Társaságok finanszírozásának elsődleges formája a tőkenyújtás,
amikor is a tag vagy anyavállalat a társaság törzstőkéjéhez
biztosít hozzájárulást. Az ilyen tőkeinjekció azonban
cégjogilag több szempontból is macerás – írta dr. Gondi Anilla, a
Jalsovszky Ügyvédi Iroda tagja a Portfolión.
Egyrészt maga a tőkejuttatás a társaság legfőbb szervének a döntéséhez, valamint cégbírósági bejegyzéshez kötött. Ennél is problematikusabb azonban, ha a tag az így juttatott tőkéjét ki kívánja vonni a társaságból. Ezt ugyanis csak tőkeleszállítás útján tudja megtenni, amelynek feltétele – a taggyűlési döntésen túlmenően - a cégközlönyben való többszöri közzététel és a hitelezőknek történő esetleges biztosítéknyújtás. Arról nem is beszélve, hogy a döntést követően legkorábban 4-5 hónappal tud a tulajdonos a pénzéhez hozzájutni. Ez pedig sokakat előre elrettent a tőkeinjekciótól.
Nem hiába terjedt el vállalkozási körben a tagi kölcsön – ez
ugyanis a finanszírozás nyújtásának egyik legegyszerűbb és
legrugalmasabb módja. Sok esetben formális kölcsönszerződés sem
kerül aláírásra a tag és a társaság között, hanem pusztán a
pénz átutalása létrehozza a kölcsönt. Nem okoz gondot a kölcsön
visszafizetése sem – arra lényegében bármikor, komoly
dokumentáció nélkül, akár részben, akár teljes összegben sor
kerülhet.
A tagi kölcsön régóta ismert problémáját a kamat mértéke
jelenti. A legtöbben kamatmentesen szeretnének társaságuknak
kölcsönt nyújtani, márpedig a transzferár-szabályok alapján
piaci kamatot kell kikötniük úgy, hogy abba az adóhatóság ne
kössön bele. Ez pedig a többletadminisztráción túlmenően
adózási kockázatot is hárít a tagi kölcsön szereplőire.
A tagi kölcsönök árnyoldalával azonban leginkább akkor
találkoznak a vállalkozások, amikor működésüket be kívánják
fejezni. Nem egy vállalkozás fordul be a végső finisbe úgy, hogy
anyavállalata vagy tagja felé kölcsöntartozása áll fenn.
Ilyenkor kezdődnek az igazi komplikációk. A tag elengedheti ugyan
ezt a követelést, ez azonban a finanszírozott társaságnál
nyereséget és adóalapot képez. Ezt az sem tudja kompenzálni, ha
a társaság az előző években esetleg veszteséges volt, mert ez a
veszteség csak korlátozott mértékben vonható le az elengedésből
származó nyereségből. Itt tehát adófizetési kötelezettség
keletkezik.
Kézenfekvő dolognak tűnik a végelszámolást megelőzően a tagi
kölcsönt a társaságba „beapportálni”. Ezáltal a kölcsön
kötelezettjévé és kedvezményezettjévé ugyanaz a személy válik
és a kölcsön megszűnik. Azonban ezt a megoldást az adóhatóság
nem egy esetben minősítette át tartozáselengedésnek és
alkalmazta a fenti adókonzekvenciát. Ráadásul a bíróságok a
legtöbb esetben igazat is adtak az adóhatóságnak.
Egy pár hete megjelent kúriai ítélet azonban még tovább
csökkenti a mozgásteret végelszámolás esetén. Élelmes adózók
kitalálták, hogy ha már a követelés apportálása nem járható
út, akkor az ügyletet pénzügyileg megfuttatják: a tulajdonos
készpénzzel tőkét emel a cégben, ebből a készpénzből a cég
a tulajdonos felé a tagi kölcsönt visszafizeti és a kör
bezárult. Volna … Egy pár hete megjelent kúriai döntés ugyanis
kifejti, hogy tőkeemelést kizárólag a társaság további,
folyamatos működése érdekében lehet nyújtani. Abban az esetben,
ha a tőkésített társaságot utólag végelszámolják, úgy a
tőkenyújtás célja nem lehet a további működés biztosítása.
Egy ilyen tőkeemelés ezért, a bíróság döntése szerint,
követeléselengedést leplez és a követeléselengedés fent
említett szabályai alapján adóköteles. Innentől kezdve
lényegében ellehetetlenül a tagi kölcsönök kipucolása egy
végelszámolás előtti helyzetben. Hacsak valaki nem akar adót
fizetni.
Mielőtt végleg feladnánk, hogy társaságunkat egyszerűen és
könnyen finanszírozzuk, érdemes a Ptk. jövő január elsejétől
hatályba lépő új módosításait böngészni. Ezek ugyanis több
tekintetben kiterjesztik a pótbefizetés lehetőségét: egyrészt a
jövőben már zrt-nél is előírható a pótbefizetési
kötelezettség, másrészt megszűnik az a kritérium, hogy a
pótbefizetést vissza kell fizetni, ha az nem szükséges a
veszteség pótlásához. Ráadásul, egyszemélyes társaságnál a
pótbefizetés adminisztratív feltételei is végtelenül
leegyszerűsödnek.
Pótbefizetés innentől kezdve viszonylag rugalmasan nyújtható,
arról nem is beszélve, hogy a társaságok társasági
szerződéseikben a jogszabály által nyújtott keretfeltételektől
akár el is térhetnek. A pótbefizetésre nem kell kamatot előírni,
annak visszaszolgáltatása flexibilissé tehető, ráadásul
végelszámolásnál sem kérdezi meg senki, hogy mit keres a
pótbefizetés a finanszírozott társaság mérlegében.
Nem lenne meglepő, ha hamarosan a tagi kölcsönöket széles körben felváltaná a pótbefizetés – zárta sorait a cikk szerzője.
