A BruxInfo beszámolója szerint az alaphangot Szijjártó Péter külügyminiszter (képünkön) adta meg, aki elsőként kapott szót a vitában, és aki megköszönve a meghívást, rögtön beszéde elején leszögezte: tetemes a távolság egy sor fontos kérdés megítélésében a szavai szerint magyar népet képviselő magyar kormány, és például az EP szakbizottsága között. "Mást gondolunk a nemzetről, a nemzeti büszkeségről, a nemzet szeretetéről, a határvédelemről" - mutatott rá, előrebocsájtva, hogy valószínűleg "sok minden nem tetszik majd abból, amit mondok, de a magyar embereknek sem tetszik sok minden az önök üzenetéből".

A magyar diplomácia vezetője röviden vázolta, miként vált 2010 után szerinte Magyarország "a probléma részéből a megoldás részévé", és adatokkal illusztrálva beszámolt az ország gazdaságában végbement változásokról. Magyarország politikája szerinte azért került szembe számos ponton európai uniós véleményekkel, mert uniós oldalon "a képmutatás és a politikai korrektség lehetetlenné teszi az igazi párbeszédet", azt, hogy a tényleges problémákról kendőzetlenül beszéljenek.

Példaként hozta fel a bevándorlás kérdését, aminek kapcsán leszögezte: Magyarország elutasítja az illegális bevándorlást és a kötelező betelepítést, mert abban Európára nézve súlyos veszélyeket lát. Az EU szerinte "minden idők legsúlyosabb terrorfenyegetését éli meg", amit Magyarország nem akar és nem is fog elfogadni.. "Az illegális bevándorlót meg kell állítani a határon" - idézte fel az ismert magyar kormányzati álláspontot a külügyminiszter, aki egyúttal emlékeztetett arra, hogy az ország mindebből már kivette a részét, amikor 800 millió eurót költött az EU határának is minősülő szakasz védelmére és megerősítésére.

A LIBE mindehhez képest a közelmúltban szavazott meg egy olyan javaslatot, ami korlátlan bevándorlást és kötelező betelepítést tenne lehetővé. Ez pedig Szijjártó szerint nem csupán a fentiekkel megy szembe, de felveti a tagállamok szuverenitásának a korlátozását is. "El akarják venni tőlünk azt a jogot, hogy eldöntsük, kiket akarunk befogadni" - ismételte meg a helyzet hivatalos magyar olvasatát.

Szerinte a magyar nép az ebben képviselt kormányzati állásponthoz világos mandátumot adott. A kötelező bevándorlás ellen 3 millióan szavaztak, a témában lefolytatott nemzeti konzultáció során mintegy 2 millió ember mondott nemet az illegális bevándorlásra, a kormány dolga pedig, hogy a magyar emberek véleményét és érdekeit képviselje - hangsúlyozta a magyar miniszter, hozzátéve még, hogy a kormány "a legvégsőkig el fog menni" e képviselet érdekében.

Utóbb a vitában a liberális frakció társelnöke, Sophie In’t Veld (holland, képünkön) éppen a magyar kormányzati álláspont tényleges mandátumát kérdőjelezte meg. "Ön visszatérően úgy fogalmazott, hogy mi magyarok, meg a magyar nép, és hasonlók, de a számok nem azt mutatják, hogy ehhez megvan a jogalapjuk is" - mutatott rá, és utalt arra, hogy a legutóbbi választásokon a Fidesz nem szerezte meg a tényleges szavazatszám szerinti többséget, a migrációs népszavazás pedig érvénytelen lett.

Végszavában Szijjártó Péter azzal reagált minderre, hogy szerinte nem lenne helyes bemenni abba az utcába, hogy elkezdjék firtatni, hogy például egyes, a vitában elhangzott vélemények mögött a választók hány százaléka is áll.



A civil szervezetek részéről elsőként Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság elnöke (képünkön) kapott szót, aki a szerinte a civil szervezetek ellen immár évek óta tartó megfélelmítési és lejáratási kampányról szólt, amire egyebek között példaként hozta fel a szervezetek finanszírozásáról elfogadott törvényt. Egyúttal abbéli félelmét fejezte ki, hogy a jelenlegi helyzet nem egy végső állapot, hanem igazából egy olyan - civilellenes - folyamat kezdete, ami egyre inkább rálép majd az e kérdésben folytatott oroszországi kormányzati gyakorlatok útjára.

Pardavi egyúttal kárhoztatta a kormányt, amiért adófizetői pénzekből finanszírozza a szerinte egyre terjedő gyűlöletkeltést, amire több helyi példát is felhozott.



Az utána következő Polyák Gábor, a Mérték médiaműhely vezetője (képünkön) példák sorát felhozva a média egyoldalúságát és a kormányzati kötődésű médiumok közvetett állami támogatását emelte ki. Így utalt egyebek között arra, hogy az általa kormányközeliként bemutatott Andy Vajna tulajdonkörébe került TV2 csatorna szerinte mintegy "hússzor annyi állami reklámmegrendelést kap", mint a sokkal nagyobb nézettségi számot produkáló RTL, vagy hogy a kormányzati álláspontot képviselő, hozzá közeli tulajdonosi körbe tartozó Magyar Idők kapja az állami hirdetések 90 százalékát. Ez szerinte jól demonstrál egy olyan gyakorlatot, amikor nem a nézettség - tehát a pici szempont -, hanem a politikai lojalitás dönt el finanszírozási feltételeket.




Egyébként ez az elem - a közvetlen és közvetett állami finanszírozás befolyása - utóbb előjött a civil szervezetek kapcsán is. Több kormánypárti felszólaló méltatlankodva utasította el azt a képet, hogy a magyarországi civil szervezeteket korlátoznák, így Gál Kinga is (képünkön) kiemelte, hogy ilyen szervezetek ezrei működnek zavartalanul az országban, nincsenek kitéve semmilyen retorziónak. Akinek úgymond nincs titkolni valója, annak nincs semmilyen félnivalója sem - mutatott rá a magyar néppárti képviselő, aki szerint az egész ez ügyben folytatott támadás a kettős mérce tipikus esete.

Maga Szijjártó végszavában emlékeztetett, hogy a kormány évente mintegy 700 millió forinttal támogatja a civil szervezetek működését.

Minderre válaszul Pardavi úgy vélte, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert azok a helyi szervezetek, amelyek például egyes önkormányzatok támogatásától is függenek, sok esetben szerinte kénytelen e támogatás megőrzése érdekében megnyilvánulásaikban is lojálisabbak lenni.


A vitában a továbbiakban - részben szintén még a külügyminiszteri bevezetőre is reagálva - többen kitértek a nemzeti konzultáció gyakorlatára is. Járóka Lívia (néppárt) szerint nem támadni kellene a nemzeti konzultáció ötletét, hanem másutt is megvalósítani, főként, hogy egy sor tagországban láthatóan távolság van a kormányzati gyakorlat és az emberek várakozásai között. Miért baj az, ha a magyar kormány veszi a fáradtságot, és megkérdezi választóit? - tette fel a kérdést.

Többször visszatért erre a pontra Szijjártó Péter is, aki zárszavában ennek kapcsán leszögezte: nem tudja elfogadni, hogy az emberek megkérdezése helytelen lenne.

Pardavi minderre a maga végszavában azzal reagált, hogy szerinte ez nem igazi konzultáció, mert a kérdések komolytalanok, és úgymond igazából a kormány már a válaszokra sem kiváncsi, szerinte fel sem dolgozzák ezeket.

Ugyancsak "manipulációról" beszélt a konzultációs kérdések kapcsán Louis Michel, a liberálisok vezérszónoka is (belga), aki egyébként "provokatív show"-nak minősítette a magyar külügyminiszter nyitó szavait, és úgy vélte, hogy aki a demokráciát a többség uralmával azonosítja, "az más értékeket vall", mint az európai közmegegyezéses értékek.

Ezen a ponton - az értékek kérdése felől - igyekezett új szempontot hozni a vitába a meghívott harmadik civil szervezet, az ellenzéki vélemények szerint kormányzati körökhöz közel álló Alapjogokért Központ vezető elemzője, Szánthó Miklós (képünkön). Ő abból indult ki, hogy megítélése szerint az uniós alapszerződések igazából sehol nem definiálták világosan a sokat emlegetett "alapértékek" tételes tartalmát, és ezért azok sokféle értelmezésre adnak módot, elsősorban alkotmányozási, alkotmánybírósági kérdések esetében.

Példaként utalt arra, hogy az egyneműek házasságát van, ahol nem fogadja el a nemzeti törvénykezés, másutt meg az alapjogok része - és (nemzeti hatáskörben eldöntendő kérdésről lévén szó) mindkettő belefér az "európai értékek" fogalomkörébe.

A jelenség mögött szerinte az áll, hogy az EU és jogelődje eredetileg gazdasági-kereskedelmi természetű projekt volt, amelyben a fő cél a piaci mechanizmusok és tőkeérdekek maximalizálása volt, a mindebből kezdetben kinővő jólét pedig elfedte, feledtette a nemzeti identitási kérdések firtatását. A válság beköszönte azonban, továbbá és mindenekelőtt az, hogy egy sor korábbi szocialista, államiságot igazából csak most megélő ország is csatlakozott az Unióhoz, a szuverenitás kérdését is hirtelen sokkal fontosabbá és exponáltabbá tette.

Ma szerinte mindezek nyomán a felszíni viták mögött igazából a szuverenitás megítélésének a kérdése áll. Ami részben úgymond ideológiai alapon is levezethető szembenállást mutat: van olyan iskola, amely szerint az európai értékek (így a multikultúra, az egyenlőség, a föderális berendezkedés) kell, hogy az irányadó legyen, mások viszont a nemzeti identitás primátusát vallják. Szerinte az volna a helyes és tisztességes, ha a következőkben ezen alapkérdés megválaszolására törekednének.

Összességében a kerek kétórás nyilvános meghallgatás - az említett példákon túlmenően - kevés tényleges vitát, egymásra reagáló véleményt hozott, és sokkal inkább a kérdés már ismert alapállás(ok)ból történő ismert kifejtéséből állt.

Szijjártó Péter egyébként az ülést követő sajtóértekezletén röviden reagált az éppen akkor ismertté vált döntésre, amelynek értelmében az Európai Bizottság újabb szakaszba léptette egyebek között a kvótakérdésben tanúsított magyar (továbbá cseh, és lengyel) hozzáállás miatti eljárását (ld. külön cikkünket). A magyar miniszter szerint a fejlemény mit sem változtat azon a magyar kormányzati meggyőződésen, hogy "a kvótadöntés végrehajthatatlan".

Emlékezetes, hogy a magyar jogállamisági helyzet értékelésével megbízott holland jelentéstevő (Judith Sargentini, zöld frakció) a tervek szerint - részben a mostanihoz is hasonló információ-gyűjtés és felmérés alapján - 2018. márciusban fogja ismertetni jelentéstervezetét (beleértve esetleges javaslatát a 7. cikk szerint eljárás kezdeményezésére) az állampolgári jogi bizottság tagjaival. Ez utóbbiak áprilisig nyújthatnak be módosító indítványokat. A bizottsági szavazásra jövő júniusban kerülhet sor. A jelentéshez a Kulturális és Oktatási, illetve az Alkotmány Ügyek Bizottságai biztosan készít véleményt, a Költségvetés-ellenőrzési Bizottság pedig jelezte, hogy szintén csatolna véleményt a szöveghez. Végül, az EP plenáris ülése 2018 szeptemberében szavaz majd a jelentésről.