Tekintettel arra a tényre, hogy kilencéves megbízatás idén lejár, s hogy ezen évek alatt konfliktusos helyzetek is keletkeztek a statusquo és a Kúria között, az elnök gondolatai – a sapienti sat önkorlátozó műfaján belül maradva – egyfajta összegzése is lehet tapasztalatainak. (A helyzet összetettségével foglalkozó egyik elemzés ide kattintva olvasható.)

I. Visszatekintés

Visszatekintve az Alaptörvény hatályba lépése óta elmúlt majdnem tíz évre, a Kúria elnöke felidézte a „Bíróságok Napja” időközi alkalmain elhangzott összegző gondolatait, amelyek „feltehetően jól mutatják azokat a törekvéseket, amelyek a bíróságok működését jellemezték”.

A bírósági igazgatást is meg kell óvni az oda nem illő befolyásolás lehetőségétől

2012-ben arról szólt – emlékezett vissza -, hogy nemcsak az ítélkező bírót, hanem a bírósági igazgatást is meg kell óvni az oda nem illő befolyásolás lehetőségétől, és hogy a világon létező többféle igazgatási modell ellenére nagy jelentőségű, hogy a bírói kar részt vehet-e az őt érintő döntések meghozatalában, bírói testületei révén.

A hatásköri és illetékességi szabályok felülvizsgálata, a jogos védelem új szabályainak megfelelő, korszerű iránymutatások

2013-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy az új anyagi kódexek kihathatnak az egyes bírósági szintek közötti ügyterhelésre, felvethetik a hatásköri és illetékességi szabályok felülvizsgálatát. Beszámolt arról, hogy az új Büntető törvénykönyv alapján megtörtént a régi Btk. alapján hozott jogegységi aktusok felülvizsgálata, és a jogos védelem új szabályainak megfelelő, korszerű iránymutatások születtek.

Az új Be. és az Ab tevékenyésgének elemzése, a Kúria intézményi stratégiája, joggyakorlt-elemzési rendszere

2014-re emlékezve azt emelte ki, hogy megkezdődött az új büntetőeljárási és polgári perrendtartási törvény kodifikációja, és elemeztem az Alkotmánybíróságnak a jogállami működés követelményrendszere meghatározása körében kifejtett tevékenységét. Szólt arról, hogy jogegységi határozatok születtek a devizakölcsön-szerződések érvényességével kapcsolatban, elkészült a Kúria középtávú intézményi stratégiája, kiépült a kúriai joggyakorlat-elemzés rendszere, és köszönetet mondtam az Országos Bírósági Hivatal erőfeszítéseiért, amely nagymértékben segítette elő a Kúria eredményes tevékenységét.

Történelmi előképek: „A bíró a törvények alkalmazásánál mindig a szabad mérlegelés segítségével állapítotsa meg az osztó igazságot”

2015-ben „a bennünket terhelő feladatról és a nyugodt öntudatról” beszélt. Günther Antal volt kúriai elnököt idézte: „Kicsiny, nem gazdag és Európa államai között magunkra utalt nemzet vagyunk. Ezt a társadalmat csak az egységes jogtudat erejével lehet és azért azzal kell együtt tartani és minden veszedelemmel szemben megedzeni. Nem szabad tehát, hogy a bíróság nálunk a nemzet testétől különvált hatalmi intézmény legyen, melynek összes feladata abban merül ki, hogy jogokat vesz el, vagy jogokat juttat, büntet, vagy felment, mint valamely magasabbfokú rendet teremtő hatóság, mely a béke megzavarását nem tűri, s a jogot formailag érvényre juttatja az egymással tülekedő felek között. Ennél sokkal többet követel a magyar bírótól ez a hivatás. (…) A bíró a törvények alkalmazásánál mindig a szabadabb szellemi tevékenység útján haladt és lelkiismeretesen vizsgálva a pör összes körülményeit, a szabad mérlegelés segítségével állapította meg az osztó igazságot. (…) A jogelvek alkalmazásánál őrizkednünk kell a szigorú következetességtől. Mert a jogtudomány nem gépies tudomány, hanem gyakorlati élettudomány. A jogelveket tehát nem szabad úgy kezelni, mint a számtételeket, nem szabad elválasztani az inditóokoktól, melyek azokat igazolják. Alkalmazni a szabályt, a nélkül, hogy okszerű létalapjuk lenne, annyi, mint rosszul alkalmazni, annyi, mint azt megsérteni. ”

Előnyök nyújtása a társadalomnak, állampolgári elvárások a bíróságokkal szemben

2016-ban a változásokhoz való alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozta, felvetve a kérdést: milyen konkrét előnyöket tudunk nyújtani a társadalomnak, és vajon melyek lesznek a jövő állampolgárainak elvárásai a bíróságokkal szemben – egyáltalán akarnak-e bíróságokhoz fordulni a problémáikkal? Felhívta a figyelmet arra, hogy a mindennapos működés során az összetett problémák megoldásának feladata háttérbe szorulhat a bírói létezés-működés örömével szemben, ezért arra kell törekedni, hogy a bírósági szervezet mint intézmény elősegítse, adjon teret az igazságosság kibontakozásának. Rámutatott: a jogbiztonság csak az erre való törekvésből nyerheti erejét.

Fejlesztéssel, folyamatos értékelő és elemző párbeszéddel, konstruktív belső kommunikációval

2017-ben a bírósági változásmenedzsment lehetőségeit elemezte, hangsúlyozva, hogy változások mindig lesznek, „mi pedig vagy megpróbálunk konstruktívan részt venni benne, vagy igyekszünk meggátolni annak bekövetkezését”. Rámutatott, hogy a bonyolult helyzetek megoldása ún. kemény módszerekkel lehetséges, úgymint jól leírható cél-összefüggések keresése, az egyes problémák izolálása, számszerűsítés. Felvetette a kérdést: hogyan lehet motiválni a munkatársakat a változások támogatása érdekében? Csak a szervezet képességeinek fejlesztésével, folyamatos értékelő és elemző párbeszéddel, konstruktív belső kommunikációval. Minden változtatás sikere a változtatással szembeni ellenállás mértékén múlik.

II. Mai kérdések

Áttérve az ez évben történt aktualitásokra, azt mondta: „abban szeretnék segítséget nyújtani, hogy lássuk egy kicsit tágabb perspektívából a magyarországi, bírósági rendszert érintő történéseket”.

A tágabb perspektíva tanulságai

Hannoveri esetet idézve, elmondta, azért perelte be egy vendéglátós Alsó-Szászországot, mert a járványügyi intézkedések miatt be kellett zárnia az éttermét, és ezért kár érte. A tartományi bíróság megállapította, hogy a kártérítési igénynek nincs jogalapja.

Egy tudományos intézet 2018-ban megjelent tanulmányára utalva felidézte a tényeket: évente százezer szociálisan hátrányban lévő francia fiatal hagyja el idő előtt, végzettség nélkül az iskolát. Ennek okát a tanulmány készítői területi szegregációban látják. Német fiatalokat arról kérdeztek, hogy az országban szociális helyzetüktől és származásuktól függetlenül azonos esélyük van-e a magas színvonalú oktatásra. A válaszadóknak csak kevesebb mint a fele válaszolt igennel.

Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 65 évvel ezelőtt mondta ki – idézett fel egy másik emlékezetes fordulatot –, hogy alkotmányellenes a diákok szegregációja az iskolákban. Ennek ellenére friss tanulmányok mutatják, hogy például New Yorkban továbbra is fekete és fehér iskolák működnek, mert a felvételi teszteken csak azok tudnak jó eredményt elérni, akiknek van pénzük privát oktatásra.

Az észak-rajna-vesztfáliai közigazgatási felsőbíróságon történteket felidézve, elmondta: felfüggesztették a koronavírus terjedését megakadályozó hatósági intézkedések végrehajtását, megállapítva, hogy szükséges és lehetséges lett volna differenciáltabb szabályozás bevezetése.

A japán kormány döntésére emlékeztetett: több, mint félszáz felperesnek fizet kártérítést, mert 1996-ig szegregálta a leprabetegeket az országban annak ellenére, hogy az orvosi gyakorlat ezt már nem tartotta szükségesnek. A bírói döntés szerint a hozzátartozókat azért is hátrány érte, mert nem vették fel őket az iskolába.

Végül, néhány szóban szólt a német szövetségi alkotmánybíróság igen széleskörű vitát kiváltott döntéséről, amelyben a nemzeti alkotmányjog európai dimenzióiról folytatott vita lépett újabb szintre. A Kúria elnöke elmondta: a német szövetségi alkotmánybíróság már 1974-ben, majd a későbbi Solange-döntésekben is kinyilvánította, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy a német alaptörvénnyel szemben mellőzze az uniós jog alkalmazását. E teoretikus lehetőség valósággá vált, amikor az Európai Unió Bíróságának a PSPP program vonatkozásában hozott döntését ultra vires aktussá nyilvánította és alkalmazását mellőzni rendelte. Az ún. PSPP program olyan kötvényvásárlást tett lehetővé, amely az eurórendszeren belül a nemzeti központi bankok között kvázi korlátlan kockázatmegosztást eredményezhet. A szövetségi alkotmánybíróság határozata szerint a szövetségi kormány, a Bundestag, illetve az alkotmánybíróság felelősséget visel az integrációs folyamatért, amelynek során fel kell lépniük az alapító szerződésekből nem következő, ultra vires aktusokkal szemben. A szövetségi alkotmánybíróság szerint az Európai Unió Bírósága nem vizsgálta megfelelően a kötvényvásárlási program hosszú távú hatásait, illetve, hogy az Európai Központi Bank nem lépte-e túl monetáris hatáskörét. Ez önkényes jogértelmezéshez vezetett, és végső soron az Európai Központi Bankot kivonta a bírói felülvizsgálat lehetősége alól. Döntése így ultra vires jellegű, ezért a szövetségi alkotmánybíróság az abban foglalt jogértelmezést nem tartja magára nézve kötelezőnek. A döntés az európai jog vizsgálatának új szempontját veti fel a nemzeti bíróságok számára. Felveti annak lehetőségét is, hogy a nemzeti felsőbíróságok vizsgálják: vajon az Európai Unió Bíróságának döntése összefér-e a nemzeti alkotmányos rendelkezésekkel?

III. A jövőre tekintve: a három követelmény

„Vallom – mondta az elmúlt mintegy tíz év tapasztalatainak summázatául dr. Darák Péter, a Kúria elnöke – , hogy a folyamatos kihívásoknak a bírói szervezet csak úgy felelhet meg, ha a bírói függetlenséget, a szakmai igényességet és a változás iránti nyitottságot mint állandó értékeket az egymást követő generációknak mindannyian megőrizzük és továbbadjuk. Ez az, ami a bíróságot bírósággá teszi.”