A kerekasztalbeszélgetés résztvevői voltak:

  • Prof. Dr. Karsai Krisztina – Jean Monnet chair, SZTE ÁJTK Bűnügyi Tudományok Intézete
  • Prof. Dr. Arndt Sinn – Osnabrücki Egyetem (Németország)
  • Prof. Dr. Christian Mihes – Nagyváradi Egyetem (Románia)
  • Prof. Dr. Jiuan-Yih Wu – Kaohsiung Egyetem (Tajvan)
  • Prof. Dr. Giuseppian Panebianco – Messinai Egyetem (Olaszország)
  • Prof. Dr. Gennadíj Esakov – Állami Moszkvai Kutatóegyetem Üzleti Főiskola (Oroszország)


Dr. Karsai Krisztina nyitó expozéjában arról beszélt, hogy az európai államok között éppen az uniós jogfejlődésnek és értékközösségnek köszönhetően prognosztizálható az organikus fejlődés, amelynek lényege a további harmonizáció, a büntető igazságszolgáltatási hatóságok együttműködésének fokozása és a közös fellépés a bűnözés és annak következményeivel szemben.

Megfogalmazta: ugyanakkor a digitális forradalom – ami jelenleg zajlik és nem tudjuk, meddig fog eljutni – következményei a jogra és a büntetőjogra is komoly hatással vannak, így például a jelentős értékkel bíró digitális adatokkal való visszaélés elleni büntetőjogi (?) fellépés, a digitális (és digitális eszközökkel folytatott) bűnözés jogállami keretek közötti üldözése vagy éppen a mesterséges intelligencia alkalmazásával előálló büntetőjogilag relevánsnak tűnő (!) helyzetek kezelése olyan kérdések, amelyekkel foglalkozni kell. Valójában a jogállami és demokratikus alapokon nyugvó büntetőjog és büntető igazságszolgáltatási rendszer alapvető garanciális elveit a digitalizációnak korábban nem látott mértéke állítja valós kihívások elé. A jogi innováció a büntetőjogban is kulcskérdéssé válhat a jövőben.

Dr. Cristian Mihes csatlakozva ehhez, annak fontosságát hangsúlyozta – különösen, hogy valójában nem is tudjuk egészen, hova fog kifutni a digitális forradalom –, hogy a változó jogi környezetben való munkavégzés, mi több, a változó környezet jogi megközelítésének kialakítása a jövő jogászainak feladata. Így a mai joghallgatók számára az egyik legfontosabb dolog, amit az egyetem nyújthat, az az adaptációs készség megszerzése. Ezt a célt szolgálják az International Week of Criminal Law-hoz hasonló jogösszehasonlító projektek. Más országok hasonló problémákra adott eltérő válaszai kritikus gondolkodásra késztetnek mindenkit és inspirációval szolgálhatnak a jogi innováció elérése érdekében.






Dr. Gennadij Esakov expozéjában az amerikai jogtudóst George P. Fletchert idézve azt emelte ki, hogy a jogrendszereknek több hasonlósága van, mint azt gondolnánk. Ezért van helye jogösszehasonlító munkát végezni és figyelni a más államok megoldásait, hátha azok adaptációjával találunk megoldást a saját problémáinkra. Ugyanakkor az is igaz, hogy új utakat kell találni a büntető igazságszolgáltatás előtt álló problémák megoldására, a hagyományos dogmák alighanem újraértékelésre szorulnak majd. Azt azonban nem zárja ki, hogy az új technológiák állam általi kontrollja erősödni fog, nem vitatva Karsai Krisztina tézisét ennek a jogállami követelmények miatt korlátozottságáról.



A tajvani dr. Jiuan-Yih Wu mindezek körében a fake news jelenség erősödésének lehetséges következményeivel foglalkozott, és azzal, hogy ez a jelenség a bűnözés körében is előidézhet változásokat. Megfogalmazta továbbá, hogy véleménye szerint a büntető igazságszolgáltatásban a digitális bizonyítékok használata alapvető jogállami és garanciális határokat feszeget, ezekre nézve jelenleg nincs minden szempontból elfogadható doktrína, mindenképpen foglalkozni kell tudományos szinten e kérdéskörrel.








Dr. Arndt Sinn professzor azzal a megállapítással nyitotta előadását, hogy 2011. szeptember 11-e óta új időszámítás kezdődött, és a szabadság és a biztonság közötti egyensúly megtalálása a bűncselekmények üldözésében nehezebb lett. Sőt, mi több, mivel sok helyütt a terrorizmus elleni küzdelemre helyeződött a hangsúly, az „egyéb bűnözés” jobban és zavartalanabbul virágozhat, mint korábban.

Álláspontja szerint ugyancsak kiemelhető nehezen megoldható kérdésként az önvezető autók programozásának a problematikája, azaz van-e lehetőség jogilag emberéletek közötti választásra programozni a járművet (vészhelyzet esetén kinek az élete, testi épsége kapjon prioritást). A gyógyszerhamisítás következményei és az ehhez kötődő bűnözés visszaszorítása már az előbbinél fejlettebb stádiumban van, azonban korántsem rendelkezünk minden eszközzel ehhez, sőt, még arról is be tud számolni, hogy a német Fraunhofer Intézettel kifejlesztett automatikus monitorozó szofverüket (amit a gyógyszerhamisítók ellen fejlesztettek ki) a német bűnüldöző hatóságok még csak információszerzésre se kívánják használni, erőforrásaikat inkább a terrorizmus elleni harchoz mozgósítják.

Az olasz dr. Giuseppina Panebianco arra a paradoxonra hívta fel a figyelmet, hogy minél több szabadságot élvezünk, annál nagyobb a veszély e szabadsággal való visszaélésre, ami a büntetőjogot – mint hagyományos állami eszközt – új irányok keresésére kell, hogy kényszerítse.

Az olasz professzor szerint Európában a büntető anyagi jogi rendelkezések minél fokozottabb harmonizálása lenne a kulcs az organikus fejlődéshez, ami a jelenlegi uniós jogalapokat tekintve egyelőre nem járható út. Így viszont azt kell szorgalmazni, hogy legalább hosszú távon az Unió föderális állammá váljon. Ebben az esetben a büntető igazságszolgáltatás egységesítése is könnyebben megtörténhetne. E nézettel kapcsolatosan a kerekasztal résztvevői közül többen inkább az eljárásjogi harmonizációt vagy jogegységesítést tekintették hangsúlyosabbnak és alkalmasabb eszköznek. Igaz, e jogi fejlesztésekhez azt is meg kell határozni, hogy mi legyen a standard, „amihez képest” harmonizálunk, vagyis, hogy mi legyen az a védelmi szint (például garanciális elvek érvényesülése körében), amit minden tagállamnak követnie kell.


Dr. Szomora Zsolt professzor szerint a modern büntetőjogot érintő kihívásokat a virtualitás és a valóság között nyíló szakadék és kifeszülő ellentmondások jellemzik. Ekként a terrorizmustól való félelem, és az ezt enyhíteni kívánó autoriter megoldások a jogállami büntetőjog és büntető igazságszolgáltatás kereteit szétvetik. Említett egy napjainkra jellemző példát, amely jól mutatja, hogy nincs felkészülve a büntető igazságszolgáltatás a digitális forradalom kihívásaira: például a facebookon elkövetett becsületsértő magatartások esetében az elkövetés helye egy bírósági döntés értelmében a platformot üzemeltető vállalkozás székhelye (azaz USA), még akkor is, ha ezt a cselekményt éppen egy szegedi egyetemista követi el a kollégiumban, egy emelettel lejjebb lakó másik egyetemista sérelmére.