Március 8-án újabb nyilvános vitaülést tartott az Igazságügyi Minisztérium a Magyar Jogász Egylet közreműködésével a Budapesti Ügyvédi Kamarában, ezúttal a Ptk. jogi személyekről szóló Harmadik Könyvéről. Előadóként felszólalt dr. Sárközy Tamás, dr. Metzinger Péter ügyvéd, egyetemi adjunktus és dr. Szűcs Gábor ügyvéd, a levezető elnök dr. Bogdán Tibor miniszteri főtanácsadó volt.

Dr. Sárközy Tamás (képünkön) magánvéleménye változatlan a tekintetben, hogy társasági jog beépítése a kódexbe több hátránnyal járt, mint előnnyel. Mint mondta: ezen túl vagyunk, így mivel a Ptk. stabilitása alapvető érdek – függetlenül tudományos álláspontjától – tudomásul kell venni a gazdasági társaságok jogának beépítését a Ptk.-ba és a Harmadik Könyv jogi személyekre vonatkozó főszabályának eltérést engedő jellegén nem kell változtatni.

Hangsúlyozta: kivételes esetekben azonban indokolt lehet a Harmadik Könyv módosítása, mégpedig ott, ahol a szabályozás jellegénél fogva a bírói gyakorlat kialakítása nem várható, és ahol a cégbírósági jogalkalmazás során eddig is olyan eltérő értelmezések születtek, amelyek jogbizonytalanságot eredményeznek, továbbá ahol a szabályok ebből kifolyólag a gazdasági társaságok biztonságát, valamint a civil szféra erősödését gátolják. Hozzátette: természetesen nincs jogalkotási kényszerhelyzet, a módosítástól azonban elzárkózni azért is helytelen, mert a Ptk. Harmadik Könyvét hatályba lépése előtt több mint tizenöt helyen módosították és áttételesen folyamatosan rontják le a Ptk. szabályait más törvényekkel.

A professzor módosítási javaslata huszonkét változtatást tartalmaz, amelyeket – megfogalmazása szerint –végre lehet hajtani úgy, hogy a paragrafusok száma nem változik, A-B-C paragrafus és lyukak sincsenek, tehát szépészeti szempontból, úgy nézne ki, mintha hozzá sem nyúltak volna.

Három helyen kellene változtatni a Harmadik Könyvön – mondta. Az első a generálklauzula, illetve a kógencia, diszpozitívitás kérdése, a második a vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos problémakör, míg a harmadik, hogy kerüljön vissza a kódexbe néhány a Ptk.-ból indokolatlanul kikerült szabály, vagy ha nem lesz módosítás, azokat rendezzék külön törvényben. Ilyen szabályok főleg a Ctv.-ben, illetve a civiltörvényben találhatók.

Egyebek mellett a javaslatban felveti: az eltérés általános lehetőségét biztosító generálklauzulának jogalkalmazást jobban segítő megfogalmazását, illetve egyes – főleg a „mértékekkel”, „létszámokkal” kapcsolatos és a gyakorlatban különböző módon értelmezett – rendelkezések egyértelműen kógenssé tételét. (A Ptk. 3:4. § megfogalmazása egyébként is eltér a Kodifikációs Szakértő Bizottság többségének javaslatától. A vitatott rendelkezések kógenssé tétele egyben egyértelművé tenné, hogy minden más szabálytól el lehet térni. Ilyen kógens szabályok jelenleg is találhatók a Harmadik Könyvben.)

Dr. Sárközy Tamás szövegszerű módosító javaslata – amelyet a vitaülésen a résztvevőkkel is ismertetett – teljes terjedelemben ide kattintva érhető el.

Dr. Metzinger Péter (képünkön) úgy fogalmazott: az anyagi üzleti jogi szabályok esetében bőven elegendő, ha azok nem rosszak, és nem kell a jónál jobb. Az fontos, hogy mi van a jogszabályokban, de a lényeg, hogy ez a kiindulás, tehát azzal, hogy a Ptk. kodifikációja lezárult nem lett vége a történetnek, hanem épp ellenkezőleg, most kezdődik. A magyar általános jogászi gondolkodás rendkívül kiemelt szerepet szán a jogszabály tételesjogi szövegének, ezen túl természetesen figyelembe veszi, fontosnak tartja a bírói gyakorlatot, de határozottan, jelentőségében aláhelyezi, és van egy dolog, amiről szinte mindig és teljesen elfeledkezik: a privát joggyakorlatról. Minthogyha sok probléma előre megoldható lenne a jogszabály szövegével. A jogszabály szövege mindig generálja a problémákat, nem megoldja. Vagy lehet, hogy bizonyosokat megold, de legalább annyit megnyit – mondta.

Kiemelte: fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy vajon baj-e az, hogy vannak jogértelmezési alternatívák. Kétség kívül ennek megvan a költsége, de másrészt van benne egy lehetőség is, mert az alternatív jogértelmezési lehetőségek vezethetnek el hosszabb távon a talán ideális, talán helyes megoldáshoz, amely megoldások természetesen az időben folyamatosan változnak, mikor melyik a helyes.

Önmagában az, hogy több alternatíva van, nem biztos, hogy baj, sőt ez is inkább egy lehetőség – tette hozzá.

Expozéja további részében rátért dr. Sárközy Tamás módosító javaslatára. Egyebek mellett elmondta, hogy alapvetően a kógens társasági jogot tartja egyszerűbbnek, a szerencsésebbnek, és azzal sem ért egyet, hogy a korábbi magyar kógens társasági jog gúzsba kötötte volna a magyar vállalkozókat, de azzal egyetért, ha már ez diszpozitív lett, akkor maradjon is az.

Dr. Szűcs Gábor (képünkön) a diszpozitivitás és kógencia körében hangsúlyozta: jogalkalmazói szempontból egyszerűbb lenne, ha a 3:4. § (3) bekezdés b) pontját hatályon kívül helyezné a jogalkotó és ezzel párhuzamosan - ahol szükséges - bővítené a semmisségi okokat, illetve egyértelművé tenné, hogy mely paragrafusok rendelkezéseitől nem lehet eltérni. Ezt meg lehetne oldani akár a Munka Törvénykönyvéhez hasonló módon is, hogy egy helyen pl. a 3:4. §-ban lennének ezek az esetek felsorolva, de kétségtelen, hogy jogalkalmazási szempontból kezelhetőbb, ha a konkrét paragrafusoknál találhatók a tiltások.

Szólt a civil szervezetekről is, a hiánypótló végzéseket elemezve kiemelte: gyakorlati probléma, hogy az ügyészi fellebbezések alapján kialakult joggyakorlat hozzáférhetősége erősen korlátozott, arról csak a bírói kar értesül időben. Ez elkerülhető hiánypótlások kiadásához vezet, amely a bíróságok számára felesleges többletmunkát, az ügyfelek részére többletköltséget és időveszteséget, az ügyvédek számára pedig a fentieken túl jelentős presztízsveszteséget okoz.

Ennek a helyzetnek a felismerése vezetett oda, hogy javaslata alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara kapcsolat felvételét kezdeményezte a Fővárosi Törvényszék Polgári jogi Kollégiumának illetékes vezetőivel, abból a célból, hogy a bíróság és a kamara között olyan rendszeres párbeszéd jöjjön létre, mint amilyen a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságával már 2008. óta működik.

Részletes előadásában egyebek mellett a gazdasági társaságok tekintetében olyan konkrét kérdéseket is felvetett, amelyek a jogalkalmazás területén problémákat okoznak az ügyvédeknek.