A nyomozási bíró a büntetőeljárásban a vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait látja el. Ebből fakadóan dönt például az egyes kényszerintézkedésekről (előzetes letartóztatás, házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom), bizonyítást folytat le (14. év alatti tanú kihallgatása).

Az eljárási törvény felsorolja azokat az eseteket, amikor az ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró helyett, azaz a „kizárt” bíró helyett más bíró jár el az ügyben. Az AB döntése nyomán a bíróságok vezetőinek haladéktalanul számba kellett vennie azokat a folyamatban lévő ügyeket, amelyekben az új értelmezés szerint „kizárt” bíró járt el.

Ezt követően a bírósági vezetők megtették a szükséges igazgatási intézkedéseket, így az ügyek átosztásával, a bírák kirendelésével, illetve - más törvényszék vagy ítélőtábla kijelölése érdekében - felsőbb bírósághoz történő felterjesztéssel éltek.

Az AB döntés joggyakorlatot érintő kérdéseinek tisztázása első sorban a Kúria hatáskörébe tartozik.

Azt írták: mivel az AB döntése folytán jogszabály-módosításra is szükség lehet, az Országos Bírósági Hivatal már az Igazságügyi Minisztériummal is egyeztetésbe kezdett, jelezve az értelmezési nehézségeket és egyúttal jogszabály-módosítási javaslatot fogalmazott meg.

A bírósági vezetők mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ügyfelek törvényes bíróhoz való joga ne csorbuljon és az ügyek átosztása ne okozzon indokolatlan késedelmet. Az ügyfelek további tájékoztatásáról az egyes törvényszékek gondoskodnak.

Az utóbbi években több, a fentiekhez hasonló kihívás is érte a bírósági szervezetet. Így egyes élethelyzetek, jogszabályváltozások több esetben is megnövelték a bíróságokra érkező ügyek számát. A bírósági szervezet célja mindig az volt, hogy az ügyfelek kiszolgálása magas színvonalú legyen az olyan dömpingügyek mellett is, mint például a migrációs ügyek vagy a devizahiteles perek.

A „szolgáltató bíróság” küldetése a hatékony és időszerű ítélkezés biztosítása, amelynek a bírósági szervezet ezúttal is eleget tesz – szögezte le az OBH közleménye.