Szervezetileg, szakmailag milyen volt az az alap, amire a NT Ügyvédi Iroda felépült 1992-ben?

Először egy polgárjogi társaságot alakítottunk, s egy Rt. foglalkozott a „céges” ügyekkel, majd egy év után úgy döntöttünk, hogy jobb mindent az ügyvédi iroda keretei között elvégezni. 1991–ben lett hatályos az a törvény, amely a mai formájában megalapozta az ügyvédi piacot. Mi azonnal éltünk a lehetőséggel. Mind Trócsányi László, mind én külföldről jöttünk haza, ahova azért mentünk, hogy a piacgazdaságban honos üzleti jogot gyakoroljuk ügyvédként. Az idegesítő az volt, hogy várni kellett ennek a piaci szegmensnek a megnyitására.

Mennyire lehetett felhasználni az addig összegyűlt tapasztalatokat s milyen új követelményeket támasztott az ügyvédi munka végzése elé a rendszerváltozás?

Annak köszönhetően, hogy a nyolcvanas években – főleg jogi területen – megindult egy lopakodó, a piacgazdaság kiépítése felé haladó jogi kutató, majd törvénykezési munka, mi már a piacgazdaság eljövetelére készültünk. Minket ez izgatott, ez dobott fel. Amikor pedig megjelent a lehetőség, akkor nem volt kérdés, hogy ebben részt veszünk. Tudom, hogy utólag ez furcsának tűnhet, de a jogi szakemberek számára a szocialista rendszer átalakítása piacgazdasággá nem volt sokkoló. Én egyébként harmincöt éves voltam az induláskor, tehát nem lehet azt mondani, hogy friss kezdőként vágtam bele az iroda kialakításába.

Hogyan néztek szembe azzal, hogy nemcsak politikai értelemben, hanem szakmai értelemben is kitárultak az addig zárt ajtók,s kapcsolatot lehetett létesíteni külföldi szakmai körökkel, nagynevű nemzetközi irodákkal?

Én New Yorkban dolgoztam, Trócsányi László pedig Brüsszelben, mielőtt hazajöttem. A Coudert Brothers, ahol az Egyesült Államokban dolgoztam, a világ egyik legnagyobb presztízsű irodája volt akkor. Hazai irodánknak ők voltak az első nemzetközi partnerei, mi meg az ő magyarországi partnerük. Ezt két év alatt vívtam ki, amíg ott dolgoztam náluk. Ismertem a külföldi jogi tudást, szemléletet, az ügyeket, amelyek a piacgazdaság logikájából adódnak. Így aztán semmilyen problémát nem okozott egy épülő piacgazdaságban üzleti jogi irodát nyitni, fenntartani és fejleszteni.

Voltak-e "szirénhangjai" ezeknek a nagy nemzetközi irodáknak?

Ellenkezőleg. Egy kellemetlen emlékem van ebből a korszakból: a nagy nevű nemzetközi irodák külföldi partnerei kifejezetten mulatságosnak találták a gondolatot, hogy én rögtön partner szerettem volna lenni az itt nyíló irodáikban. Ez, őszintén szólva, nagyon megütött – pont az előzmények miatt nem éreztem azt a nagy előnyt, amire hivatkozni véltek -, s az ebből fakadó öntudatosság segített megvalósítani az önálló irodát.

Hogyan döntöttek amellett, hogy saját útjukat járják?

Teljesen biztos voltam abban, hogy magyar ügyvédként Magyarországon, a megszerzett tudásommal, a kitartásommal és a felkészültségemmel beletettem annyit a saját fejlesztésembe, amelyből a partnerség logikusan következett. Az azóta eltelt huszonöt év pedig bizonyította, hogy jól éreztem a helyzetet. Az indulás után pár hónappal már az volt a problémánk, hogy gyorsan növekedni kell, jogászokat felvenni és még így is éjjelig – hajnalig dolgozni, annyi munka szakadt ránk hirtelen. Így aztán, őszintén szólva, egy percnyi kétség nem állt belém, hogy vajon szerényebbnek kellett volna-e lennünk az alapításkor.

Milyen ez a saját út, milyen szakterületekkel foglalkoznak, mire specializálódtak?

Mi egy full service üzleti jogi iroda vagyunk. Erre törekedtünk, erre törekszünk ma is. Ha bejön az ügyfél egy ingatlanfejlesztéssel, de munkajogi problémája van, azt is meg tudjuk oldani. Ha az ügylet közben kiderül, hogy finanszírozási kérdéseket is rendezni kell, azt is meg tudjuk csinálni. Ha ne adj isten, a versenyhivatallal kell megküzdenie, abban is tudunk közreműködni, s ha ügyei peres, bírósági vagy választott bírósági szakaszba kerülnek, akkor abban is tudjuk képviselni.

Mit jelent az ügyvédi munka - és egy ügyvédi iroda - függetlensége a gyakorlatban?

A függetlenség azt jelenti, hogy a szakmai integritásunkat nem adjuk fel. Akkor sem, ha az ügyfelet elveszítjük. Mi tisztességes ügyvédek vagyunk és egy tisztességes ügyvédi iroda vagyunk a tisztes mesterember értelmében. Azért élünk és halunk, hogy az ügy a lehető legjobban meg legyen csinálva. Én a választott bíróságra véglegesen beküldött anyagot is – amelyen, ugye, már nem lehet változtatni – hazaviszem a beküldés után, s kritikailag megvizsgálom, mit lehetett volna jobban vagy másképpen megcsinálni. Ez a szüntelen szakmai kritika, éberség, folytonos jobbra törekvés a függetlenség eredménye.

Ha visszatekintenek, hogyan látják döntéseiket, lenne-e olyan, amit másként csinálnának?

Persze, szakmailag is, pont az előbb mondottak miatt, meg azért is, mert egy ügyvédi iroda gazdálkodó szervezet is egyben, ezt se felejtsük el. De az a kérdés, hogy jobb lett volna, ha nem vagyunk olyan szigorúak magunkhoz, mint amilyenek voltunk, nos, ez a kérdés sosem merült fel.

Mit javasol a mai, fiatalabb, kezdő nemzedéknek, merre tájékozódjanak saját szakmai jövőjüket és hivatásrendi beilleszkedésüket illetően?

Mindenekelőtt tudniuk kell, már amikor erre a pályára lépnek, hogy az ügyvédi felkészülésnek, a gondolkodásnak sosincs vége. A taktikai, stratégiai kérdések kialakításának sem. Minden egyes ügyet egyenként kell kezelni. Az ügyvédi munkát nem lehet rutinból elvégezni. Rengeteg szempont játszik szerepet abban, hogy nyerünk-e, előbbre visszük-e az ügyfél ügyét és ez folyamatos, saját teljesítményünkkel szemben igen kritikus hozzáállást igényel. Ja, és ne felejtsem el: mindent jogi anyagot el kell olvasni, ami releváns lehet az adott ügyben. Én ma sem tudok másként a kívülállók által sikeresnek tartott ügyvéd lenni.

Merre halad az ügyvédi hivatás ebben a gyorsan változó világban?

Az élet felől nézve odaadást igényel ez a munka, a szakmai szempontokból tekintve pedig folyamatos alázatot és kritikus hozzáállást saját magunkhoz. Mert ez a munka egy soha nem szűnő, folyamatos megmérettetés.

Címfotónkon: az iroda munkatársai és vendégek az ünnepi évfordulós fogadáson