Az uniós jog célja, hogy biztosítsa a szabadalomhoz hasonló szellemi tulajdonjogokból eredő kizárólagos jogok gyakorlását, ezzel együtt megőrizve a szabad versenyt. Az e két célkitűzés közötti viszonyt illetően a Bíróság már kimondta, hogy az ilyen kizárólagos jogok (mint a szabadalombitorlási kereset megindításához való jog) gyakorlása részét képezi a jogosultat megillető előjogoknak, vagyis az ilyen joggyakorlás – még ha azt egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás is teszi – önmagában nem minősülhet az ilyen erőfölénnyel való visszaélésnek. Valamely kizárólagos jog gyakorlása csak rendkívüli körülmények között minősülhet ilyen visszaélésnek.
A szóban forgó helyzet ugyanakkor a fenti ítélkezési gyakorlathoz képest egyedi sajátosságokkal rendelkezik. Egyrészt, a jelen ügy egy „szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalommal” (SZNSZ), vagyis olyan szabadalommal kapcsolatos, amelynek hasznosítása elengedhetetlen az azon szabványnak megfelelő termékek gyártását tervező minden versenytárs számára, amelyhez e szabadalom kapcsolódik (a szabványt egy szabványosító szervezet dolgozta ki). Másrészt, a szabadalom csupán azért szerzett SZNSZ jogállást, mert a jogosultja az érintett szabványosító szervezet előtt olyan visszavonhatatlan nyilatkozatot tett, amelynek értelmében hajlandó harmadik személyeknek FRAND- (Fair, Reasonable and Non-Discriminatory), vagyis tisztességes, ésszerű és hátrányosmegkülönböztetés-mentes feltételek mellett hasznosítási engedélyeket adni.
A Huawei Technologies – a távközlési ágazatban működő világméretű cég – olyan európai szabadalom jogosultja, amelyet a „Long Term Evolution” szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalomként jelentett be a European Telecommunication Standards Institute-nak (ETSI). E csoport Németországban a „Long Term Evolution” szabvány alapján működő termékeket forgalmaz, ezáltal pedig hasznosítja a Huawei szabadalmát, anélkül azonban, hogy ez utóbbi részére hasznosítási díjat fizetne. Keresetében a Huawei a szabadalombitorlás abbahagyását, a termékek visszavonását, az elszámolásra vonatkozó adatok szolgáltatását, valamint kártérítés megítélését kéri. A Huawei és a ZTE korábban tárgyalásokba kezdtek a szabadalombitorlásról és egy licenciaszerződés FRAND-feltételek mellett történő megkötésének lehetőségéről, anélkül azonban, hogy megállapodásra jutottak volna.
A Landgericht azon feltételek meghatározását kéri a Bíróságtól, amelyek mellett a Huaweihez hasonló, erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás egy szabadalombitorlási kereset megindítása révén visszaél e helyzettel.
Ítéletében a Bíróság az abbahagyásra vagy a termékek visszavonására kötelezés iránti kereseteket megkülönbözteti az elszámolásra vonatkozó adatok szolgáltatása és a kártérítés megítélése iránti keresetektől.
A keresetek első típusát illetően a Bíróság úgy ítéli meg, hogy valamely szabványosító szervezet által kidolgozott szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalom azon jogosultja, amely e szervezet előtt visszavonhatatlan kötelezettséget vállalt arra, hogy harmadik személyeknek FRAND-feltételek mellett ad hasznosítási engedélyt, nem él vissza az erőfölényes helyzetével azáltal, hogy szabadalombitorlási keresetet indít a szabadalma megsértésének abbahagyására vagy az e szabadalom felhasználásával előállított termékek visszavonására kötelezés iránt, amennyiben:
‒ e kereset megindítását megelőzően egyrészt figyelmeztette az állítólagos szabadalombitorlót a vele szemben kifogásolt szabadalombitorlásra, megjelölve az említett szabadalmat és kifejtve, hogy azt milyen módon bitorolták, másrészt pedig, miután az állítólagos szabadalombitorló kifejezte azt a szándékát, hogy FRAND-feltételek mellett licenciaszerződést kössön, ilyen feltételek mellett konkrét és írásbeli licenciaajánlatot juttatott el e szabadalombitorlóhoz, megjelölve különösen a hasznosítási díjat és annak számítási módszerét, valamint
‒ a szóban forgó szabadalmat továbbra is hasznosító állítólagos szabadalombitorló elmulasztotta gondosan, az adott tárgykörben elfogadott kereskedelmi szokásokkal összhangban és jóhiszeműen megfontolni ezt az ajánlatot, amit objektív körülmények alapján kell meghatározni, különösen pedig mentesnek kell lennie minden halogató taktikától.
A Bíróság megállapítja többek között, hogy az SZNSZ jogosultjának ajánlatát el nem fogadó állítólagos szabadalombitorló csak akkor hivatkozhat az abbahagyásra vagy a termékek visszavonására kötelezés iránti kereset visszaélésszerű jellegére, ha az SZNSZ jogosultjának rövid határidőn belül és írásban olyan konkrét ellenajánlatot tesz, amely megfelel a FRAND-feltételeknek.
A keresetek második típusát illetően a Bíróság megállapítja, hogy az alapügyben vizsgáltakhoz hasonló körülmények között az erőfölénnyel való visszaélés tilalma nem zárja ki, hogy egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás, amely egy szabványosító szervezet által kidolgozott szabványhoz nélkülözhetetlen olyan szabadalom jogosultja, amelynek kapcsán e vállalkozás a szabványosító szervezet előtt kötelezettséget vállalt arra, hogy FRAND-feltételek mellett ad hasznosítási engedélyt, a szabadalmának állítólagos bitorlója ellen szabadalombitorlási keresetet indítson az e szabadalom múltbeli hasznosítási cselekményeivel való elszámolásra vonatkozó adatok beszerzése, illetve e cselekmények címén kártérítés érdekében. Az ilyen kereseteknek ugyanis nincs közvetlen következményük a versenytársak által gyártott, a szóban forgó szabványnak megfelelő termékek piaci megjelenésére vagy a piacon maradására.
