A kerekasztalbeszélgetés résztvevői voltak:
- Prof. Dr. Karsai Krisztina – Jean Monnet chair, SZTE ÁJTK Bűnügyi Tudományok Intézete
- Prof. Dr. Arndt Sinn – Osnabrücki Egyetem (Németország)
- Prof. Dr. Christian Mihes – Nagyváradi Egyetem (Románia)
- Prof. Dr. Jiuan-Yih Wu – Kaohsiung Egyetem (Tajvan)
- Prof. Dr. Giuseppian Panebianco – Messinai Egyetem (Olaszország)
- Prof. Dr. Gennadíj Esakov – Állami Moszkvai Kutatóegyetem Üzleti Főiskola (Oroszország)

Dr. Karsai Krisztina nyitó expozéjában arról beszélt, hogy az európai államok között éppen az uniós jogfejlődésnek és értékközösségnek köszönhetően prognosztizálható az organikus fejlődés, amelynek lényege a további harmonizáció, a büntető igazságszolgáltatási hatóságok együttműködésének fokozása és a közös fellépés a bűnözés és annak következményeivel szemben.
Megfogalmazta:
ugyanakkor a digitális forradalom – ami jelenleg zajlik és nem
tudjuk, meddig fog eljutni – következményei a jogra és a
büntetőjogra is komoly hatással vannak, így például a jelentős
értékkel bíró digitális adatokkal való visszaélés elleni
büntetőjogi (?) fellépés, a digitális (és digitális
eszközökkel folytatott) bűnözés jogállami keretek közötti
üldözése vagy éppen a mesterséges intelligencia alkalmazásával
előálló büntetőjogilag relevánsnak tűnő (!) helyzetek
kezelése olyan kérdések, amelyekkel foglalkozni kell. Valójában
a jogállami és demokratikus alapokon nyugvó büntetőjog és
büntető igazságszolgáltatási rendszer alapvető garanciális
elveit a digitalizációnak korábban nem látott mértéke állítja
valós kihívások elé. A jogi innováció a büntetőjogban is
kulcskérdéssé válhat a jövőben.

Dr. Cristian Mihes csatlakozva ehhez, annak fontosságát hangsúlyozta – különösen, hogy valójában nem is tudjuk egészen, hova fog kifutni a digitális forradalom –, hogy a változó jogi környezetben való munkavégzés, mi több, a változó környezet jogi megközelítésének kialakítása a jövő jogászainak feladata. Így a mai joghallgatók számára az egyik legfontosabb dolog, amit az egyetem nyújthat, az az adaptációs készség megszerzése. Ezt a célt szolgálják az International Week of Criminal Law-hoz hasonló jogösszehasonlító projektek. Más országok hasonló problémákra adott eltérő válaszai kritikus gondolkodásra késztetnek mindenkit és inspirációval szolgálhatnak a jogi innováció elérése érdekében.

Dr. Gennadij Esakov expozéjában az amerikai jogtudóst George P. Fletchert idézve azt emelte ki, hogy a jogrendszereknek több hasonlósága van, mint azt gondolnánk. Ezért van helye jogösszehasonlító munkát végezni és figyelni a más államok megoldásait, hátha azok adaptációjával találunk megoldást a saját problémáinkra. Ugyanakkor az is igaz, hogy új utakat kell találni a büntető igazságszolgáltatás előtt álló problémák megoldására, a hagyományos dogmák alighanem újraértékelésre szorulnak majd. Azt azonban nem zárja ki, hogy az új technológiák állam általi kontrollja erősödni fog, nem vitatva Karsai Krisztina tézisét ennek a jogállami követelmények miatt korlátozottságáról.

A tajvani dr. Jiuan-Yih Wu mindezek körében a fake news jelenség erősödésének lehetséges következményeivel foglalkozott, és azzal, hogy ez a jelenség a bűnözés körében is előidézhet változásokat. Megfogalmazta továbbá, hogy véleménye szerint a büntető igazságszolgáltatásban a digitális bizonyítékok használata alapvető jogállami és garanciális határokat feszeget, ezekre nézve jelenleg nincs minden szempontból elfogadható doktrína, mindenképpen foglalkozni kell tudományos szinten e kérdéskörrel.

Dr. Arndt Sinn professzor azzal a megállapítással nyitotta előadását, hogy 2011. szeptember 11-e óta új időszámítás kezdődött, és a szabadság és a biztonság közötti egyensúly megtalálása a bűncselekmények üldözésében nehezebb lett. Sőt, mi több, mivel sok helyütt a terrorizmus elleni küzdelemre helyeződött a hangsúly, az „egyéb bűnözés” jobban és zavartalanabbul virágozhat, mint korábban.
Álláspontja
szerint ugyancsak kiemelhető nehezen megoldható kérdésként az
önvezető autók programozásának a problematikája, azaz van-e
lehetőség jogilag emberéletek közötti választásra programozni
a járművet (vészhelyzet esetén kinek az élete, testi épsége
kapjon prioritást). A gyógyszerhamisítás következményei és az
ehhez kötődő bűnözés visszaszorítása már az előbbinél
fejlettebb stádiumban van, azonban korántsem rendelkezünk minden
eszközzel ehhez, sőt, még arról is be tud számolni, hogy a német
Fraunhofer Intézettel kifejlesztett automatikus monitorozó
szofverüket (amit a gyógyszerhamisítók ellen fejlesztettek ki) a
német bűnüldöző hatóságok még csak információszerzésre se
kívánják használni, erőforrásaikat inkább a terrorizmus elleni
harchoz mozgósítják.

Az olasz dr. Giuseppina Panebianco arra a paradoxonra hívta fel a figyelmet, hogy minél több szabadságot élvezünk, annál nagyobb a veszély e szabadsággal való visszaélésre, ami a büntetőjogot – mint hagyományos állami eszközt – új irányok keresésére kell, hogy kényszerítse.
Az
olasz professzor szerint Európában a büntető anyagi jogi
rendelkezések minél fokozottabb harmonizálása lenne a kulcs az
organikus fejlődéshez, ami a jelenlegi uniós jogalapokat tekintve
egyelőre nem járható út. Így viszont azt kell szorgalmazni, hogy
legalább hosszú távon az Unió föderális állammá váljon.
Ebben az esetben a büntető igazságszolgáltatás egységesítése
is könnyebben megtörténhetne. E nézettel kapcsolatosan a
kerekasztal résztvevői közül többen inkább az eljárásjogi
harmonizációt vagy jogegységesítést tekintették
hangsúlyosabbnak és alkalmasabb eszköznek. Igaz, e jogi
fejlesztésekhez azt is meg kell határozni, hogy mi legyen a
standard, „amihez képest” harmonizálunk, vagyis, hogy mi legyen
az a védelmi szint (például garanciális elvek érvényesülése
körében), amit minden tagállamnak követnie kell.

Dr. Szomora
Zsolt professzor szerint a modern büntetőjogot érintő kihívásokat
a virtualitás és a valóság között nyíló szakadék és
kifeszülő ellentmondások jellemzik. Ekként a terrorizmustól való
félelem, és az ezt enyhíteni kívánó autoriter megoldások a
jogállami büntetőjog és büntető igazságszolgáltatás kereteit
szétvetik. Említett egy napjainkra jellemző példát, amely jól
mutatja, hogy nincs felkészülve a büntető igazságszolgáltatás
a digitális forradalom kihívásaira: például a facebookon
elkövetett becsületsértő magatartások esetében az elkövetés
helye egy bírósági döntés értelmében a platformot üzemeltető
vállalkozás székhelye (azaz USA), még akkor is, ha ezt a
cselekményt éppen egy szegedi egyetemista követi el a
kollégiumban, egy emelettel lejjebb lakó másik egyetemista
sérelmére.