Az üggyel kapcsolatos korábbi közleményeink itt olvashatók:
A jogi szakmai szervezetekkel párbeszédes munkakapcsolatban áll a BÜK, így a HB-vel is - mondta a fővárosi ügyvédi kamara elnöke a "sorosozó" kérdésekre (ide kattintva olvasható)
Valótlanság, hangulatkeltés, csúsztatás - a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének válasza a "sorosozásra" (ide kattintva olvasható)
Dr. Gulyás Gergely megvédte a MÜK-öt, a BÜK-öt, a Helsinki Bizottságot, majd helyretette a Fidelitast, "alaptalannak és károsnak" nevezve vádaskodásukat (ide kattintva olvasható)
Soros kezében az országos és a fővárosi ügyvédi kamara - állítja Szabó Krisztián Szilárd Fidelitas alelnök - Vádak, videoval - Mi jöhet még? (ide kattintva olvasható)
Elolvasásra ajánljuk a MÜK-kel, a BÜK-kel és a MHB-val szembeni "sorosozás" ősforrásaként használt, névtelenségbe burkolózó "tűzfalcsoport" blogbejegyzést.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Döbbenten nézem-hallgatom a Szalay utcai eseményről készült video-tudósítást (itt is fellelhető, minden általa kiváltott visszhanggal együtt: ugyvedek-lapja.hu): a MÜK/BÜK székház előtt kissé izguló fiatalember, nagy, fekete dossziéval. Sajtótájékoztatót tart arról az állítólagos veszélyről, hogy Magyar Helsinki Bizottság behálózza az „ügyvédi kamarát” s nem mellesleg az egész magyar igazságszolgáltatást, miáltal mindez Soros György kezébe kerülhet, hiszen a Bizottságot ő pénzeli.
A szónok a tuzfalcsoport.blogstar.hu internetes oldal április 24.-i „tényfeltáró írására” hagyatkozik, ami ismeretlen szerző agyából-tollából született. Ezen a honlapon kideríthetetlen, hogy ki a felelős a tartalomért. Teljeskörű az anonimitás. Azt viszont kiemeli, hogy szakmai partnere a http://stopsoros.mk (Macedonia).
A fiatalember kérdéseket tesz fel a MÜK és a BÜK elnökének, többek között azt is, hogy „Mennyire kell igazodnia a független magyar ügyvédi karnak a Helsinki Bizottság liberális politikájához, különösen migránspolitikájához?”
A kérdések nyilvánvaló célja, hogy ne csak ő, hanem mindenki kételkedjen abban, hogy a MÜK és a BÜK, a kamara tisztségviselők és tagok jogkövető független személyek. Ezt manapság úgy lehet elérni, ahogyan a kérdező teszi: kérdésekbe rejtett csúsztatásokkal, sejtetésekkel.
„Az ügyvédi hivatásrend legfőbb szakmai szervezetei függetlenségének megőrzése érdekében” felszólítja a MÜK és BÜK elnökét „a helyzetet tisztázó és mindenkit megnyugtató” válaszadásra. (A kérdező arra gondolhatott, hogy válaszadás nélkül nem lehetünk képesek megőrizni a függetlenségünket). Elnökeink pedig válaszoltak. Kötelességszerűen, hamar, visszafogottan és tárgyszerűen. A jelen esetben talán túlzottan is. Lehettek volna elemi módon felháborodottak az ostoba számonkérés miatt. Dr. Bánáti János egyébként felhívta a kérdező figyelmét arra, hogy ".. az ismeretlen hátterű 'tűzfalcsoport' által üzemeltetett blog bejegyzése számtalan valótlan, kizárólag hangulatkeltésre alkalmas csúsztatást tartalmaz."
Az utcai performansz nyomán nekem is jutnak eszembe kérdések. Hogyan fordulhatott elő ez a provokáció? Valóban magyarázkodnunk, talán még szégyenkeznünk is kell azért, hogy miként és milyen szempontrendszer szerint fogadjuk vagy utasítjuk el mások szakmai együttműködését? Mi lett volna, ha elnökeink nem válaszolnak?
Nem tudok elképzelni olyan kollégát, aki ne értene egyet azzal, hogy az ügyvéd azért független, hogy ne kelljen igazodnia senkinek a politikájához, és senki ne kényszeríthesse politikai igazodásra. A magyar ügyvédek esküje is ezt fejezi ki. Az utcai kérdező számára idézem, mert mi már letettük: „Én … esküszöm, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom. Ügyvédi hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint, ügyfelem érdekében eljárva teljesítem és az ennek során tudomásomra jutott titkot megőrzöm. (Az eskütevő meggyőződése szerint.) Isten engem úgy segéljen!” Az Ügyvédekről szóló törvény 3.§ (1) bekezdése pedig jogként és kötelezettségként is megfogalmazza a függetlenségünket. Mi kívülről fújjuk, de a kérdező számára idézem: „Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti.” Ha mégis vállal, felelősségre vonható. A függetlenségünket és társadalmi tekintélyünket őrző kamaráink vonják felelősségre. Ebben kételkedni még a kérdezőnek sincs oka, vagy ha mégis, várjuk szakmai beszélgetésre a Szalay utcában, de nem a járdán, hanem a székházunkban. Mi ott szoktuk megbeszélni az ügyeinket.
A fiatalember tájékozatlanságának eloszlatása érdekében pedig megjegyzem, hogy az ügyvédi függetlenség nem azonos az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág függetlenségével. Ezt (is) az államnak kell garantálnia. Az ügyvédnek pedig éppen úgy kell tisztelnie, mint mindenki másnak, aki nem ügyvéd. Így van ez mindenhol a földön, ahol valamit is adnak a jogállamiságra.
Ami pedig a „kamarák”-at illeti, mind a húsz és a Magyar Ügyvédi Kamara is köszöni, jó kezekben van. Az ügyvédekében.
Dr. Hidasi Gábor