Tekintettel arra a
tényre, hogy kilencéves megbízatás idén lejár, s hogy ezen évek
alatt konfliktusos helyzetek is keletkeztek a statusquo és a Kúria
között, az elnök gondolatai – a sapienti sat önkorlátozó
műfaján belül maradva – egyfajta összegzése is lehet
tapasztalatainak. (A helyzet
összetettségével foglalkozó egyik elemzés ide kattintva olvasható.)
I. Visszatekintés
Visszatekintve az
Alaptörvény hatályba lépése óta elmúlt majdnem tíz évre, a
Kúria elnöke felidézte a „Bíróságok Napja” időközi
alkalmain elhangzott összegző gondolatait, amelyek „feltehetően
jól mutatják azokat a törekvéseket, amelyek a bíróságok
működését jellemezték”.
A bírósági
igazgatást is meg kell óvni az oda nem illő befolyásolás
lehetőségétől
2012-ben arról
szólt – emlékezett vissza -, hogy nemcsak az ítélkező bírót,
hanem a bírósági igazgatást is meg kell óvni az oda nem illő
befolyásolás lehetőségétől, és hogy a világon létező
többféle igazgatási modell ellenére nagy jelentőségű, hogy a
bírói kar részt vehet-e az őt érintő döntések meghozatalában,
bírói testületei révén.
A hatásköri és
illetékességi szabályok felülvizsgálata, a jogos védelem új
szabályainak megfelelő, korszerű iránymutatások
2013-ban arra hívta
fel a figyelmet, hogy az új anyagi kódexek kihathatnak az egyes
bírósági szintek közötti ügyterhelésre, felvethetik a
hatásköri és illetékességi szabályok felülvizsgálatát.
Beszámolt arról, hogy az új Büntető törvénykönyv alapján
megtörtént a régi Btk. alapján hozott jogegységi aktusok
felülvizsgálata, és a jogos védelem új szabályainak megfelelő,
korszerű iránymutatások születtek.
Az új Be. és az
Ab tevékenyésgének elemzése, a Kúria intézményi stratégiája,
joggyakorlt-elemzési rendszere
2014-re emlékezve
azt emelte ki, hogy megkezdődött az új büntetőeljárási és
polgári perrendtartási törvény kodifikációja, és elemeztem az
Alkotmánybíróságnak a jogállami működés követelményrendszere
meghatározása körében kifejtett tevékenységét. Szólt arról,
hogy jogegységi határozatok születtek a devizakölcsön-szerződések
érvényességével kapcsolatban, elkészült a Kúria középtávú
intézményi stratégiája, kiépült a kúriai joggyakorlat-elemzés
rendszere, és köszönetet mondtam az Országos Bírósági Hivatal
erőfeszítéseiért, amely nagymértékben segítette elő a Kúria
eredményes tevékenységét.
Történelmi
előképek: „A bíró a törvények alkalmazásánál mindig a
szabad mérlegelés segítségével állapítotsa meg az osztó
igazságot”
2015-ben „a
bennünket terhelő feladatról és a nyugodt öntudatról”
beszélt. Günther Antal volt kúriai elnököt idézte: „Kicsiny,
nem gazdag és Európa államai között magunkra utalt nemzet
vagyunk. Ezt a társadalmat csak az egységes jogtudat erejével
lehet és azért azzal kell együtt tartani és minden veszedelemmel
szemben megedzeni. Nem szabad tehát, hogy a bíróság nálunk a
nemzet testétől különvált hatalmi intézmény legyen, melynek
összes feladata abban merül ki, hogy jogokat vesz el, vagy jogokat
juttat, büntet, vagy felment, mint valamely magasabbfokú rendet
teremtő hatóság, mely a béke megzavarását nem tűri, s a jogot
formailag érvényre juttatja az egymással tülekedő felek között.
Ennél sokkal többet követel a magyar bírótól ez a hivatás. (…)
A bíró a törvények alkalmazásánál mindig a szabadabb szellemi
tevékenység útján haladt és lelkiismeretesen vizsgálva a pör
összes körülményeit, a szabad mérlegelés segítségével
állapította meg az osztó igazságot. (…) A jogelvek
alkalmazásánál őrizkednünk kell a szigorú következetességtől.
Mert a jogtudomány nem gépies tudomány, hanem gyakorlati
élettudomány. A jogelveket tehát nem szabad úgy kezelni, mint a
számtételeket, nem szabad elválasztani az inditóokoktól, melyek
azokat igazolják. Alkalmazni a szabályt, a nélkül, hogy okszerű
létalapjuk lenne, annyi, mint rosszul alkalmazni, annyi, mint azt
megsérteni. ”
Előnyök
nyújtása a társadalomnak, állampolgári elvárások a
bíróságokkal szemben
2016-ban a
változásokhoz való alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozta,
felvetve a kérdést: milyen konkrét előnyöket tudunk nyújtani a
társadalomnak, és vajon melyek lesznek a jövő állampolgárainak
elvárásai a bíróságokkal szemben – egyáltalán akarnak-e
bíróságokhoz fordulni a problémáikkal? Felhívta a figyelmet
arra, hogy a mindennapos működés során az összetett problémák
megoldásának feladata háttérbe szorulhat a bírói
létezés-működés örömével szemben, ezért arra kell törekedni,
hogy a bírósági szervezet mint intézmény elősegítse, adjon
teret az igazságosság kibontakozásának. Rámutatott: a
jogbiztonság csak az erre való törekvésből nyerheti erejét.
Fejlesztéssel,
folyamatos értékelő és elemző párbeszéddel, konstruktív belső
kommunikációval
2017-ben a bírósági
változásmenedzsment lehetőségeit elemezte, hangsúlyozva, hogy
változások mindig lesznek, „mi pedig vagy megpróbálunk
konstruktívan részt venni benne, vagy igyekszünk meggátolni annak
bekövetkezését”. Rámutatott, hogy a bonyolult helyzetek
megoldása ún. kemény módszerekkel lehetséges, úgymint jól
leírható cél-összefüggések keresése, az egyes problémák
izolálása, számszerűsítés. Felvetette a kérdést: hogyan lehet
motiválni a munkatársakat a változások támogatása érdekében?
Csak a szervezet képességeinek fejlesztésével, folyamatos
értékelő és elemző párbeszéddel, konstruktív belső
kommunikációval. Minden változtatás sikere a változtatással
szembeni ellenállás mértékén múlik.
II. Mai kérdések
Áttérve az ez
évben történt aktualitásokra, azt mondta: „abban szeretnék
segítséget nyújtani, hogy lássuk egy kicsit tágabb
perspektívából a magyarországi, bírósági rendszert érintő
történéseket”.
A tágabb
perspektíva tanulságai
Hannoveri esetet
idézve, elmondta, azért perelte be egy vendéglátós
Alsó-Szászországot, mert a járványügyi intézkedések miatt be
kellett zárnia az éttermét, és ezért kár érte. A tartományi
bíróság megállapította, hogy a kártérítési igénynek nincs
jogalapja.
Egy tudományos
intézet 2018-ban megjelent tanulmányára utalva felidézte a
tényeket: évente százezer szociálisan hátrányban lévő francia
fiatal hagyja el idő előtt, végzettség nélkül az iskolát.
Ennek okát a tanulmány készítői területi szegregációban
látják. Német fiatalokat arról kérdeztek, hogy az országban
szociális helyzetüktől és származásuktól függetlenül azonos
esélyük van-e a magas színvonalú oktatásra. A válaszadóknak
csak kevesebb mint a fele válaszolt igennel.
Az Amerikai Egyesült
Államok Legfelsőbb Bírósága 65 évvel ezelőtt mondta ki –
idézett fel egy másik emlékezetes fordulatot –, hogy
alkotmányellenes a diákok szegregációja az iskolákban. Ennek
ellenére friss tanulmányok mutatják, hogy például New Yorkban
továbbra is fekete és fehér iskolák működnek, mert a felvételi
teszteken csak azok tudnak jó eredményt elérni, akiknek van pénzük
privát oktatásra.
Az
észak-rajna-vesztfáliai közigazgatási felsőbíróságon
történteket felidézve, elmondta: felfüggesztették a koronavírus
terjedését megakadályozó hatósági intézkedések végrehajtását,
megállapítva, hogy szükséges és lehetséges lett volna
differenciáltabb szabályozás bevezetése.
A japán kormány
döntésére emlékeztetett: több, mint félszáz felperesnek fizet
kártérítést, mert 1996-ig szegregálta a leprabetegeket az
országban annak ellenére, hogy az orvosi gyakorlat ezt már nem
tartotta szükségesnek. A bírói döntés szerint a hozzátartozókat
azért is hátrány érte, mert nem vették fel őket az iskolába.
Végül, néhány
szóban szólt a német szövetségi alkotmánybíróság igen
széleskörű vitát kiváltott döntéséről, amelyben a nemzeti
alkotmányjog európai dimenzióiról folytatott vita lépett újabb
szintre. A Kúria elnöke elmondta: a német szövetségi
alkotmánybíróság már 1974-ben, majd a későbbi
Solange-döntésekben is kinyilvánította, hogy fenntartja magának
a jogot arra, hogy a német alaptörvénnyel szemben mellőzze az
uniós jog alkalmazását. E teoretikus lehetőség valósággá
vált, amikor az Európai Unió Bíróságának a PSPP program
vonatkozásában hozott döntését ultra vires aktussá
nyilvánította és alkalmazását mellőzni rendelte. Az ún. PSPP
program olyan kötvényvásárlást tett lehetővé, amely az
eurórendszeren belül a nemzeti központi bankok között kvázi
korlátlan kockázatmegosztást eredményezhet. A szövetségi
alkotmánybíróság határozata szerint a szövetségi kormány, a
Bundestag, illetve az alkotmánybíróság felelősséget visel az
integrációs folyamatért, amelynek során fel kell lépniük az
alapító szerződésekből nem következő, ultra vires aktusokkal
szemben. A szövetségi alkotmánybíróság szerint az Európai Unió
Bírósága nem vizsgálta megfelelően a kötvényvásárlási
program hosszú távú hatásait, illetve, hogy az Európai Központi
Bank nem lépte-e túl monetáris hatáskörét. Ez önkényes
jogértelmezéshez vezetett, és végső soron az Európai Központi
Bankot kivonta a bírói felülvizsgálat lehetősége alól. Döntése
így ultra vires jellegű, ezért a szövetségi alkotmánybíróság
az abban foglalt jogértelmezést nem tartja magára nézve
kötelezőnek. A döntés az európai jog vizsgálatának új
szempontját veti fel a nemzeti bíróságok számára. Felveti annak
lehetőségét is, hogy a nemzeti felsőbíróságok vizsgálják:
vajon az Európai Unió Bíróságának döntése összefér-e a
nemzeti alkotmányos rendelkezésekkel?
III. A jövőre
tekintve: a három követelmény
„Vallom – mondta az elmúlt mintegy tíz év tapasztalatainak summázatául dr. Darák Péter, a Kúria elnöke – , hogy a folyamatos kihívásoknak a bírói szervezet csak úgy felelhet meg, ha a bírói függetlenséget, a szakmai igényességet és a változás iránti nyitottságot mint állandó értékeket az egymást követő generációknak mindannyian megőrizzük és továbbadjuk. Ez az, ami a bíróságot bírósággá teszi.”