Közleményében a Bíróság felidézte: 2012. május 2-án a
Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (nemzeti tőzsde- és
értékpapír-felügyeleti bizottság, Olaszország; a továbbiakban:
Consob) a 2009-ben elkövetett bennfentes kereskedelem szabálysértése
miatt összesen 300 ezer euró összegű bírságot szabott ki DB-vel
szemben.
A Consob az együttműködés hiánya miatt 50 ezer eurós bírságot
is kiszabott vele szemben. DB ugyanis, miután több alkalommal kérte
azon meghallgatás időpontjának elhalasztását, amelyre őt a
tényállás tekintetében információval rendelkező személyként
beidézték, amikor e meghallgatáson megjelent, megtagadta a neki
feltett kérdésekre való válaszadást.
Az e szankciókkal szembeni kifogásának elutasítását követően
DB felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Corte suprema di
cassazione (semmítőszék, Olaszország) elé. 2018. február 16-án
e bíróság közbenső alkotmányossági kérdést intézett a Corte
costituzionaléhoz (alkotmánybíróság, Olaszország) az olasz jog
azon rendelkezésére vonatkozóan, amely alapján az együttműködés
hiánya miatti szankciót kiszabták. E rendelkezés szankcionálja
azt, ha nem tesznek határidőben eleget a Consob felhívásainak,
vagy ha késleltetik e hatóság felügyeleti feladatainak ellátását,
azon személy tekintetében is, akinek a Consob bennfentes
kereskedelmet ró fel.
A Corte costituzionale (alkotmánybíróság) hangsúlyozta, hogy az
olasz jogban a bennfentes kereskedelem eyszerre minősül
szabálysértésnek és bűncselekménynek. Ezt követően
megjegyezte, hogy az érintett rendelkezést a 2003/6 irányelvben
előírt különös kötelezettség teljesítése érdekében
fogadták el, és hogy az jelenleg az 596/2014 rendelet egyik
rendelkezése végrehajtásának minősül. E bíróság tehát arra
kért választ a Bíróságtól, hogy e jogi aktusok
összeegyeztethetők-e az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a
továbbiakban: Charta), és különösen a hallgatáshoz való
joggal.
A nagytanácsban eljáró Bíróság elismeri a természetes
személyek számára a Charta által védett „hallgatáshoz való
jog” fennállását, és kimondja, hogy a 2003/6 irányelv és az
596/2014 rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy
tiszteletben tartsák ezt a jogot az ilyen személy tekintetében
folytatott olyan vizsgálat során, amely a büntető jellegű
közigazgatási szankcióval büntetendő jogsértésért való
felelősségének vagy büntetőjogi felelősségének a
megállapításához vezethet.
A Bíróság álláspontja
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a tisztességes eljáráshoz
való jogra vonatkozó ítélkezési gyakorlata fényében a Bíróság
hangsúlyozza, hogy a „tisztességes eljárás” fogalmának
középpontjában álló „hallgatáshoz való joggal” ellentétes
többek között az, ha valamely „vádlott” természetes személyt
azért szankcionálnak, mert megtagadja azt, hogy a 2003/6 irányelv
vagy az 596/2014 rendelet alapján az illetékes hatóságnak olyan
válaszokat adjon, amelyek alapján felmerülhet a büntető jellegű
közigazgatási szankciókkal büntetendő jogsértésért való
felelőssége vagy büntetőjogi felelőssége. A Bíróság e
tekintetben pontosítja, hogy a vállalkozások azon kötelezettségére
vonatkozó ítélkezési gyakorlat, hogy az olyan eljárások
keretében, amelyek versenyellenes magatartások miatt szankciók
kiszabásához vezethetnek, olyan információkat szolgáltassanak,
amelyek később felhasználhatók az ilyen magatartásokért
fennálló felelősségük megállapítására, nem alkalmazható
analógia útján a bennfentes kereskedelem szabálysértésével
vádolt természetes személy hallgatáshoz való joga terjedelmének
a megállapítására. A Bíróság hozzáteszi, hogy a hallgatáshoz
való jog azonban nem igazolhatja az érintett személy illetékes
hatóságokkal való együttműködésének bármely olyan hiányát,
mint például az e hatóságok által elrendelt meghallgatáson való
részvétel megtagadása, vagy a meghallgatás elhalasztását célzó
halogató magatartások.
A Bíróság végül megjegyzi, hogy mind a 2003/6 irányelv, mind az 596/2014 rendelet értelmezhető úgy, hogy összhangban van a hallgatáshoz való joggal annyiban, amennyiben nem írja elő valamely természetes személy amiatti szankcionálását, hogy az illetékes hatósággal szemben megtagadta olyan válaszok adását, amelyek alapján felmerülhet a büntető jellegű közigazgatási szankcióval büntetendő jogsértésért való felelőssége vagy büntetőjogi felelőssége. E körülmények között e jogi aktusok érvényességét nem érintheti az, hogy azok nem zárják ki kifejezetten az ilyen megtagadás miatti szankció kiszabását. A tagállamok feladata annak biztosítása, hogy valamely természetes személyt ne lehessen szankcióval sújtani amiatt, hogy az illetékes hatósággal szemben megtagadta ilyen válaszok adását.
