Hivatalos lemondó levelét követően külön levélben magyarázta meg döntése dr. Subasicz Éva (képünkön).
Ebben elmondja: családi egyensúlya biztosítása mindenképpen előnyt kellett élvezzen azzal a nagy kísértésssel szemben, amit hivatásrendi elkötelezettsége és az abból fakadó kamarai, közösségi tevékenysége jelentett mindig is számomára. Szembe kellett néznie a túlterheltség veszélyes kihívásaival, amit csak tetézett saját ügyvédi praxisa ellátása is.
Egyebek mellett arról is szól, hogy naponként tapasztalta: sajnos a nőkre aránytalan nagy teher hárul akkor, amikor meg szeretnének felelni a családban, a gyermeknevelésben, egy rendkívül összetett és sok felelősséggel-feszültséggel járó hivatás, mint az ügyvédi hivatás gyakorlásában, a családfenntartás egzisztenciális kérdéseiben és a társadalmi elvárások sajátosan nőket érintő szereprendszerében.
Azt sem tagadhatja - tért ki levelében a további okokra a volt titkár, hogy napi kamarai
munkája végzése során már hosszú ideje komoly megterhelést
jelentettek számára a belső, illetve a kamara körül kialakult feszültségek
is, "az a hosszan tartó vergődés is, amelynek kusza hálójába
hivatásrendi szervezetünk belegabalyodott, s amelynek oldásáért
erőimhez és lehetőségeimhez képest magam is próbáltam a tőlem
telhetőt megtenni. Tagadhatatlan tény: mindezek a valós munkát
zavaró, olykor hátráltató tényezőként bukkantak fel a
mindennapok gyakorlatában".
Mindazonáltal úgy véli - fejti ki a továbbiakban -, hogy "kamarai
életünk igen sok tekintetben lett gazdagabb az elmúlt évek során,
s minden belső és külső nehézség ellenére hatékonyan tudta
kezelni azokat a szakmai kihívásokat, amelyekkel - meggyőződéssel
vallom - a napjainkban megélt korszakváltás nyomán szembe kellett
néznie".
(Dr. Subasicz Éva "Lemondó levelem margójára" c. írása ide kattintva olvasható.)
