A Nemzeti Adó- és Vámhivatal kötelékében működő egységnél felidézték: a virtuális pénzeket matematikai mechanizmussal hozzák létre, csak a digitális térben léteznek, nyilvántartásukra pedig egyetlen állam vagy hatóság sem alakított ki rendszert. A legismertebb ilyen fizetőeszköz a bitcoin, de ma már több, hasonló elven működő virtuális pénz is elérhető.

A magyar bűnüldözéshez az Europoltól és más országok hatóságaitól az utóbbi időkben több információ is érkezett a téma kapcsán. Ezek szerint feltételezhető, hogy a virtuális fizetőeszközöket a kábítószer- és fegyverkereskedelem szereplői, bizonyos számítógépes bűncselekmények elkövetői és a terroristákat finanszírozó szereplők is felfedezték maguknak. A jelenség mind aggasztóbb, erre utal, hogy az Europol szerint a virtuális fizetőeszközök bűnös szándékú felhasználása mára kritikus szintre jutott.

Az idei adatok szerint a nemzetközi folyamatokból Magyarország sem marad ki, idén már kilenc bejelentés érkezett a pénzmosás ellen küzdő egységhez a virtuális pénzek használata miatt. A téma kapcsán azonban kiemelendő: az efféle fizetőeszköz a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására azért nyújthat lehetőséget, mert könnyűszerrel elkerülhető a szereplők azonosítása. Emiatt nem tudható, hogy egy-egy ilyen elszámolás legális vagy illegális ügyletet takar-e, így azt sem lehet megmondani, hogy bűncselekmény áll-e a háttérben.

A pénzmosás elleni egység példákat is említett, miként követhető el bűncselekmény virtuális pénzzel. Átértelmezhető például a pénzmosás egyik klasszikusnak nevezhető formája. Ebben az esetben az elkövetők magukat virtuális pénzváltó képviselőjének adják ki, s így kínálnak munkát gyanútlan személyeknek. A felvett ember munkája abban áll, hogy megadja bankszámlaszámát, az oda érkező összegeket kiveszi, vagy a megadott számlaszámra továbbutalja.

A munka csekély, a fizetségként felkínált összeg rendszerint busás, a cselekmény azonban legtöbbször kimeríti a pénzmosás bűncselekményét – mutattak rá az irodánál. A zsarolóvírust használók is elrejthetik a bűnösen szerzett summát a virtuális pénzekkel.

A lényeg az, hogy az elkövető olyan számítástechnikai vírust juttat az áldozat telefonjára vagy számítógépére, amely megakadályozza, hogy az érintett hozzáférjen a készüléken lévő adatokhoz. A tettes ezután csak akkor oldja fel a titkosítást, ha megkapja a követelt összeget. Ezek után a virtuális térben könnyűszerrel eltűnhet.