A filmösszeállítást készítette: Erdős László

Címképünkön: Petőfi Sándor szüleinek arcképe (Orlay P. Soma egykor, eredeti rajza után)

Petőfi Sándor:

EGY ESTÉM OTTHON

Borozgatánk apámmal;

Ivott a jó öreg,

S a kedvemért ez egyszer –

Az isten áldja meg!


Soká nem voltam otthon,

Oly rég nem láta már,

Úgy megvénült azóta –

Hja, az idõ lejár.


Beszéltünk errõl, arról,

Amint nyelvünkre jött;

Még a szinészetrõl is

Sok más egyéb között.


Szemében „mesterségem”

Most is nagy szálka még;

Elõitéletét az

Évek nem szünteték.


„No csak hitvány egy élet

Az a komédia!”

Fülemnek ily dicsérést

Kellett hallgatnia.


„Tudom, sokat koplaltál,

Mutatja is szined.

Szeretném látni egyszer,

Mint hánysz bukfenceket.”


Én mûértõ beszédit

Mosolygva hallgatám;

De õ makacs fej! föl nem

Világosíthatám.


Továbbá elszavaltam

Egy bordalom neki;

S nagyon, nagyon örültem,

Hogy megnevetteti.


De õ nem tartja nagyra,

Hogy költõ-fia van;

Elõtte minden ilyes

Dolog haszontalan.


Nem is lehet csodálni!

Csak húsvágáshoz ért;

Nem sok hajszála hullt ki

A tudományokért.


Utóbb, midõn a bornak

Edénye kiürûlt,

Én írogatni kezdtem,

Õ meg nyugonni dûlt.


De ekkor száz kérdéssel

Állott elõ anyám;

Felelnem kelle – hát az

Irást abban hagyám.


És vége-hossza nem lett

Kérdezgetésinek;

De nekem e kérdések

Olyan jól estenek,


Mert mindenik tükör volt,

Ahonnan láthatám:

Hogy a földön nekem van

Legszeretõbb anyám!

(Dunavecse, 1844. április.)