Képünkön középen a házigazda, dr. Robert Travas, a Horvát Ügyvédi Kamara elnöke, jobbján dr. Ranko Pelicaric CCBE PECO bizottságának elnöke, balján dr. Roman Zavrsek, a Szlovén Ügyvédi Kamara elnöke és dr. Tanja Sedusak, a Szlovén Ügyvédi Kamara főtitkára
Ausztria, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Szlovákia és Szlovénia országos ügyvédi kamaráinak vezetői 2016 március 16-án, sorrendben hatodik alkalommal folytattak eszmecserét közös dolgaikról Zágrábban. A házigazda és vitavezető szerepét dr. Robert Travas a horvát kamara elnöke töltötte be. A Magyar Ügyvédi Kamarát (MÜK) dr. Bánáti János elnök megbízásából dr. Havasi Dezső, a MÜK elnökhelyettese, a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara elnöke képviselte.
A találkozó fő témája az Európai Unió egységes piaca, és az ügyvédi hivatás sajátosságai volt. A résztvevők előzetesen írásban megküldték a témával kapcsolatos honi tapasztalataikat, amelyek közreadása szolgált alapul a kötetlen megbeszéléshez.
A tanácskozás eredményeiről dr. Havasi Dezső (lenti képünkön) tájékoztatta szerkesztőségünket.
Kialakult az a közös egyetértés, amely szerint – a német kamarai elnökhelyettes megfogalmazását elfogadva – az ügyvédség számára a jogkereső állampolgár ügyfél és nem fogyasztó – mondta el a MÜK elnökhelyettese.
Bár az elv magától értetődőnek tűnik, a horvát kamara ugyanezen okból az elmúlt hetekben került konfliktusba a gazdasági minisztériummal ez utóbbi által a szakmai és üzleti szolgáltatások fejlesztéséről kiadott követelmény-rendszer miatt. Ez összefüggésben áll az EU-nak Horvátországot, a szolgáltatási irányelvek nem megfelelő alkalmazása miatti elmarasztalásával. Különösen a következő területen igényelnek változtatást az ügyvédi kamarától: a) a fix minimum tarifa eltörlését, b) az ügyvédi marketing és reklám felszabadítását, c) másodlagos ügyvédi iroda szabad létesítését, és d) a tevékenységét hat hónapon túl nem gyakorló ügyvéd tagságának megszüntetése eltörlését.
Ezeket a felvetéseket már az uniós csatlakozáskor tisztázták több más ügyvédi státust érintő kérdéssel együtt, (pl. kötelező kamarai tagság, kamarai tagdíj mértéke stb.) A horvát kamara érthetetlennek tartja tehát újbóli felvetésüket, és igényt tart az ügy súlyának megfelelő kezelésére.
Ezzel szemben Ausztriában – tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Havasi Dezső – a kamarának 2015 novemberében sikerült elérnie az ügyvédi díjszabásról szóló jogszabály módosítását és a tarifák 12 %-os emelését.
További nemzetközi fejleményekről szólva a MÜK elnökhelyettese elmondta: Lengyelországban kezelhetetlenné vált az ügyvédi és jogtanácsosi tevékenység együttélése. Mindkét jogász réteg önálló érdekképviseleti szervezettel rendelkezik, ma már gyakorlatilag nincs egzakt szabályrendszere és elhatárolása annak, hogy mit végeznek az ügyvédek és milyen szolgáltatást nyújtanak a jogtanácsosok.
Szlovákia képviselője legnagyobb gondnak a fizetőképes kereslet csökkenését, valamint az engedély nélküli jogszolgáltatók elszaporodását említette, amelyek többszöri fellépés ellenére jogkövetkezmény nélkül működhetnek. Ezért hiába van jogszabályban rögzített ügyvédi díjszabás, a gyakran inkorrekt ügyfélszerzési versenyben ennél jóval kevesebbért is történik - tömegesen – ügyvállalás.
Hasonló problémákat vetettek fel a cseh kamarai vezetők is. Egyre több „alternatív üzleti szervezet” feszegeti, gyakran át is lépi a legalitás határait. Több esetben pro bono tevékenységnek álcázva végeznek kiterjedt jogi tevékenységet.
Erősen vitatott a terjedőben lévő internetes jogszolgáltatás megítélése, nyilvánvaló előnyei mellett számos szakmai kockázattal, jár, mivel lazul az ügyvéd – ügyfél kapcsolat, az esetleges szakmai felelősség megállapítása is bizonytalan.
Ezzel együtt Csehországban is egyre nagyobb teret nyer az elektronizáció az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban.
A zágrábi eszmecserén hozzászólásban dr. Havasi Dezső elnökhelyettes kifejtette, hogy Magyarország már az EU csatlakozás előtt implementálta az EU és EGT területén bejegyzett ügyvédek magyarországi működését lehetővé tevő közösségi direktívákat, így ezek alkalmazásával kapcsolatban jelentős vita, vagy kifogás nem vetődött fel. Ugyanakkor egyetértett a szlovén elnök azon megállapításával, hogy a 98/5/EC Direktíva a tartós jogi szolgáltatás tagállamokban való gyakorlásának megkönnyítéséről, nem fedi le teljesen azokat a különbségeket, amelyek az eltérő jogrendszerből adódnak (pl. solicitor, barrister képviseleti joga).
Lehet, hogy Magyarország a „béke szigete”, vagy „vihar előtt csend” állapotában van, de a szolgáltatási irányelv vagy más, az ügyvédi praxist érintő jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban az állami szervek részéről nem kezdeményeztek olyan eljárást, ami az ügyvédi önigazgatást, szervezeti autonómiát veszélyeztetnék. (Eltekintve néhány versenyhivatali eljárástól.)
A magyar ügyvédség más országokhoz képest is jelentős jogosítványokkal rendelkezik, okiratok ellenjegyzése, aláírás hitelesítés, ügyvédkényszer a cégeljárásban, egyes peres és nem peres eljárásokban stb.) Csak remélni lehet, hogy a tervezett új ügyvédi törvény nem csorbítja ezeket a jogosítványokat, és az államvezetés nem követi más országok kormányainak az ügyvédi hivatás - évszázadok óta kialakult és garanciális szerepét - derogáló beavatkozásait.
Kétségtelen, hogy Magyarországon is terjedőben van az üzleti vállalkozások által kínált jogi szolgáltatás, főleg a cégalapítások terén. A kamarai fellépések ellenére hatóságok részéről nem tapasztalható hatékony intézkedés a zugírászat határait súroló, dömping árakat alkalmazó cégekkel szemben.
Nem ártana tehát ismét, nemzetközileg is áttekinteni az EU szolgáltatási irányelv alkalmazásának kereteit – mondta el dr. Havasi Dezső, a MÜK elnökhelyettese –, mert annak esetleges elhibázott, vagy tévesen értelmezett rendelkezései, az igazságszolgáltatás szerves résztvevőjeként eljáró ügyvédség és ezáltal ügyfeleik alkotmányos érdekeit veszélyeztetik.
A társkamarai vezetők örömmel fogadták, hogy jövő évi Közép- és Kelet-európai Ügyvédvezetői Találkozó megszervezését a Magyar Ügyvédi Kamara vállalta.
