Miközben
számos szakmai szervezet fogalmazott meg kritikát a kisadózók
tételes adójának (kata) új szabályozásával kapcsolatban, a
Pulzus Kutató felmérése szerint a lakosság 55 százaléka
támogatja a szigorítást. Ez akkor önöket igazolja?
Nem a népszerűség volt a célja a szabályozásnak.
A
változtatásra azért volt szükség, mert kisvállalkozóknak adott
adókedvezményekkel a nagyvállalkozások visszaélnek, ennek
következtében a tisztességes piaci szereplők, a katát
rendeltetésszerűen használók és a munkavállalók védelmében
kellett lépnünk. Az elmúlt időszakban ugyanis kifejezetten káros
folyamatok indultak meg: több száz vagy akár ezer fős
foglalkoztatotti létszámot meghaladó cégek is a katát vették
igénybe, ami a tisztességes piaci szereplőket és az államkasszát
ért káron kívül azzal is járt, hogy a munkavállalók munkaügyi
védelme megszűnt. Ahol korábban száz munkavállaló volt az
irodában, most száz katás ül – ez a március elejei
Adó-Tanácskozáson hangzott el. A legfőbb problémát az
adótanácsadók szerint az okozza, hogy a katát visszaélésszerűen
alkalmazó céggel egy tisztességes vállalkozás nem versenyezhet.
Míg 450 ezer forintos havi nettó keresetnél a katát
visszaélésszerűen alkalmazó cég költsége 500 ezer forint,
addig a tisztességes vállalkozásnak mindez ma több mint 800 ezer
forintjába kerül. Nem lehet az a cél, hogy a kormány a
kedvezményes adófajtával a néhány cégnek nagy értékű,
jellemzően több millió forintot meghaladó összegű szolgáltatást
nyújtó vállalkozásokat támogassa, mint ahogy az sem, hogy a
katát a nagy cégek a munkaviszony alternatívájaként használják.
De nem kockázatos a változtatás akkor, amikor már 400 ezernél is többen katáznak?
Az
Országgyűlés által megszavazott változásokkal az adórendszer
igazságosabb lesz, ráadásul az adónem egyszerűsége is megmarad.
Az új szabály a katások jelentős többségét egyáltalán nem
érinti, több mint 300 ezer – megannyi ügyféllel kapcsolatban
lévő – kisebb vállalkozást. Beszédes és a jogalkotói
beavatkozás szükségességét igazolja az az adat is, amely
szerint, miközben két év alatt harmadával, több mint százezerrel
nőtt a katát választó vállalkozások száma, a vállalkozási
formába belépők között 3 százalékról 40 százalékra nőtt
azok aránya, akik munkaviszonyból lettek vállalkozók – ráadásul
az ilyen vállalkozók egy része korábbi munkáltatójánál
kezdett el „vállalkozni”. A legtöbb katást foglalkoztató húsz
céghez 4700 „vállalkozó” van bejelentve, nekik az érintett
cégek 32 milliárd forintot fizettek ki. Ez az adott
vállalkozásoknak komoly anyagi előnyt biztosított, az említett
cégek ezzel a kifizetéssel csak a szociális hozzájárulási adón
mintegy 5 milliárd forint befizetést spóroltak meg – gondoljuk
végig, ez mekkora versenyelőny a piaci vetélytársakkal szemben.
Azért ne menjünk el a szakmai bírálatok mellett. A VOSZ például lapunkban fogalmazta meg azt a nézetét, hogy ha a katás vállalkozások hétpontos ismérvei közül nem pusztán kettőnek kellene teljesülnie, akkor sokkal jobban kiszűrhetők lennének a zavarosban halászók.
A
megfogalmazott hétpontos ismérvrendszer lényegében egy olyan jogi
fikció, amely 2013-ban, a kata debütálásakor az adónem
egyszerűségének egyik lényeges záloga volt. Ám ezt az
ismérvrendszert sem lehet a rendeltetésével ellentétesen,
visszaélésszerűen alkalmazni. 2013-hoz képest megváltozott a
helyzet: egyes iparágakban a felvételi beszélgetések első pontja
az, hogy a jelentkező hány pontot tud hozni, és ha az úgynevezett
törvényi vélelemből legalább kettőt, akkor fel is veszik, de
nem munkavállalóként, hanem katásként. Már a
munkaerő-közvetítők is katás konstrukciókat dobnak a piacra. A
hétpontos ismérvrendszer, amely 2013-ban még az adónem
egyszerűségét, könnyen alkalmazhatóságát biztosította,
mostanra a joggal való visszaélés eszközévé vált. Adóelőny
nem érhető el úgy, ha az adott jogügyletnek egyetlen célja az,
hogy kevesebb adót kelljen fizetni az államkasszába. Ezért sem
lehetett a változtatás helyes iránya az újabb feltételek
teljesítése vagy az egyes feltételek igazoláshoz kötése.
Mindezzel ráadásul épp az ellenkezőjét értük volna el, mint
ami a kata megalkotásának egyik fő célja volt: az
adóadminisztráció jelentős mértékű csökkentése. Ezt ugyanúgy
elutasította a kormány, mint ahogy a kata versenyképességét
biztosító rendkívül alacsony adószint általános emelését.
De az a vállalkozás, amely havi 250 ezer forintnál magasabb összegű megrendelést teljesít egy megrendelőjének, épp azért kerül nehéz helyzetbe, mert az érintett összeg felett 40 százalékos adóteher sújtja majd a kifizetést.
Itt
az ideje, hogy tisztázzuk: a katát 2013-ban azért vezette be a
kormány, hogy a jellemzően a lakosságot ellátó
mikrovállalkozásokat – például a fodrászokat, kozmetikusokat,
taxisokat – segítse. Azokról a kisvállalkozásokról van szó,
amelyeknek jellemzően minden vevőjük magánszemély, és azon túl,
hogy nekik így lényegében mindennap meg kell küzdeniük a
bevételért, ők azok, akiknél a forgalom egy része az állam
számára láthatatlan. Ha a magánszemély nem kér számlát, akkor
nem kell kiállítani; a fodrásznak, a kozmetikusnak például nem
kell pénztárgépet használnia, és persze az is erősen kérdéses,
hogy ahol kell, ott vajon minden bevétel bekerül-e a kasszába.
2013 előtt ezeknek a kisvállalkozóknak egy jelentősebb része még
az informális gazdaságban tevékenykedett, a kata volt az az
adónem, amely miatt megérte legálissá tenni a vállalkozást. És
azóta a nyugtaadást sem érdemes elmulasztani, ugyanis az – az
akár 1 millió forintos mulasztási bírság mellett – automatikus
kizárást is jelent a katás körből. Egy-egy nagyobb értékű
ügylet más helyzetet teremt, egy pedikűrös nem hasonlítható
például egy olyan ügyvédhez, aki a jogi szolgálataiért éveken
keresztül havi félmilliót számláz egy nagyobb ügyfelének.
Mivel más helyzetben van az ügyvéd, mint a pedikűrös, ezért többet kell adóznia?
Nem az adott szakma vagy tevékenység számít, hanem az egyes szerződések, jogügyletek.
Az
sincs kizárva, hogy a pedikűrös megállapodik egy nagyobb céggel,
hogy havi félmillió forintért nyújt szolgáltatást egy éven
keresztül, persze egy ügyvéd vagy egy pénzügyi tanácsadó
esetében azért ennek kicsit nagyobb a valószínűsége. De ha a
pedikűrösnek egy ilyen ügylet létrehozása sikerül,
értelemszerűen rá is érvényes az új szabály. Ezekre a nagy
értékű (az évi 3 millió forintot meghaladó) szerződésekre már
nem a kata tételes, 50 ezres szabálya alkalmazandó, hanem
gyakorlatilag ezt a szerződést kvázi külön kezeli a katás cég,
és úgy adózza le, mintha az meghaladná a 12 milliós limitet, de
ami a 40 százalék alá esik, az nem számít bele a 12 milliós
határba. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy például egy katás
ügyvéd továbbra is gyűjtheti 12 millió forintig az egyedi,
hárommillió forintos, illetve annál kisebb összegű megbízásokat,
és használhatja az 50 ezres tételes adót, de ha van néhány nagy
értékű szerződése, akkor ezeket külön, egy arányos
adókulccsal adózza le a tételes adó helyett. Így némileg
igazságosabb is lesz az adórendszer, hiszen a sok kis értékű
megbízást továbbra is tételes adó terheli, a nagy értékű
megbízásokat viszont százalékos kulcs. Az pedig nagyon lényeges
ismérve az új szabályozásnak, hogy a kata egyszerűsége nem
változik, hiszen az egy ügyfélnek hárommillió forintnál többet
számlázók is mentesülnek mindenféle adminisztrációs tehertől,
mert azt a kifizetőknek kell teljesíteniük: nekik kell
elszámolniuk és megfizetniük az ezekre az extra jogügyletekre eső
40 százalékos adót.
Mennyire tart a Pénzügyminisztérium attól, hogy megindul a körbeszámlázás az új kataszabályok miatt? Milyen szintű ellenőrzést terveznek a kapcsolt vállalkozások számlázása terén a jövő évtől a szabály megkerülőinek kiszűrésére?
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak 2020-ban is kiemelt feladata a katás adózók és szerződéses partnereik vizsgálata, a bújtatott foglalkoztatás feltárása és visszaszorítása, a valóságban munkaviszonyban történő foglalkoztatás kata mögé rejtésének megakadályozása. A katásokat foglalkoztató cégek ellenőrzése folytatódik 2021-ben is. Az adóhivatal kockázatelemzőinek munkáját pedig jelentősen megkönnyíti, hogy július 1-jétől már minden vállalkozói számlát lát az adóhivatal – persze azzal, hogy szeptember 30-ig tart még a türelmi idő, amíg a NAV nem bírságol a számlaadat-szolgáltatás elmulasztása miatt. Jövő januártól pedig már az összes számlaadat befut a kockázatelemzőkhöz, hiszen jövőre már a magánszemélyek részére kiállított számlák adatai is online beérkeznek az adóhivatalhoz. Nagyon csekély az esélye tehát annak, hogy a körbeszámlázás nem akad fenn a NAV kockázatelemzőinek a szűrőjén.
