Szervezetileg, szakmailag
milyen volt az az alap, amire a NT Ügyvédi Iroda felépült
1992-ben?
Először
egy polgárjogi társaságot alakítottunk, s egy Rt. foglalkozott a
„céges” ügyekkel, majd egy év után úgy döntöttünk, hogy
jobb mindent az ügyvédi iroda keretei között elvégezni. 1991–ben
lett hatályos az a törvény, amely a mai formájában megalapozta
az ügyvédi piacot. Mi azonnal éltünk a lehetőséggel. Mind
Trócsányi László, mind én külföldről jöttünk haza, ahova
azért mentünk, hogy a piacgazdaságban honos üzleti jogot
gyakoroljuk ügyvédként. Az idegesítő az volt, hogy várni
kellett ennek a piaci szegmensnek a megnyitására.
Mennyire lehetett
felhasználni az addig összegyűlt tapasztalatokat s milyen új
követelményeket támasztott az ügyvédi munka végzése elé a
rendszerváltozás?
Annak
köszönhetően, hogy a nyolcvanas években – főleg jogi területen
– megindult egy lopakodó, a piacgazdaság kiépítése felé
haladó jogi kutató, majd törvénykezési munka, mi már a
piacgazdaság eljövetelére készültünk. Minket ez izgatott, ez
dobott fel. Amikor pedig megjelent a lehetőség, akkor nem volt
kérdés, hogy ebben részt veszünk. Tudom, hogy utólag ez
furcsának tűnhet, de a jogi szakemberek számára a szocialista
rendszer átalakítása piacgazdasággá nem volt sokkoló. Én
egyébként harmincöt éves voltam az induláskor, tehát nem lehet
azt mondani, hogy friss kezdőként vágtam bele az iroda
kialakításába.
Hogyan néztek szembe azzal,
hogy nemcsak politikai értelemben, hanem szakmai értelemben is
kitárultak az addig zárt ajtók,s kapcsolatot lehetett létesíteni
külföldi szakmai körökkel, nagynevű nemzetközi irodákkal?
Én New
Yorkban dolgoztam, Trócsányi László pedig Brüsszelben, mielőtt
hazajöttem. A Coudert Brothers, ahol az Egyesült Államokban
dolgoztam, a világ egyik legnagyobb presztízsű irodája volt
akkor. Hazai irodánknak ők voltak az első nemzetközi partnerei,
mi meg az ő magyarországi partnerük. Ezt két év alatt vívtam
ki, amíg ott dolgoztam náluk. Ismertem a külföldi jogi tudást,
szemléletet, az ügyeket, amelyek a piacgazdaság logikájából
adódnak. Így aztán semmilyen problémát nem okozott egy épülő
piacgazdaságban üzleti jogi irodát nyitni, fenntartani és
fejleszteni.
Voltak-e "szirénhangjai"
ezeknek a nagy nemzetközi irodáknak?
Ellenkezőleg.
Egy kellemetlen emlékem van ebből a korszakból: a nagy nevű
nemzetközi irodák külföldi partnerei kifejezetten mulatságosnak
találták a gondolatot, hogy én rögtön partner szerettem volna
lenni az itt nyíló irodáikban. Ez, őszintén szólva, nagyon
megütött – pont az előzmények miatt nem éreztem azt a nagy
előnyt, amire hivatkozni véltek -, s az ebből fakadó öntudatosság
segített megvalósítani az önálló irodát.
Hogyan döntöttek amellett,
hogy saját útjukat járják?
Teljesen
biztos voltam abban, hogy magyar ügyvédként Magyarországon, a
megszerzett tudásommal, a kitartásommal és a felkészültségemmel
beletettem annyit a saját fejlesztésembe, amelyből a partnerség
logikusan következett. Az azóta eltelt huszonöt év pedig
bizonyította, hogy jól éreztem a helyzetet. Az indulás után pár
hónappal már az volt a problémánk, hogy gyorsan növekedni kell,
jogászokat felvenni és még így is éjjelig – hajnalig dolgozni,
annyi munka szakadt ránk hirtelen. Így aztán, őszintén szólva,
egy percnyi kétség nem állt belém, hogy vajon szerényebbnek
kellett volna-e lennünk az alapításkor.
Milyen ez a saját út,
milyen szakterületekkel foglalkoznak, mire specializálódtak?
Mi egy full
service üzleti jogi iroda vagyunk. Erre törekedtünk, erre
törekszünk ma is. Ha bejön az ügyfél egy ingatlanfejlesztéssel,
de munkajogi problémája van, azt is meg tudjuk oldani. Ha az ügylet
közben kiderül, hogy finanszírozási kérdéseket is rendezni
kell, azt is meg tudjuk csinálni. Ha ne adj isten, a
versenyhivatallal kell megküzdenie, abban is tudunk közreműködni,
s ha ügyei peres, bírósági vagy választott bírósági szakaszba
kerülnek, akkor abban is tudjuk képviselni.
Mit jelent az ügyvédi
munka - és egy ügyvédi iroda - függetlensége a gyakorlatban?
A
függetlenség azt jelenti, hogy a szakmai integritásunkat nem adjuk
fel. Akkor sem, ha az ügyfelet elveszítjük. Mi tisztességes
ügyvédek vagyunk és egy tisztességes ügyvédi iroda vagyunk a
tisztes mesterember értelmében. Azért élünk és halunk, hogy az
ügy a lehető legjobban meg legyen csinálva. Én a választott
bíróságra véglegesen beküldött anyagot is – amelyen, ugye,
már nem lehet változtatni – hazaviszem a beküldés után, s
kritikailag megvizsgálom, mit lehetett volna jobban vagy másképpen
megcsinálni. Ez a szüntelen szakmai kritika, éberség, folytonos
jobbra törekvés a függetlenség eredménye.
Ha visszatekintenek, hogyan
látják döntéseiket, lenne-e olyan, amit másként csinálnának?
Persze,
szakmailag is, pont az előbb mondottak miatt, meg azért is, mert
egy ügyvédi iroda gazdálkodó szervezet is egyben, ezt se
felejtsük el. De az a kérdés, hogy jobb lett volna, ha nem vagyunk
olyan szigorúak magunkhoz, mint amilyenek voltunk, nos, ez a kérdés
sosem merült fel.
Mit javasol a mai,
fiatalabb, kezdő nemzedéknek, merre tájékozódjanak saját
szakmai jövőjüket és hivatásrendi beilleszkedésüket illetően?
Mindenekelőtt
tudniuk kell, már amikor erre a pályára lépnek, hogy az ügyvédi
felkészülésnek, a gondolkodásnak sosincs vége. A taktikai,
stratégiai kérdések kialakításának sem. Minden egyes ügyet
egyenként kell kezelni. Az ügyvédi munkát nem lehet rutinból
elvégezni. Rengeteg szempont játszik szerepet abban, hogy
nyerünk-e, előbbre visszük-e az ügyfél ügyét és ez
folyamatos, saját teljesítményünkkel szemben igen kritikus
hozzáállást igényel. Ja, és ne felejtsem el: mindent jogi
anyagot el kell olvasni, ami releváns lehet az adott ügyben. Én ma
sem tudok másként a kívülállók által sikeresnek tartott ügyvéd
lenni.
Merre halad az ügyvédi
hivatás ebben a gyorsan változó világban?
Az élet
felől nézve odaadást igényel ez a munka, a szakmai szempontokból
tekintve pedig folyamatos alázatot és kritikus hozzáállást saját
magunkhoz. Mert ez a munka egy soha nem szűnő, folyamatos
megmérettetés.
Címfotónkon: az iroda munkatársai és vendégek az ünnepi évfordulós fogadáson