A jogász dr. Gaudi-Nagy Tamás
2014-ben egy bírósági tárgyaláson képviselt valakit a 2006 őszi
események során eljárt rendőrökkel szemben, és felháborította
az az érvelés, amellyel a rendőrség jogtanácsosai védték a
perbe fogottakat. Ezért – az érintettek és a bíró tilalma
ellenére – felvételt készített róluk, amelyet nevükkel és az
őket élesen bíráló megjegyzéssel együtt látni lehetett a
Youtube-on és a Facebook-on. Erre viszont a két jogász perelte be
dr. Gaudi-Nagy Tamást, akit a bíróságok bocsánatkérésre és
sérelmi díj fizetésére köteleztek, és ezt a Kúria is
jóváhagyta.
Ezután fordult dr. Gaudi-Nagy Tamás az Alkotmánybírósághoz, hivatkozva azokra az Ab-határozatokra, amelyek több évi vita után megengedték a hivatalosan fellépő rendőrök arcának megmutatását. Úgy érvelt, hogy tudósításnak elsőbbséget kellett volna élveznie a képmáshoz való joggal szemben, hiszen egy jogsértett magánszemélynek a közhatalmi szervvel szembeni jogvitájáról szólt.
Az Ab szerint ez tévedés. Az említett határozatok ugyanis abban az esetben adtak elsőbbséget a sajtószabadságnak, amikor a rendőrök nyilvánosan, szolgálati feladatuk ellátása érdekében, közhatalom gyakorlójaként szerepeltek. Ekkor – ellentétben több korábbi bírói ítélettel – engedélyük nélkül is meg lehet mutatni az arcukat, nem kell „kikockázni”.
A bírósági tárgyalásra azonban, még ha nyilvános is, ez nem vonatkozik. Ott a bírón és az ügyészen kívül csak azt szabad arccal mutatni, aki ehhez hozzájárul, és ez a rendőrség jogászára is igaz, aki ott nem közhatalmat gyakorol, hanem a munkaköri kötelezettségét teljesíti.
Az öt tagú tanácsból ezzel egyedül dr. Pokol Béla alkotmánybíró nem értett egyet. Szerinte ha „a minden önálló döntési lehetőség nélküli, kivezényelt ’kisrendőrt’” közszereplőnek tekintik, akkor a bíróságra küldött rendőrségi jogtanácsos is az.
