A most elhangzott európai himnusz akkordjai bizonyára többünkben idéznek fel egy harminc évvel ezelőtti hangot: a berlini fal leomlásának valóságos és képzeletbeli robaját. A robajt, amely elősegítette Németország egységének helyreállítását, ami új korszakot nyitott Európa történelmében is - utalt vissza az évfordulós történelmi pillanatra dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a szervezet által november 23-án aKúria dísztermében megtartott XII. Magyar Ügyvédek Napján (erről írásunkat ide kattintva lehet olvasni).
Hazánkra vonatkoztatva mindezt, emlékezve a rendszerváltozási folyamatra, az elnök szerint
a rendszerváltás előkészítésében a jogászság és ezen belül az ügyvédség kiemelkedő szerepet vállalt.
Arra utalt, hogy a nyolcvanas évek második felében alakult meg a Fiatal Ügyvédek Klubja, amelynek célkitűzése, mondhatni, még csak belső ügynek volt tekinthető, hiszen céljuk az ügyvédi közélet megreformálása volt. Dr. Kónya Imre ennek egyik rendezvényén bocsátott ki felhívást a Független Jogász Fórum megalakítására. A létrejött és számos ügyvéd taggal rendelkező jogászfórum rendkívül aktív és jelentős szerepet vállalt az ellenzéki kerekasztal megszervezésében.
E kerekasztal meghatározó szerepe a rendszerváltozás folyamatában vitathatatlan - vélekedett a MÜK elnöke. Mint ahogy vitathatatlan az is - tette hozzá -, hogy a folyamatban néhány ügyvéd kiemelkedő szerepet játszott. Ennek elismeréseként idén magas állami kitüntetésben részesült dr. Kónya Imre, dr. Sándorfi György és dr. Tóth László, akik meghívott vendégként jelen voltak a XII. Magyar Ügvédek Napja rendezvényen.
Példájuk sok ügyvédnek mutatott utat abban - mondta dr. Bánáti János -, hogy szerepet vállaljanak a politikai közéletben már az első demokratikus parlamenti választásoknál, majd az önkormányzatoknál. Ez a folyamat a MÜK elnöke szerint a mai napig tart. "Büszkék vagyunk arra, hogy az ügyvédi hivatásrendből számosan lettek kormánytagok, alkotmánybírák, országgyűlési és önkormányzati képviselők; de kollégáink megtalálhatók a választási bizottságokban és más közhatalmi szerveknél is. Munkájuk során természetesen már nem az ügyvédi hivatásrendet, hanem választóikat képviselik, illetve a jogállamot szolgálják" - mondta.
Az ügyvédi kar szempontjából szempontjából vizsgálva a történéseket, a MÜK elnöke azon véleményének adott hangot, hogy
az ügyvédi hivatás e harminc évben minden tekintetben alapvető változáson ment át.
Felidézve harminc év legfontosabb állomásait és jellemzőit, egyebek mellet arról beszélt, hogy 1989-ben, a rendszerváltozás küszöbére érve, az ügyvédi kar szigorúan kötött létszám mellett 1200 gyakorló ügyvéd, szigorúan kötött formában a nem önkéntes társuláson alapuló ügyvédi munkaközösségben, korlátozott önkormányzatisággal az Igazságügyi Minisztérium szoros felügyelete alatt dolgozott; lényegében teljesen elzárva a gazdasági szereplők képviseletétől. Az ügyvédi praxis a magánfelek peres és peren kívüli ügyeire korlátozódott.
1991–1992-ben törvényi szinten és szervezeti keretek között is alapvető változások álltak be: a jogtanácsosi munkaközösségben dolgozó kollégák az ügyvédi kamara tagjaivá váltak; ezzel annak létszáma több mint a duplájára emelkedett, immár meghaladta a háromezer főt. Az ily módon egységessé vált ügyvédi kar már minden tekintetben alkalmassá vált a gazdaság teljes körű kiszolgálására és a nemzetközi tranzakciókban való részvételre is - - mondotta dr. Bánáti János -;
az ügyvéddé válás alanyi jog lett, ami megindította a mai napig tartó létszámemelkedési folyamatot; ez időtől kezdve az ügyvédek saját döntése határozta meg a működési formát és az ügyvédi irodák személyi összetételét.
A folyamat harmadik állomásának a MÜK elnöke szerint a 2017. évi törvényt kell tekinteni, amely megalapozta a munkaviszonyban és közszolgálati viszonyban dolgozó jogtanácsosi kar egy részének kamarába történő integrálását és több olyan jelentős változást – pl. teljessé vált a kamarai önkormányzat és ennek egyik leglényegesebb vonása, az önszabályzás – generált, amelyeknek kamarai szabályzatba öntése jelenleg is folyamatban van.
A felvázolt harminc év változásait röviden összefoglalva úgy öszegezte a helyzetet, hogy
elnevezésén kívül a ma ügyvédi hivatásrendje szinte semmiben sem azonos az 1989 előtti ügyvédséggel.
Egyebek mellett nem azonos :
- az ügyvédi munka tartalma (ma döntően a gazdaság szolgálata az ügyvéd feladata),
- az ügyvédi tevékenység szervezeti keretei és végül, de nem utolsósorban
- az ügyvédi fellépés törvényi keretei, a kötelező jogi képviselet igénybevételének köre sem
Az ügyvédi kamarának ebben a helyzetben alapvető feladata az - vélekedett az elnök -, hogy
összehangolja a sokszínű érdekeket: az egyszemélyes irodában dolgozó ügyvéd érdekeit a közel százfős irodai szervezetek tagságáéval; a büntető védői munkát választók érdekeit az úgynevezett gazdasági jogászok érdekeivel; a kirendelési praxisból élők érdekeit a jelentős összegű megbízási díjakért jogi képviseletet ellátókéival; a pályakezdők érdekeit a nyugdíj mellett dolgozók érdekeivel.
Mindehhez természetesen hozzájárul az új kihívás – a digitális forradalom, az e-per és az informatika – összes áldása mellett annak problémaköre.
Derülátó hangot megütve, végül arról beszélt, hogy biztos abban:
miként a múltban az ügyvédi hivatásrend mindig megfelelően kezelte a kor kihívásait – nagyon gyakran a változások élére is állt –, úgy a jövőben is megőrzi helyét és szerepét, ha kell, még a robotok világában is.
Az
európai egységről elmondott bzeteő szavaira utalva végül arról beszélt, hogy az Európai Unió ennek az európai
egységnek szervezeti megnyilvánulása, a maga összes
problémájával, de vitathatatlan történeti előnyeivel együtt.
Európában mindenütt különösen nehéz feladatot ró a jogászokra
a jogharmonizáció és a szuverenitás egymáshoz való viszonya. E
kiemelten fontos kérdés újszerű megoldásának irányába mutat - vélekedett dr. Bánáti János, a MÜK elnöke -,
hogy a kormány az Igazságügyi Minisztériumba integrálta az uniós
képviseletet, és dr.
Varga Judit
miniszter kapta "a valamennyiünk jövőjét meghatározó
fontos feladat összehangolását".
(Címfoto: Panpress)
