A szabálysértési gyakorlatot elemző csoport vizsgálata eljárási kérdésekre összpontosított a kicsivel több mint másfél ezer 2014 első félévében befejezett ügy áttekintésével. Feladatuk elsődlegesen nem a hatályos jog kritikája, hanem az azt alkalmazó bírósági joggyakorlat elemzése volt. Ezzel kapcsolatban dr. Feleky István kúriai bíró, a csoport vezetője június 14-én, a Kúrán tartott háttérbeszélgetésen hangsúlyozta: a feltételezésük az volt, hogy van egy jó szabálysértési törvény, amelyhez képest a bírói gyakorlatot vizsgálniuk kell, de arra jöttek rá, bizonyos kérdésekben hiányos a törvény, mindamellett, hogy a január 1-jén hatályba lépett módosítás – amellyel az ügyek feldolgozásának időszakában találkoztak – jelentős előrelépést jelent az egységes gyakorlat megteremtésében.
A Kúria azért is vizsgálódott a szabálysértés területén, mert ezen ügyek száma jelentős terhet ró a bíróságokra és nagymértékben érinti az állampolgárokat. A joggyakorlat-elemző csoport ekként fogalmazott: a törvényhozó annak idején 2000. március 1. napjától évi „mintegy 40 ezer” bírósági ügyérkezéssel számolt. A prognózis tévesnek bizonyult. A járásbíróságokhoz érkezett szabálysértési ügyek száma a 2010. évben már 120.469 ügyre, a 2014. évben pedig 362.984 ügyre rúgott. A mennyiség önmagában is probléma.
A vizsgálatból levont legfontosabb következtetés az volt, hogy szabályozási hiányosságai miatt a szabálysértési törvény megfelelő alkalmazása jelenleg sem lehetséges a büntető anyagi jog és a büntetőeljárási jog rendelkezéseinek kisegítő alkalmazása nélkül (pl. az ügyészi fellépés esetén a bírósági eljárás módja, a tárgyalás rendjének fenntartása, a tárgyalás nyilvánosságának kizárása, a sajtótájékoztatás).
A másik fajsúlyos kérdés a jogorvoslati jog volt, ugyanis az új szabálysértési törvény általánossá tette a jogorvoslati jogot. A joggyakorlat-elemző csoport véleményében felveti: olyan szabályozásra volna szükség, ami lehetővé teszi, hogy akkor legyen helye jogorvoslatnak, amennyiben azt a törvény külön rendelkezésével biztosítja. A kúriai bíró rámutatott: a római egyezmény is tartalmaz egy olyan kitételt, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények esetén korlátozható a jogorvoslati jog.
Dr. Feleky István a vizsgálat eredményének ismertetése során arra is kitért, hogy az ún. kifogásos ügyekben gyakran felvetődik a megalapozatlanság kérdése. A törvény nem biztosít lehetőséget arra, hogy a bíróság megalapozatlanság okából hatályon kívül helyezze a szabálysértési hatóság határozatát és új eljárásra utasítsa. Ez azt jelenti, hogy a megalapozatlanságot a bórságnak kell kiküszöbölnie, ami a joggyakorlat-elemző csoport szerint nem méltányos. Így kiemeli: egyfelől a bizonyítás terhének áthárítása, másfelől az eljárás megszüntetésének irányába eltolódás helyett célszerűbb a bíróságot konstruktív jogkörrel felruházni, vagyis legyen lehetősége a hatályon kívül helyezésre, és a szabálysértési hatóság új eljárásra utasítására.
A csoport véleménye szerint a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében szükséges annak egyértelmű szabályozása, hogy – a perújításon túl – miként korrigálható a bíróság jogerős ügydöntő határozata. Ide sorolható – a határozat kiegészítése helyett – az esetleges szabálysértési különleges eljárás kialakítása, és ezzel párhuzamosan esetlegesen a felülvizsgálat biztosítása a megteremtendő feltétlen (abszolút) eljárási szabályszegésekre korlátozottan, továbbá a jogorvoslat a törvényesség érdekében jellegű intézmény és a jogegységi határozat meghozhatósága kérdéseinek világos elrendezése.
Egyebek mellett a kúriai bíró szólt az eljárás alá vont személy ügyvédi képviseletéről. Úgy fogalmazott: érdekes, hogy mindössze egyetlen esetkörre, eljárási formára írja elő a szabálysértési törvény, hogy ügyvédnek kell eljárnia a bíróság elé állítás kapcsán, más esetben ehhez a rendőrségnek kell a kirendelést megejtenie, a bíróság részére pedig – eltekintve ezen eljárási formától – nincs is olyan rendelkezése, amely alapján a bíróság egyáltalán kirendelhetne ügyvédet az eljárás alá vont személy képviseletének ellátására.
A szabálysértési jogban a „kis háromcsapás” szigora érvényesül, és bár a joggyakorlat-elemző csoport tudomásul vette a törvényalkotó kriminalitás irányába átlépő álláspontját, valamint észlelte a trichotomia feltámasztásának igényét, ekként vélekedett: kétségtelen, hogy ez is a szabálysértési jog elvileg lehetséges útja. Ehhez azonban szükségesnek látnánk – az elzárásnak az eredetileg ezzel a büntetéssel nem fenyegetett szabálysértések miatti kiszabhatósága, és az elzárásra való általános átváltoztathatóság miatt – revízió keretében a szabálysértések közül kiszűrni a kétségesen kriminális jellegű cselekményeket (például, közel sem kimerítően említve: jogosulatlan közterületi értékesítés – Szabs.tv. 200/A. §, jégen tartózkodás szabályának megsértése – Szabs.tv. 202. §, tiltott fürdés – Szabs.tv. 202/A. §).
A Kúria Büntető Kollégiuma elfogadta a joggyakorlat elemző csoport jelentését.
A szabálysértési ügyek bírói gyakorlatát vizsgáló kúriai joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye teljes terjedelemben itt tekinthető meg: http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/jo...
Az IM cáfolja, hogy a szabálysértési törvény közjogi érvénytelenségben szenvedne
A háttérbeszélgetésről az MTI is beszámolt, amelynek kapcsán az Igazságügyi Minisztérium (IM) cáfolta, hogy a szabálysértési törvény „közjogi érvénytelenségben szenved”, ahogy azt szerintük a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja sugallta.
A tárca arra reagálva juttatott el közleményt az MTI-hez, hogy a csoport vezetője, Feleky István kúriai bíró által tartott háttérbeszélgetésen elhangzott: a szabálysértésekről szóló törvény vizsgálata során az is felvetődött, hogy „az Országgyűlés nem a törvénytervezet végső változatát fogadta el, a Magyar Közlöny 2015. évi 195. számában mégis a véglegesített törvénytervezet került kihirdetésre”.
A joggyakorlat-elemző csoport azonban leszögezte, hogy - a jogalkotásról szóló 2010. évi törvény alapján - a közlönyben kihirdetett jogszabályt kell hitelesnek tekinteni, és az esetleges közjogi érvényesség kérdésében kizárólag az Alkotmánybíróság dönthet.
Az IM június 15-én azt közölte: az ügy vizsgálatát követően rögzíti, hogy a Magyar Közlöny kiadásának eljárása teljes mértékben megfelel a jogszabályoknak.
„Magyarország hivatalos lapja a Magyar Közlöny, amely minden esetben az Országgyűlés elnöke és a köztársasági elnök által aláírt törvények szövegét hirdeti ki. A Kúria szabálysértési ügyek bírói gyakorlatát vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportja ezt kérdőjelezte meg, amikor azt sugallta, hogy a szabálysértési törvény közjogi érvénytelenségben szenved, majd ezt a sajtóban megerősítette. A Magyar Közlöny kiadásáért felelős Igazságügyi Minisztérium értetlenül áll a sajtóban megjelent állítás előtt és azt a leghatározottabban cáfolja” – áll Ia közleményben.
Mint írták, a csoport által említett törvényszöveget a Magyar Közlöny 2015/195. száma abban a formában tartalmazza, ahogy azt az Országgyűlés elfogadta és az arra jogosultak azt aláírták. E tényt az Országgyűlés honlapján közétett nyilvános irományok is alátámasztják – tették hozzá.
