Teljesen visszaszorulhat az ülnökrendszer az új büntetőeljárási törvény (be.) tervezetének elfogadása esetén, a koncepció szerint ugyanis a jövőben csak a fia­talkorúak és a katonák különeljárásában maradna meg a laikusok részvétele az ítélkezésben. Az elsőfokú eljárásban fő szabályként egyesbíró járna el, akinek azonban megvan a lehetősége arra, hogy meghatározott szempontok alapján szakbírákból álló tanácsot alakítson, ha ezt indokoltnak tartja.

Az Igazságügyi Minisztérium munkaanyagában hangsúlyozzák: a fiatalok esetében életkori sajátosságaik miatt indokolt fenntartani az ülnökrendszert, azzal a változtatással, hogy a pedagógusok mellett lehetőséget kell biztosítani a gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakemberek számára is a bírói tanács munkájában való részvételre.

A Magyar Bírói Egyesület elnöke időszerűnek tartja a változtatást, s arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerváltozás óta folyamatosan szűkült az ülnökök szerepe a bírósági eljárásokban, így a tervezetben szereplő megoldás valószínűleg sok jogászt meg sem lepett.

Szemben az angolszász jogrendszerekkel, hazánkban (egy rövid próbálkozástól eltekintve) a laikus bíráskodással szemben mindig a professzio­nális bíráskodást helyezték előtérbe. Az ülnökök ráadásul néha hátráltatják is a gyors ügymenetet, ha például valamiért ülnököt kell cserélni egy eljárásban, akkor az egészet elölről kell kezdeni – mutatott rá dr. Makai Lajos. Hozzátette: az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat szerinte nem az ülnökök, hanem a szakszerű ítéletek alapozzák meg, ezért is jó, hogy az új be. kiszélesítené a bírói tanácsok működési területét.







Dr. Dezső Antal ügyvéd (képünkön) ugyanakkor úgy látja: bár sok szempontból valóban meghaladott, de nem feltétlenül elvetendő az ülnökrendszer. A laikusoktól természetesen nem várható el a szakmai kérdések eldöntése, viszont a jelenlétükkel garantálhatják az igazságszolgáltatás tisztaságát és pártatlanságát, gátjai lehetnek az esetlegesen előforduló túlkapásoknak. Erről kár lenne lemondani. Ráadásul vita esetén végzettségüktől függetlenül segíthetnek tisztázni mondjuk a jegyzőkönyv ellentmondásait, vagy észrevehetnek olyasmit, ami fölött egyébként a bíró átsiklott – fogalmazott a Magyar Időknek.

Érdemes megemlíteni, hogy a ma létező ülnökrendszer közvetlen előzménye a második világháborút követő kommunista pártállami berendezkedésre vezethető vissza, habár szűk körben korábban is alkalmazták – például a katonai és egyes gazdasági bűncselekmények esetében. A népbíráskodásról szóló 1945-ös rendelet a politikai jellegű bűncselekmények elbírálására népbíróságokat állított fel úgy, hogy az egyes tanácsokban a túlnyomó többséget politikailag megbízható jelöltekből álló laikusok képviselték. Az ülnökök alkalmazása később lényegében általánossá vált. A jogszabály előkészítői ezt, a pártállami diktatúrához kötődő kapcsolatát is megemlítették a rendszer eltörlésének indokaként. Egyes nyugati államokban viszont az eltérő, szovjet megszállástól mentes történeti múlt miatt a demokratikus kontroll megtestesítőit látják az ülnökökben, ezért ragaszkodnak hozzájuk.

Csaknem a bírók 98 százaléka azt állítja, hogy a befolyásolásukra irányuló kísérletek ellenére függetlennek érzik magukat – derült ki az Országos Bírósági Hivatal (OBH) úgynevezett integrációs felméréséből. Arra a kérdésre, hogy „Történt-e Önnel befolyásolásra irányuló kísérlet?”, a válaszadók 93,91 százaléka válaszolt nemmel. Az OBH-nál elmondták, 2012 óta évről évre egy több mint ötven kérdésből álló ívet küldenek ki a bíráknak, a beérkezett válaszokból levont következtetésekkel pedig egyebek között a korrupció elleni küzdelmet erősítik.

Címfotó: 2011. Szolnok, bírósági ülnökök átveszik megbízólevelüket (www.jnszm.hu)