Az elvileg anonim adatokból szinte bárki beazonosítható, és egész városok lakosságának követhető nyomon minden mozdulata. Miközben az amerikaiak szörnyülködve figyelik a kínai totális megfigyelő gépezet kiépülését, valami jellegében egészen hasonló rendszer jött létre körülöttük, a zsebükben hordozott nyomkövetőknek köszönhetően. A cégek önfegyelmén múlik, mihez kezdenek az adatokkal, de még ha ők nem is élnek vissza velük, illetéktelen kezekbe kerülve komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek – írta az Index.

Sokak visszatérő félelme, hogy a telefonjuk illegálisan lehallgatja a beszélgetéseiket, pedig minden jel arra utal, hogy ez a félelem teljesen alaptalan. Erre a trükkre nem is nagyon szorulnak rá az életünkről minél több információt összegyűjteni igyekvő marketingesek, hiszen ennél jóval egyszerűbb – és ráadásul teljesen legális – módszerekkel is sokkal többet tudhatnak meg rólunk, mint gondolnánk.

Minden percben, a világ minden pontján cégek tucatjai követik több tízmillió ember minden lépését a mobiltelefonja helyadatai alapján. Ezeknek a gyűjtésére és értékesítésére külön iparág épült, amelynek az értéke óriási, az átlagfelhasználó előtt azonban ez az egész mégis jórészt láthatatlan. Az adatokat az erre szakosodott cégek a begyűjtés után hatalmas adatbázisokban őrzik. Egy ilyet szerzett meg és mutatott be a New York Times, példátlan betekintést nyújtva ebbe az adatgyűjtési gyakorlatba – amely nemcsak a jogvédők igazságérzetét csiklandozó rétegtéma, hanem mindannyiunkat húsba vágóan érintő, az egész 21. századi társadalmunkat alapjaiban meghatározó probléma.

A helyadatok felhasználása persze adott esetben kifejezetten hasznos a felhasználónak, elég csak a térképes és navigációs szolgáltatásokra, fitneszalkalmazásokra vagy taxirendelő appokra gondolni. Sőt társadalmi szinten is kifizetődő lehet a felhasználói útvonalak figyelése, kutatók például a közlekedési hálózat optimalizálására és várostervezésre, járványok terjedésének megfigyelésére, vagy természeti katasztrófák hatásainak követésére használhatják fel ezeket az adatokat. A helyadatbiznisz azonban ennél jóval kiterjedtebb, és a szinte észrevétlenül kiépült gyakorlatok jelentős része a fentieknél jóval problémásabb.

A NYT által megszerzett fájl 50 milliárd adatpontot tartalmaz 12 millió amerikai telefonjáról, illetve több havi mozgásukról 2016 és 2017 között, az Egyesült Államok több nagyvárosában. Bár maga a jelenség ma már közel sem ismeretlen, ekkora ilyen jellegű adathalmaz még soha nem került nyilvánosságra. A lap újságírói hónapokat töltöttek a feldolgozásával, és a probléma méretét jól mutatja, hogy még ez is csak egyetlen fájl: csepp a tengerben, amelyből a helyadatainkat halásszák.

Ha netes adatgyűjtés kerül szóba, általában a legnagyobb techcégekre vagy internetszolgáltatóként is működő telekommunikációs cégekre, esetleg állami szervekre gondolunk. Pedig vannak olyan, a felhasználók többségének totálisan ismeretlenül csengő nevű cégek, amelyek kifejezetten arra szakosodtak, hogy összegyűjtsék és értékesítsék a helyadatainkat, és ezzel minden lépésünket nyomon kövessék.

Az adatok forrása lehet a GPS, a wifi, a bluetooth vagy más, telefonba épített szenzor. Maga az adatgyűjtés a gyakorlatban jellemzően úgy néz ki, hogy a cégek kiadnak egy szoftverfejlesztői készletet (SDK-t), azaz olyan kódot, amelyet más fejlesztők könnyedén be tudnak építeni a saját appjukba. SDK-kat rengeteg appfejlesztő használ fel arra, hogy egyszerűen hozzáadjon már létező funkciókat a saját appjához, például beépítse a Facebook hirdetési platformját, a Google forgalommérő eszközeit vagy online fizetési megoldásokat.

Ugyanígy a felhasználók elhelyezkedését követő és rögzítő funkció is hozzáadható bármelyik apphoz. Ez jól jöhet, ha egy szolgáltatás maga is felhasznál helyadatokat, például egy meteorológiai app, ami érzékeli, hol vagyunk, hogy lokális időjárásjelentést adjon. De olyan appokba is bekerülhet a helyfigyelés, amelyek maguk erre nem lennének rászorulva. Az SDK-t kiadó cégek ugyanis gyakran fizetnek azért, hogy a fejlesztők beépítsék a kódjukat. (Cégtől függően ezer felhasználónként 600-6000 forintnyi dollárt.) Onnantól, hogy ezeket az adatokat az app továbbítja az SDK gazdájának, azok végleg ki is kerülnek a felhasználó kontrollja alól.

A mobilokról begyűjtött helyadatokat sok app használja a funkciói személyre szabására, de ugyanezeknek az adatoknak az elemzésére és továbbértékesítésére komoly másodlagos biznisz is épül. Nem minden cég adja tovább a részletes helyadatokat, de amelyik igen, az jellemzően hirdetési cégeknek vagy adatbrókereknek, amelyek aztán más adatokkal együtt megint csak eladják valakinek. De a vevők közt akadnak egy fokkal kevésbé nyilvánvaló szereplők, például pénzintézetek, ingatlanbefektetők vagy fejvadász cégek.

A helyadatokat gyakran hirdetési azonosítóval együtt adják tovább, amely segít azokat összekötni máshonnan származó adatokkal és felhasználói tevékenységgel, hogy a vevő még pontosabb profilt alkothasson a potenciális vásárlóiról. A mobilos helyadatok alapján már az utcai hirdetőtáblákon megjelenő hirdetéseket is tudják finomhangolni a reklámügynökségek, hogy az adott helyen olyasmit reklámozzanak, ami az arra járókat nagyobb eséllyel érdekli. Az utcai hirdetések hatékonyságának mérésében is használják a helyadatokat, hogy követni tudják, az adott hirdetést látók közül mennyien tértek be a reklámozott üzletbe. A helyadatok továbbadása közel valós időben is történhet, hogy minél gyorsabban az épp aktuális tartózkodási helyünkhöz lehessen szabni az elénk rakott reklámokat.

A hirdetések és a politikai üzenetek adatalapú célzásának hasonlóságai a Cambridge Analytica feltűnése óta nem számítanak újdonságnak. A politikai csatározások legújabb frontja is a helyadatok felhasználása lehet. A kampányok szervezői például már ma is használják a lokációs adatokat arra, hogy tudják, ki megy el a gyűléseikre vagy tüntetéseikre, és hogy lehetne őket még hatékonyabban megszólítani.