A jogerős közbenső ítélet
megállapította az alperes kártérítési felelősségét a
kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés miatt, egyúttal az
elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az
elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb
határozat hozatalára utasította, mert nem állt rendelkezésre
elegendő peradat a kár mibenlétének, összegének és az alperes
magatartásával való okozati összefüggésének megállapításához.
A Kúria végzésével a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította.
Rámutatott, hogy a kereset jogalapja tárgyában hozandó közbenső ítéletnek a jogalapot érintő valamennyi tény és jogkérdésre ki kell terjednie, mivel a közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően a tárgyalás már csak a követelés összegére folytatható. Önmagában a felróható magatartás megállapíthatósága még nem ad alapot a kártérítési felelősség jogalapjának közbenső ítélettel történő megállapítására.
Az elsőfokú bíróság elfoglalt álláspontjánál fogva, míg a másodfokú bíróság peradatok hiányában nem vizsgálta a kártérítési felelősség Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltételét. Mivel a másodfokú bíróság nem vizsgálta és nem bírálta el a kártérítés jogalapja fennállásának lényeges feltételeit, így a felróható magatartás és a felperesek megjelölt kára között az okozati összefüggés fennállását sem, ezért közbenső ítélet nem lett volna hozható.
