Dr. Zlinszky János az ország valamennyi egyeteméről történt kitiltása és kitelepítése ellenére, kitartó szorgalmával felülemelkedett a korabeli politikai korlátozások nehézségein. Munkájában a tökéletességre törekedve ácsként, később vállalati jogászként és ügyvédként dolgozott. Marton Géza örökségét folyamatosan ápolva csak ötvenöt évesen kapott lehetőséget a római jog oktatására.
Kiemelkedő egyetemi oktatóként és vezetőként diákok ezreinek gondolkodására, világképére volt hatással. Több mint háromszáz tudományos közlemény szerzője, számos tudományos társaság tagja és kitüntetés birtokosa volt. Alkotmánybíróként elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar demokratikus jogállam megszilárdításában és az alkotmányos kultúra megteremtésében. A magyar magánjog megújítását az új Polgári Törvénykönyvet megalkotó Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagjaként mozdította elő.
Dr. Zlinszky Jánosnak a római jog kutatása és megismertetése terén játszott kiemelkedő szerepéért, az erkölcs és jog összhangja érdekében végzett munkásságáért, valamint iskolateremtő szerepvállalásáért dr. Trócsányi László miniszter 2014. szeptember 8-án a Deák Ferenc-díjat adományozta.
A magyar ügyvédség történetének kutatója
Egy közelmúltban megrendezett Eötvös Károly emlékkonferencia előadójaként arra vállalkozott, hogy bemutatja megkezdett kutatásait a magyar ügyvédség kialakulásáról. A nagy érdeklődéssel fogadott, uttörő jellegű kutatásait ismertető előadásának bevezetőjéből idézünk:
"A magyar ügyvédség kialakulásának és fejlődésének tudományos igénnyel megírt története (mint például Weiszlernek a német ügyvédségről írt műve) egyelőre nincs. Az eddigi, régebbi feldolgozások romantikusak. Nem is lehet ezt a munkát megírni addig, míg a magyar ügyvédek munkásságának forrásai megfelelő rendszerességgel feltárásra nem kerülnek. Ez pedig nehéz feladat. Egyrészt rendkívül nagy, elszórt és nehezen feldolgozható a forrásanyag. Az ügyvéd személye a periratok sorai közt visszavonul az ügyfél személye mögé, szinte azonosul vele, csak részletes elemző munkával lehet róla munkája nyomán bármit is megtudni puszta nevén túl. S még a puszta nevek is nehezen szedhetők össze a különféle forrásokból, levéltári adatokból. Bónis a Mohács előtti magyar jogászréteg feldolgozása során bemutatta, hogy milyen kiváló eredményt lehet az egyes személyeket elemző munkával elérni. Azonban az ilyen kutatás nagyon munkaigényes, egyszerre az egész magyar ügyvédségre, annak teljes történetére vonatkozóan egy személy által aligha oldható meg.
Másrészt a magyar ügyvédség, mint intézmény kialakulása is feldolgozatlan. E nélkül, legalább is a főbb vonalak tisztázása nélkül az intézménnyel kapcsolatos résztémákhoz nyúlni is nehéz. Igényes kutató a magyar ügyvédség 100 évének feldolgozása előtt válaszolni köteles arra, hogyan vált lehetségessé a magyar ügyvédség részére 100 évvel ezelőtt az önkormányzat megadása, hogyan alakult ki akkorra e jogintézmény úgy, hogy a testület létrehozása szükségszerűvé vált. Még az utolsó 100 éven belül is meghaladná egy ember erejét a teljes magyar ügyvédség történetének részletes feltárása.
Hazánkban az ügyvédi hivatást száz éve gyakorolják zárt, szervezett keretek közt. Az ügyvédi diploma alig kétszáz éves. Minél távolabbra tekintünk ezt megelőző korokba, annál nehezebb az ügyvédi hivatás gyakorlóit felismerni, működésükről számot adni.
Ügyvédnek bármely történelmi korszakban azt tekinthetjük, aki mások jogi természeti ügyeivel jogi szakismeretei és rátermettsége alapján tiszteletdíj fejében rendszeresen foglalkozik. Ahhoz, hogy az ügyvédkedés valóban foglalkozásszerűvé váljék, szükséges a jogélet bizonyos fejlettsége, a társadalmi differenciálódás megfelelő foka.
Megkísérlem vázolni az ügyvédség kialakulásához vezető folyamatot. Ennek előzményeként a mai helyzetből kiindulva kellett végighaladni a múltba vezető nyomokon, elnevezések, megjelölések és tartalmi elemek segítségével a gyökerekig jutni el, és várható volt, hogy a kezdeti formák lényegesen különbözni fognak attól, ami ma az ügyvédet jellemzi és jelenti. Kiindulásunk tehát nem a mai ügyvéd alakjának felkutatása a múltban, hanem azon elemek feltárása, amelyekből az évszázados változások során társadalmi, gazdasági, jogi formai erők hatására az intézmény kialakult."
A terjedelmes munka több részletben való közlését az Ügyvédek Lapja szerkesztősége a lap nyomtatott változatában tervezi.
