A TASZ ügyfelét 2010-ben
előállították a városi rendőrkapitányságra. Később
feljelentést tett amiatt, hogy a 12 órás fogvatartás és a
kihallgatás alatt állítása szerint hat rendőr és két
biztonsági őr brutálisan bántalmazta és megalázta őt azért,
hogy elismerő vallomást kényszerítsenek ki tőle. A rendőrök
azt mondták, hogy „nem érdekli őket az sem, ha megdöglik,
legalább egy cigánnyal kevesebb lesz”. Az esemény lelkileg is
megviselte.
Szabadulása után néhány órával a sértett kórházba ment, az ott kiállított lelet szerint a koponyáján, orrán, lapockáján, csípőjén, karján, kezén és combján is voltak sérülések. A feljelentése alapján indult eljárást az ügyészség arra hivatkozva szüntette meg, hogy nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy valóban a gyanúsítottak követték el a bántalmazást.
A sértett a TASZ segítségével az EJEB-hez fordult a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme miatt.
Az eljárás során az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) beavatkozott azért, hogy a TASZ ügyfele nyerje a pert. Az ERRC az intézményes rasszizmus létezésének figyelembe vételére kérte a Bíróságot.
Az ítélet megállapította, hogy a kormány nem tudta cáfolni az eljárás során, hogy a rendőrségi fogdán keletkeztek a sértett sérülései. A strasbourgi bíróság szerint továbbá a magyar hatóságok nyomozása nem volt hatékony, és nem vizsgálták meg, hogy a bántalmazásnak volt-e rasszista indítéka.
Az eljárásban a TASZ ügyfelét dr. Baltay Levente és dr. Erdey Péter ügyvédek képviselték.
