően a jogállamiságnak a védelmezői. Éppen erre jók, erre valók. És ezért kell a végtelenségig, az utolsó leheletünkig védeni az ügyvédi függetlenséget, a hivatásrend alapértékeit, mert az ember ember marad, gépek soha nem fogják helyettesíteni. Az embernek pedig egy másik ember a bizalmasa. Természetünkből fakad, hogy az ember jobban tud foglalkozni a saját problémájával, ha valakivel azt meg tudja beszélni, főleg ha egy jogban jártas emberrel, aki emberileg is megérti őt és próbál valami hatékony segítséget nyújtani. Ez pedig bizalom, függetlenség és titoktartás nélkül nem megy. Történelmi tapasztalatok szerint is ez általában szemben áll a mindenkori hatalom érdekeivel, amely viszont mindent szeretne tudni, még azt is, amit az adott személy egyébként nem osztana meg senkivel.
Milyen jövő elé nézünk?
Állampolgárként teszem fel az utolsó kérdést, aki bármikor jogi segítségre szorulhat, s aki számára az ügyvéd az egyetlen olyan identitás a jog világában, aki nem az államot képviseli, hanem hivatásszerűen engem, akihez bizalommal fordulhatok: mit gondol, bízhatunk abban, hogy nem kell az ügyvédi hivatás elszíntelenedésétől, a hivatásrendi értékek – bármire is gondoljunk ennek a nagyon összetett és mindenképpen pozitívan felfogott fogalomról – szertefoszlásától tartanunk, s a jövőben is az ügyvéd lesz tűzön-vízen át az én segítőm, ha ne adja Isten, az igazságszolgáltatás malomkövei közé hullva őrlődöm?
- Mindig is nagy kihívás volt az ügyvédség számára a hivatásrend alapértékeinek megőrzése - válaszolta a klrdlsre egyebek mellett dr. Szecskay András.. Ennek fontos feltétele szerintem az ügyvédi öntudat és hivatásrendi önazonosságunk megfelelő ébrentartása és karbantartása. Nem szabad, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hétköznapok ama bizonyos mókuskerekében elveszítsük önmagunkat, a magunkba, hivatásunkba, a jog és törvények rendjébe, s általában, a jogkereső emberekhez való hozzáállásunk minőségébe vetett hitünket. Nem vagyunk érzéketlenek, nem vagyunk száraz jogalkalmazók. A mi hivatásunk hangsúlyosan emberközeli. Ez pedig részünkről sokkal több emberi „befektetést”, minőségi emberi hozzáállást is kíván minden szakmabéli tevékenységünk során, mint csupán – az egyébként elengedhetetlen – állandó szakmai felkészültség. Tapasztalataim alapján azt mondhatom: bizakodóan tekinthetünk a jövő ügyvédgenerációjára. Segítenünk kell őket abban, hogy jogászi munkájuknak ne csak a praktikus oldalát, hanem annak rendkívüli és egyedi hivatásbeli szépségeit is felfedezzék. Nagyon nehéz éveket, évtizedeket élt át az ügyvédség idehaza, de a világon másutt is. Bebizonyosodott: az ügyvédség addig számíthat a társadalom – ügyfelei – megbecsülésére, amíg maga is megbecsüli a társadalom – ügyfelei – érdekeit folyamatosan ébren tartott, fejlesztett tudásával, humánus életszemléletével, szellemi és lelki épségének folyamatos gondozásával. S képviseli azokat társadalmi és egyedi szinten egyaránt legjobb meggyőződése szerint, következetesen - hogy egy régi bölcsességet idézzek - „alkalmas és alkalmatlan időben”. A nemzetközi ügyvédi érdekérvényesítő szervezetekre visszakanyarodva, éppen ezek a sokszínű civil szervezetek a megfelelő szakértői keretei annak, hogy a társadalom számára a kapott bizalmat a hivatásrend tagjai önkéntes érdekképviseleti munkával visszaadják. Tehát ezért is érdemes figyelnünk a munkájukra, eredményeikre és támogatni kollégáinkat az ezekben való részvételre.
(Az interjú - készíttte Komlós Attila - teljes szövege az Ügyvédek Lapja 2020/1. számában olvasható.)
Fotók: Panpress
