A törvényszék a 2013. november 13-án kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [korábbi Btk. 319. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], és ezért 1 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Ugyanakkor az I. rendű terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 319. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette, 2 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt pedig az eljárást megszüntette.
A törvényszék ugyanezen ítéletével a III. rendű terheltet az ellene bűnsegédként, a IV. rendű terheltet az ellene társtettesként, az V. rendű terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 319. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól szintén felmentette.
Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2014. szeptember 22-én kihirdetett 8.Bf.114/2014/17. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében is (korábbi Btk. 276. §), egyebekben azonban az elsőfokú határozatot az I., III., IV. és V. rendű terheltek tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az I. rendű terhelt védője, illetve - az I., III., IV. és V. rendű terheltek terhére – az ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Az I. rendű terhelt védője az elkövetéskor hatályos Gt. rendelkezésinek alapul vételével azt az álláspontját fejtette ki, miszerint az Rt. vezérigazgató-helyettese nem minősül vezető tisztségviselőnek, a társaság képviseleti jogával nem rendelkezik, és az nem is ruházható át rá. A Kúria azonban kifejtette, hogy a vagyonkezelés nem azonos az ügyvezetés, képviselet fogalmával. Vagyonkezelésre nemcsak jogszabály, hanem munkaköri leírás, vagy akár csak vagyonkezelői szokás is feljogosíthatja az érintettet, mint ahogy az jelen esetben is történt. A munkaköri leírása alapján vagyonkezelői tevékenységet végző I. rendű terhelt pedig a hűtlen kezelés alanya lehet.
Nem alapos a védői álláspont azon része sem, miszerint az I. rendű terhelt terhére rótt magánokirat-hamisítás azért évült el, mert e minősítést elsőként csupán az ügyészi vádkiterjesztés tartalmazott, márpedig arra az elkövetéstől számítva jóval több mint három évvel később került sor. A Kúria álláspontja szerint egy konkrét bűncselekmény elévülését a hatóság érdemi intézkedése akkor is félbeszakítja, ha a megalapozott gyanú, illetve a vád szerinti minősítésben az adott minősítés nem szerepel, de az azokban foglalt tények kimerítik az adott cselekmény törvényi tényállási elemeit. Jelen esetben mind a közölt gyanú, mind a vádirati tényállás magában foglalta a magánokirat-hamisítás tényállási elemeit, ezért mind a gyanú közlése, mind a vádemelés megszakította az elévülést. A másodfokú bíróság azonban ezt követően nem vizsgálta az elévülést, noha a vádemelés és az első tárgyalás kitűzése között három évnél hosszabb idő telt el, így e cselekmény valóban elévült.
A IV. rendű terhelt – az irányadó tényállás szerint – az általa vezetett Kft. egyszemélyi tulajdonosának írásbeli határozatát hajtotta végre, amikor egy szerződést nem írt alá, és ennek, valamint az ezt követő folyamatnak a károkozó voltát nem ismerte fel. Ezért sem az utasításnak megfelelő eljárásával, sem annak meg nem tagadásával nem szegte meg kötelességét, így sem az ő büntetőjogi felelőssége, sem az ahhoz kapcsolódó bűnsegéllyel megvádolt I., III. és V. rendű terhelt büntetőjogi felelőssége nem állhat fenn. Utóbbiak felelőssé ugyanakkor közvetett tettesként felmerülhet; ehhez azonban a tényállás kevés adatot tartalmaz.
A fentiekre tekintettel a Kúria a 2015. október 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozott Bfv.III.328/2015/14. számú ítéletével a megtámadott első- és másodfokú határozatot a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. Az I. rendű terhelttel szemben az ellene magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276.§) indult eljárást megszüntette, és az ő vonatkozásában egyebekben, valamint a III. és V. rendű terheltek tekintetében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás folytatására kötelezte. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése azért nem volt indokolt, mert a bűnösség eldöntéséhez szükséges további bizonyítás a részbizonyítás keretei között lefolytatható, és annak a terheltekre esetlegesen terhes eredménye a további rendes jogorvoslat lehetőségét is megnyitja.
