A jogálamiság fogalmának tisztázásával foglalkozó korábbi közleményünk:
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Úgy tűnik – írja a BruxInfo -, hogy az Európai Parlamentnek a
Tanáccsal folytatott tárgyalásokon sikerült elérnie annak az új
mechanizmusnak a megerősítését, amely az uniós költségvetést
védi majd a jogállami normák megsértéséből fakadó
problémákkal szemben.
Az EU-Tanácsot képviselő soros német EU-elnökség és a
képviselők november 5-i, ötödik tárgyalási fordulóját
követően a felek áttörésről számoltak be. Ez azt jelenti, hogy
az EU létrehoz egy új mechanizmust, amely az Unió praxisában első
ízben jogállami feltételrendszert rendel az uniós költségvetés
mellé, lehetővé téve az uniós kifizetések felfüggesztését
vagy csökkentését a jogállami normák megsértése, illetve annak
komoly kockázata esetén.
A politikai megállapodás egyelőre ideiglenesnek számít, és
minősített többséggel még jóvá kell hagyniuk a tagállamoknak
(jövő kedden az általános ügyek tanácsában), valamint
szakbizottsági és plenáris szinten az Európai Parlamentnek is
ahhoz, hogy a rendelet jogi erőre emelkedjen és a többéves
keretköltségvetés, valamint a gazdasági helyreállítási program
végrehajtása során alkalmazhatóvá váljék.

„A mai megállapodás mérföldkőnek számít az EU értékeinek
megvédésében. Első ízben hoztunk létre egy olyan mechanizmust,
amely lehetővé teszi a kifizetések leállítását olyan
kormányoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az olyan
értékeinket, mint a jogállamiság” – mutatott rá Petri
Sarvamaa, finn néppárti képviselő, a parlamenti jelentés
társszerzője.
Még néhány napig várni kell a végleges szövegre, és miután a
soros német elnökség beérte egy szűkszavú nyilatkozattal, a
sajtó egyelőre az érintett parlamenti képviselők tájékoztatására
kénytelen hagyatkozni a megállapodás tartalmi részeinek
ismertetésekor.
Mindebből kitűnik, hogy az EP egy kivételével tulajdonképpen
valamennyi kulcskérdésben elérte fő célját, egy, a gyakorlatban
ténylegesen alkalmazható és hatékony jogállami feltételrendszer
létrehozását az uniós költségvetési források felhasználása
során.
Az egyetlen kérdés, amelyben a Parlament nem tudta érvényesíteni az akaratát, az Európai Bizottság által javasolt intézkedések elfogadása során alkalmazott szavazati rend. A Tanács minősített többséggel (és nem a Bizottság által eredetileg javasolt fordított minősített többséggel) szavazhat majd az esetleges szankciókról.
A képviselők állítása szerint ugyanakkor jelentősen,
tulajdonképpen korlátlanul ki sikerült szélesíteni azoknak a
referenciáknak a körét, amelyek megléte esetén lehetővé válik
a potenciálisan pénzügyi szankciókat eredményező eljárás
megindítása.
„Nem kötöttünk kompromisszumot az értékek kérdésében:
bebiztosítottuk, hogy a jogállamiságra valamennyi, a
szerződésekben rögzített EU-érték kontextusában tekintsünk,
mint amilyen az igazságszolgáltatás függetlensége. A
jogállamiság bárminemű megsértésére vonatkozni fog a
mechanizmus: az esetiektől kezdve a rendszerszintűekig, vagy az
ismétlődő sértésekre, amelyekre eddig nem létezett mechanizmus”
– szögezte le Petri Sarvamaa, a néppárti jelentéstevő.

Szocialista párti kollégája, a spanyol Eider Gardiazabal Rubial is
úgy véli, hogy a rendelet hatálya nem csak a leszűkítő tanácsi
álláspontnál, de még a Bizottság eredeti javaslatánál is
tovább megy, és széleskörű alkalmazást tesz lehetővé. Egy
parlamenti szakértő ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy az EP
fellépésének hatására tulajdonképpen ugyanazok a minősített
jogállam-sértési esetek adhatnak okot a beavatkozásra, mint az
Európai Bizottság eredeti javaslatában.
Az EP értelmezése szerint minden uniós szerződésben rögzített
alapjog megsértése, illetve ennek komoly kockázata indokolhatja az
eljárást, ha bizonyíthatóan közvetlen hatással van az EU
költségvetésére és pénzügyi érdekeire. Ebbe a körbe ugyanúgy
beletartozik az igazságszolgáltatás függetlensége, mint a
médiaszabadság, a civil társadalom, vagy a kisebbségek jogainak
sérülése, amennyiben a negatív költségvetési hatások
kimutathatók.
A felsorolásban a törvénytelen döntések korrekciójának hiánya,
vagy a jogorvoslat korlátozása is szerepel. Egyszóval a képviselők
úgy tűnik kiharcolták, hogy az új jogszabályt és mechanizmust
ne csak csalások és korrupció esetén lehessen alkalmazni, hanem
közvetett esetekben is.
A Parlament a megelőzésre helyezve a hangsúlyt azt is
visszaállította a rendeletben, hogy ne kizárólag a jogállami
normák megsértése, hanem annak „komoly kockázata” esetén is
mozgásba lehessen hozni a mechanizmust.
Petri Sarvamaa szerint az EP lépésről-lépésre őrölte fel a
Tanács álláspontját úgy, hogy előbb a mechanizmus hatályára
és céljaira, majd amikor ez megvolt, a kockázatokra, végül pedig
az alkalmazási eseteket leíró listára összpontosított. „A
végén a tanácsi javaslatban szereplő „jogállami mulasztások”
is egész más jelentéstartalmat kaptak” – vélekedett a
képviselő.
A képviselők azt állítják, hogy közbelépésüknek köszönhetően
az eljárást is a tanácsi modellből következő 12-13 hónapról
7-9 hónapra sikerült lerövidíteniük.
Az eljárás egy bizottsági notifikációval indul majd, amire a
szóban forgó tagállamnak 1-3 hónapon belül válaszolnia kell. Ha
a Bizottságnak még ezután is kételyei vannak, javaslatot
terjeszthet elő intézkedésekre, amire a tagállamnak ugyancsak
jogában áll reagálni. A Tanácsnak alapesetben egy hónapon belül
szavaznia kell a javaslatról, illetve kivételes esetben, egy
vészfék meghúzása esetén (a tagállam kérheti az Európai
Tanács elnökétől a téma napirendre tűzését) a döntés
maximum 3 hónapra is kitolódhat.
Annak érdekében, hogy a procedúra ne nyúljon túl az indokoltnál,
az Európai Bizottság bármikor kérhet szavazást, amiről a
tagállamok egyszerű többséggel döntenének.
Az EP tárgyalóküldöttsége nagy sikerként könyveli el azt is,
hogy a rendelet része lesz végül (a Bizottság ezt javasolta, de a
tanácsi verzióban nem volt nyoma) az is, hogy az uniós kifizetések
végső kedvezményezettei (önkormányzatok, diákok, egyetemek,
civil szervezetek, üzleti vállalkozások stb.) nem bűnhődhetnek a
kormányaik mulasztásai miatt. Ha ez mégsem így lenne, a
kedvezményezettek egy online platformon keresztül panaszt tehetnek
az Európai Bizottságnál, amely intézkedni fog annak érdekében,
hogy hozzájuthassanak a forrásokhoz.
A Bizottságnak arra is lehetősége lesz, hogy ilyen esetekben
pénzügyi korrekcióval éljen a tagállamok felé az uniós
támogatások soron következő részletének a csökkentésével. Az
alapok ugyanakkor továbbra is a tagállamokhoz kerülnek majd
először (megosztott felelősség), és nincs szó arról, hogy az
Európai Bizottság közvetlenül, a kormányok megkerülésével
osztaná el a forrásokat.
Az Európai Parlament nem vehet részt a konkrét döntésekben
(eljárások elindításában és szankciókban), de rögtön a
folyamat kezdetétől egy strukturális párbeszédbe lesz bevonva és
a képviselők szerint mindenről tudni fog.
Az ideiglenes megállapodás jövő héten kerül az Általános
Ügyek Tanácsa elé, illetve az EP-ben a költségvetési és a
költségvetés-ellenőrzési szakbizottságok közösen kell, hogy
szavazzanak róla, mielőtt az EP plenárisa elé kerül a rendelet.
Általános vélemény, hogy a megállapodás, amely erős parlamenti
érdekérvényesítést mutat, feladja a leckét a magyar és a
lengyel kormánynak, amelyek nem hogy egy szigorú mechanizmust,
hanem – az Európai Tanács júliusi alkujára hivatkozva -
általában semmilyen mechanizmust nem támogattak, amely behozza a
képbe a jogállamiságot.
Budapest és Varsó ezért annak a jogszabálynak a megvétózásával
fenyegetett, amely nélkül nem lehetne hozzálátni a 750 milliárd
eurós helyreállítási eszköz végrehajtásának. Az EP-ben és a
tagállamok között is sokan úgy gondolják, hogy a magyar és a
lengyel kormány blöfföl, mivel a napról-napra súlyosbodó
Covid19-járvány miatt nekik is szükségük van a plusz pénzügyi
forrásokra.