A jogálamiság fogalmának tisztázásával foglalkozó korábbi közleményünk:

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Úgy tűnik – írja a BruxInfo -, hogy az Európai Parlamentnek a Tanáccsal folytatott tárgyalásokon sikerült elérnie annak az új mechanizmusnak a megerősítését, amely az uniós költségvetést védi majd a jogállami normák megsértéséből fakadó problémákkal szemben.

Az EU-Tanácsot képviselő soros német EU-elnökség és a képviselők november 5-i, ötödik tárgyalási fordulóját követően a felek áttörésről számoltak be. Ez azt jelenti, hogy az EU létrehoz egy új mechanizmust, amely az Unió praxisában első ízben jogállami feltételrendszert rendel az uniós költségvetés mellé, lehetővé téve az uniós kifizetések felfüggesztését vagy csökkentését a jogállami normák megsértése, illetve annak komoly kockázata esetén.

A politikai megállapodás egyelőre ideiglenesnek számít, és minősített többséggel még jóvá kell hagyniuk a tagállamoknak (jövő kedden az általános ügyek tanácsában), valamint szakbizottsági és plenáris szinten az Európai Parlamentnek is ahhoz, hogy a rendelet jogi erőre emelkedjen és a többéves keretköltségvetés, valamint a gazdasági helyreállítási program végrehajtása során alkalmazhatóvá váljék.

Petri Sarvamaa

„A mai megállapodás mérföldkőnek számít az EU értékeinek megvédésében. Első ízben hoztunk létre egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a kifizetések leállítását olyan kormányoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az olyan értékeinket, mint a jogállamiság” – mutatott rá Petri Sarvamaa, finn néppárti képviselő, a parlamenti jelentés társszerzője.

Még néhány napig várni kell a végleges szövegre, és miután a soros német elnökség beérte egy szűkszavú nyilatkozattal, a sajtó egyelőre az érintett parlamenti képviselők tájékoztatására kénytelen hagyatkozni a megállapodás tartalmi részeinek ismertetésekor.

Mindebből kitűnik, hogy az EP egy kivételével tulajdonképpen valamennyi kulcskérdésben elérte fő célját, egy, a gyakorlatban ténylegesen alkalmazható és hatékony jogállami feltételrendszer létrehozását az uniós költségvetési források felhasználása során.

Az egyetlen kérdés, amelyben a Parlament nem tudta érvényesíteni az akaratát, az Európai Bizottság által javasolt intézkedések elfogadása során alkalmazott szavazati rend. A Tanács minősített többséggel (és nem a Bizottság által eredetileg javasolt fordított minősített többséggel) szavazhat majd az esetleges szankciókról.


A képviselők állítása szerint ugyanakkor jelentősen, tulajdonképpen korlátlanul ki sikerült szélesíteni azoknak a referenciáknak a körét, amelyek megléte esetén lehetővé válik a potenciálisan pénzügyi szankciókat eredményező eljárás megindítása.

„Nem kötöttünk kompromisszumot az értékek kérdésében: bebiztosítottuk, hogy a jogállamiságra valamennyi, a szerződésekben rögzített EU-érték kontextusában tekintsünk, mint amilyen az igazságszolgáltatás függetlensége. A jogállamiság bárminemű megsértésére vonatkozni fog a mechanizmus: az esetiektől kezdve a rendszerszintűekig, vagy az ismétlődő sértésekre, amelyekre eddig nem létezett mechanizmus” – szögezte le Petri Sarvamaa, a néppárti jelentéstevő.

Eider Gardiazabal Rubial

Szocialista párti kollégája, a spanyol Eider Gardiazabal Rubial is úgy véli, hogy a rendelet hatálya nem csak a leszűkítő tanácsi álláspontnál, de még a Bizottság eredeti javaslatánál is tovább megy, és széleskörű alkalmazást tesz lehetővé. Egy parlamenti szakértő ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy az EP fellépésének hatására tulajdonképpen ugyanazok a minősített jogállam-sértési esetek adhatnak okot a beavatkozásra, mint az Európai Bizottság eredeti javaslatában.

Az EP értelmezése szerint minden uniós szerződésben rögzített alapjog megsértése, illetve ennek komoly kockázata indokolhatja az eljárást, ha bizonyíthatóan közvetlen hatással van az EU költségvetésére és pénzügyi érdekeire. Ebbe a körbe ugyanúgy beletartozik az igazságszolgáltatás függetlensége, mint a médiaszabadság, a civil társadalom, vagy a kisebbségek jogainak sérülése, amennyiben a negatív költségvetési hatások kimutathatók.

A felsorolásban a törvénytelen döntések korrekciójának hiánya, vagy a jogorvoslat korlátozása is szerepel. Egyszóval a képviselők úgy tűnik kiharcolták, hogy az új jogszabályt és mechanizmust ne csak csalások és korrupció esetén lehessen alkalmazni, hanem közvetett esetekben is.

A Parlament a megelőzésre helyezve a hangsúlyt azt is visszaállította a rendeletben, hogy ne kizárólag a jogállami normák megsértése, hanem annak „komoly kockázata” esetén is mozgásba lehessen hozni a mechanizmust.

Petri Sarvamaa szerint az EP lépésről-lépésre őrölte fel a Tanács álláspontját úgy, hogy előbb a mechanizmus hatályára és céljaira, majd amikor ez megvolt, a kockázatokra, végül pedig az alkalmazási eseteket leíró listára összpontosított. „A végén a tanácsi javaslatban szereplő „jogállami mulasztások” is egész más jelentéstartalmat kaptak” – vélekedett a képviselő.

A képviselők azt állítják, hogy közbelépésüknek köszönhetően az eljárást is a tanácsi modellből következő 12-13 hónapról 7-9 hónapra sikerült lerövidíteniük.

Az eljárás egy bizottsági notifikációval indul majd, amire a szóban forgó tagállamnak 1-3 hónapon belül válaszolnia kell. Ha a Bizottságnak még ezután is kételyei vannak, javaslatot terjeszthet elő intézkedésekre, amire a tagállamnak ugyancsak jogában áll reagálni. A Tanácsnak alapesetben egy hónapon belül szavaznia kell a javaslatról, illetve kivételes esetben, egy vészfék meghúzása esetén (a tagállam kérheti az Európai Tanács elnökétől a téma napirendre tűzését) a döntés maximum 3 hónapra is kitolódhat.

Annak érdekében, hogy a procedúra ne nyúljon túl az indokoltnál, az Európai Bizottság bármikor kérhet szavazást, amiről a tagállamok egyszerű többséggel döntenének.

Az EP tárgyalóküldöttsége nagy sikerként könyveli el azt is, hogy a rendelet része lesz végül (a Bizottság ezt javasolta, de a tanácsi verzióban nem volt nyoma) az is, hogy az uniós kifizetések végső kedvezményezettei (önkormányzatok, diákok, egyetemek, civil szervezetek, üzleti vállalkozások stb.) nem bűnhődhetnek a kormányaik mulasztásai miatt. Ha ez mégsem így lenne, a kedvezményezettek egy online platformon keresztül panaszt tehetnek az Európai Bizottságnál, amely intézkedni fog annak érdekében, hogy hozzájuthassanak a forrásokhoz.

A Bizottságnak arra is lehetősége lesz, hogy ilyen esetekben pénzügyi korrekcióval éljen a tagállamok felé az uniós támogatások soron következő részletének a csökkentésével. Az alapok ugyanakkor továbbra is a tagállamokhoz kerülnek majd először (megosztott felelősség), és nincs szó arról, hogy az Európai Bizottság közvetlenül, a kormányok megkerülésével osztaná el a forrásokat.

Az Európai Parlament nem vehet részt a konkrét döntésekben (eljárások elindításában és szankciókban), de rögtön a folyamat kezdetétől egy strukturális párbeszédbe lesz bevonva és a képviselők szerint mindenről tudni fog.

Az ideiglenes megállapodás jövő héten kerül az Általános Ügyek Tanácsa elé, illetve az EP-ben a költségvetési és a költségvetés-ellenőrzési szakbizottságok közösen kell, hogy szavazzanak róla, mielőtt az EP plenárisa elé kerül a rendelet.

Általános vélemény, hogy a megállapodás, amely erős parlamenti érdekérvényesítést mutat, feladja a leckét a magyar és a lengyel kormánynak, amelyek nem hogy egy szigorú mechanizmust, hanem – az Európai Tanács júliusi alkujára hivatkozva - általában semmilyen mechanizmust nem támogattak, amely behozza a képbe a jogállamiságot.

Budapest és Varsó ezért annak a jogszabálynak a megvétózásával fenyegetett, amely nélkül nem lehetne hozzálátni a 750 milliárd eurós helyreállítási eszköz végrehajtásának. Az EP-ben és a tagállamok között is sokan úgy gondolják, hogy a magyar és a lengyel kormány blöfföl, mivel a napról-napra súlyosbodó Covid19-járvány miatt nekik is szükségük van a plusz pénzügyi forrásokra.