Aki kézben akarja tartani a jövőjének alakulását, annak nagyon
pontosan meg kell ismerne környezete múltját és jelenét ahhoz,
hogy megalapozottan tudjon fejlesztésben gondolkodni – vallja dr. Parti Tamás, a MOKK elnökhelyettese, az Adatkutató Alintézet
vezetője, miként arról az Origo beszámolt.
A közjegyzői kamaránál azért hozták létre az intézetet, hogy
pontosabb és részletesebb ismereteket szerezzenek a saját
gyakorlatukról. Ehhez az eljárásaikhoz nagy számban kapcsolódó
elektronikus adatbázisokra és elektronikus kommunikációs
rendszerekre támaszkodnak.
Várakozásuk szerint, ha ezt a nyers, még vak adathalmazt
megismerik, osztályozzák és elemzik, olyan információkhoz
juthatnak, amelyek nem az egyes eljárásokra, hanem valamennyi
eljárásra, illetve különféle eljárási csoportokra
értelmezhetők.
„A kutatóintézet azért alakult, hogy ezeket a rendezetlen
adatokat információvá alakítsa, amelyet például az eljárási
szabályok betartásának ellenőrzésére, a hivatásrend és a
közjegyzői eljárások fejlesztésére, megalapozott vélemények,
álláspontok kialakítására használhatunk" – fejti ki a
MOKK elnökhelyettese.
A MOKK kezelésében lévő mintegy 50-70 terabájtnyi adathalmaz –
összetételét is figyelembe véve – már valódi Big Data-nak
tekinthető. Ezért az adatelemzés során már érdemes bevetni a
gépi tanulás különböző formáit, amit a köznyelv mesterséges
intelligenciaként ismer.
Mivel a közjegyzőknek nagyrészt szöveges dokumentumaik vannak,
leginkább szövegbányászati módszereket alkalmaznak. Ezzel és
egyéb adattudományi módszerekkel pedig összefüggéseket, rejtett
anomáliákat keresnek különböző eljárási régiókban, illetve
ezek együttes vizsgálata során.
Dr. Parti Tamás szerint olyan ez, mint amikor egy nagy és összetett
hálóval nagy mélységeket kutatnak át, olyan általános
jellemzőket keresve, amelyek az eljárásaik mindegyikében, illetve
egyes csoportjaiban mutatkoznak meg. „Fontos kiemelni, hogy ez a
folyamat az általánosra, és nem az egyedire fókuszál, tehát nem
a konkrét ügyekkel, hanem egyben a teljes adathalmazzal
foglalkozik" – teszi hozzá.
A MOKK Adatkutató Alintézete a Károli Gáspár Református
Egyetemmel és a BME kutatóival működik együtt. Kutatócsapatukban
mérnökök és jogászok közösen dolgoznak. Parti Tamás úgy
fogalmaz, a jogászok tudják, mit akarnak feltérképezni, a
mérnökök pedig ismerik a leghatékonyabb technológiai eszközöket,
és azt, hogyan célszerű ezeket betanítani és használni.
„Az egész hasonló ahhoz, mint amikor ásványolajat keresnek a
bolygón: a geológus mutatja meg, hol végezzenek kísérleti
fúrásokat, de a bányászati munkát már mérnökök végzik."
Először azt vizsgálják, hogy milyen a hazai közjegyzőség
európai kölcsönhatásrendszere. Az elnökhelyettes szerint az
ehhez kapcsolódó információk ott szunnyadnak valahol az irdatlan
adattömeg mélyén, amiket hagyományos módon lehetetlen lenne
felkutatni.
Kiderülhet például, hogy milyen nyelvből érdemes nyelvi
jogosítványt szereznie egy közjegyzőnek, vagy melyik külföldi
társkamarával érdemes szorosabban együttműködniük az egyre
gyakoribbá váló határon átnyúló eljárások miatt.
A szakember bízik abban, hogy a kutatás hatására még észszerűbbé
és gördülékenyebbé válnak a közjegyzői eljárások és a
vonatkozó szabályzók. Várakozása szerint a vizsgálataikkal
hamarabb felismerhető lesz az is, ha egy új jelenség terjedni
kezd, így gyorsabban lehet azt követni a szabályozással.
Jó példa erre a kriptovaluták területe. „Még nem tudjuk
klasszikus módon dologként megfogni, ugyanakkor kétségkívül
jelen van a környezetünkben már évek óta, fizetnek, kereskednek
vele" – említi dr. Parti Tamás.
A közjegyzők a bíróságokkal is együttműködésre törekszenek,
ahol hasonló nagyságú adathalmazokat tárolnak. A szakember
ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezekben az esetekben nem adatok
átadásáról van szó, hanem a kutatások összehangolásáról, és
az eredmények megosztásáról.
Ennek előnye, hogy egy időben, azonos módszerekkel, különböző adatbázisokat vizsgálva átfogóbb képet kaphatnak például egy jogintézmény jellemzőiről, fejlődéséről és érvényesüléséről.
