Dr. Varga Judit igazságügyi és európai ügyi miniszter az EU-ügyi tárcavezetők szeptember 16-i ülése után úgy jellemezte a „magyar meghallgatást”, hogy azon a magyar küldöttség „megvédte Magyarországot”. Ez volt az első alkalom, hogy az Európai Parlament által egy éve kezdeményezett EU-tanácsi jogállamisági eljárás keretében a tagországok úgynevezett formális meghallgatást tartottak, amelyen az eljárásban érintett ország részletesen kifejtheti valamennyi felhozott témakörben az általa vallott álláspontot.
A miniszter úgy jellemezte a zárt ajtók mögött lefolytatott ülést – amelyen először a soros finn EU-elnökség a eljárást kezdeményező Európai Parlament észrevételeit ismertette -, hogy szerinte
„a jól ismert, alaptalan, hazug vádak ismétlődtek”, és hogy összességében az egész esemény igazából a „bevándorláspártiak hosszú – Magyarország-ellenes – hadjáratának újabb állomása” volt. Varga szerint a magyar küldöttség „mindenre válaszolt”, részint a meghallgatás során szóban, részint már a tagállamoknak múlt héten eljuttatott több, mint 150 oldalas tételes kormányzati válaszban.
A magyar miniszter arra is felhívta a résztvevők figyelmét, hogy magyar megítélés szerint igazából
olyan eljárásról van szó, amely már önmagában is jogi normákat sért, lévén, hogy magyar részről úgy látják – és a miniszter szerint ezt „több jogi szakvélemény is osztja” -, hogy az EP tavaly szabálytalan szavazási procedúra alapján döntött a 7. cikk kezdeményezéséről.
Egyúttal emlékeztetett, hogy ez ügyben magyar beadvány is érkezett a luxembourgi Európai Bírósághoz, amelynek ottani véleményezése folyamatban van.
Dr. Varga Judit a vitában arra is emlékeztette kollégáit, hogy
magyar olvasatban az ország „védi Európát, az európai kultúrát”, és „egy ilyen tagállamot nem támadni, hanem támogatni kellene”. Az egész nem más, mint politikai boszorkányüldözés.
A magyar véleményt utóbb az ülésen elnöklő finn európai ügyi miniszter, Tytti Tuppurainen a találkozót követő sajtóértekezletén visszautasította, szerinte
nem volt szó boszorkányüldözésről, hanem csak „követtek egy eljárást, amit a szerződés rögzít”, és amiben mindenki megkapja a lehetőséget, hogy álláspontját részletesen kifejtse.
Dr. Varga Judit ugyanerről magyar újságírókkal találkozva úgy fogalmazott, hogy
az egész eljárás „politikai megrendelésre született”, nem pedig megfogható jogi kifogások alapján.
A magyar prezentáció után amúgy kilenc tagállam delegációja kért szót, és dr. Varga Judit szerint csupa "ismert témát" hoztak szóba, mint a magyar migrációs politika, a „Stop Soros” kampány, a közigazgatási bíróság ügye, vagy az tudományos akadémia intézeteinek átszervezése. A miniszter szerint „valamennyi észrevételre jogi szilárdságú választ adtunk”.
Korábban annak híre terjedt el Brüsszelben, hogy a soros finn elnökség a december 31-ig tartó féléve során még „több meghallgatást” is tervbe vett, de a mostani ülés után egyelőre nem született döntés a lehetséges folytatásnak sem időpontjáról, sem lehetséges tartalmáról. Tuppurainen magyarázatként utalt arra, hogy
az elnökségnek most egyebek között konzultálnia kell az eljárást elindító Európai Parlamenttel is, mielőtt a hogyan-továbbról döntenének.
A magyar kérés az ülésen mindenesetre az volt a soros elnökség felé, hogy olyan lépést válasszanak, ami a tagállamok nyilvánvaló többsége támogat. „Ha ez tisztán egy jogi eljárás lenne, akkor a mai ülésen elhangzottak után akár le is lehetne zárni” – jegyezte meg erről sajtóértekezletén a miniszter.
A jogállamiság kérdése a miniszterek ülésének már a délelőtti részéből is elvitt egy darabot, midőn az elnökség tagállami véleményt kért az Európai Bizottság júliusban elfogadott javaslatáról, ami az eddigi bizottsági jogállamisági mechanizmus reformját és kibővítését célozza. Az elnökség egyúttal módot arra is, hogy ugyanezen vita részeként véleményt mondjanak a még tavaszi német-belga felvetésről,
egy tagországok közötti jogállamisági párbeszédes forma intézményesítéséről, ami úgymond „korai szakaszban” lehetővé tenni egyes tagországokban felmerülő „jogállamisági problémák” idejekorán történő megvitatását.
Az elnökség óhaja szerint a vitában – ami követhető volt a sajtó számára is – valamennyi tagország felszólalt, és bizonyos véleménytendenciák is kirajzolódtak. Jó látható volt, hogy
valamennyi tagország hitet tett a jogállamiság fontossága mellett – sokan hangoztatták, hogy az európai uniós értékek jelentik az uniós jogrend alapját -, de akadtak vélemények, amelyek az eltérő értelmezés lehetőségére, a nemzeti/alkotmányos sajátosságok figyelembe vételére is felhívták a figyelmet. Lengyel és magyar részről egyaránt emlékeztettek az „alkotmányos hagyományok” fontosságára, ami adott esetben azonos jogállamisági következmények eltérő módon történő biztosítását is felvethetik.
A nemzeti alkotmányok elvitathatatlan szuverenitását rögzítő 4. cikke az alapszerződésnek ugyanolyan fontos, mint a közös elvek és értékek felsorolását tartalmazó 2. cikk – vélte ennek kapcsán Konrad Szymanski, lengyel európai ügyi államtitkár. Hasonlóképpen, dr. Varga Judit is óvott attól, hogy a jogállamiság uniformizált értelmezését akarják ráerőltetni mindenkire, amikor az alkotmányos hagyományok esetenként nemzeti olvasatot is lehetővé tehetnek.
A vitában felszólalók közül sokan készek voltak megfontolni a bizottsági kezdeményezéseket – például
valamennyi tagállamra kiterjedő évenkénti jogállamisági jelentés elkészítésének az ötletét -, visszatérően szorgalmazták, hogy a már ma is létező különböző jogállamisági nyomonkövetések, véleményezések, mechanizmusok között teremtsenek szinergiát, kerüljék az átfedéseket és ismétléseket, és igyekezzenek egységesíteni a különböző törekvéseket.
Ez egyébként a soros elnökség kezdettől fogva hangoztatott egy elnökségi prioritása is. dr. Varga Judit ennek kapcsán úgy vélte, hogy új eljárások bevezetése helyett a meglévőket kellene megfelelő formában kihasználni. Mint fogalmazott, az új mechanizmus könnyen „a kölcsönös bizalmat intézményesített bizalmatlansággal váltaná fel”.
Sokan hangoztatták, hogy
csak olyan eljárási újításokról lehet szó, ami valamennyi tagállamra egységesen kiterjed, szavatolja az „objektivitást, a részrehajlás-mentességet, és a jogszerűséget”.
A magyar vélemény ebből kiindulva szorgalmazta, hogy amennyiben sor kerülhet a belga-német kezdeményezés szerinti „jogállamisági párbeszédre” - hogy módot adjanak bizonyos tagállami „jogállamisági fejlemények” „idejekorán történő” kiértékelésére -, ennek menedzselését ne uniós intézményre, hanem a tagországok nemzetállami szakértőinek a grémiumára bízzák. Dr. Varga Judit itt utalt arra, hogy a belga-német elképzelés amúgy is „kormányközi alapon” képzelné el a „dialógust”, ami szerinte alátámasztja, hogy „uniós kereteken kívül”, közvetlenül tagországok között történjen meg a tisztázás.
A jogállamisági kérdéskör érzékeny vetületét érintette, vajon össze kell-e – lehet-e – kapcsolni a tagállami jogállamisági helyzet, és a közösségi forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét.
A téma egyaránt előjött a délelőtti általános jogállamisági vitában, és délben, a munkaebéd keretében lefolytatott MFF-egyeztetésben (a 2020 után hét éves közösségi keretköltségvetés előkészületeiről).
Mint kitűnt, több ország – de távolról sem mindenki – támogatta az összekapcsolást, így (a Bizottság mellett) határozottan egyetértően nyilatkozott a francia, a német, a svéd, a holland és az osztrák miniszter.
A finn elnökség a délelőtti jogállamisági vita kapcsán is azzal zárta az eszmecserét, hogy
a kérdésre az Általános Ügyek Tanácsa novemberi ülésén visszatérnek majd - ennél konkrétabb fejleményt egyelőre nem helyeztek kilátásba.
