Konkrétan meg kell állapítani a kötelezettségszegést a menekültügyi eljáráshoz való tényleges hozzáférés biztosítására irányuló kötelezettség megsértése miatt, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmekhez, a menedékkérőknek a tranzitzónákban történő jogellenes őrizetben tartásához és a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak jogellenes kiutasításához kapcsolódó eljárási garanciák megsértése miatt – közölte az EUB.
Emlékeztettek: a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz Magyarországgal szemben annak megállapítása érdekében, hogy e tagállam menekültügyi és a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésére vonatkozó nemzeti szabályozásának jelentős része sérti az uniós jogot, konkrétabban pedig az „eljárási” irányelvet, a „befogadási” irányelvet és a „visszatérési” irányelvet.
Konkrétan a Bizottság azt rója fel Magyarországnak, hogy megsértette a nemzetközi védelem iránti kérelmekhez, a menedékkérőknek a tranzitzónákban történő jogellenes őrizetben tartásához és a harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak jogellenes kiutasításához kapcsolódó eljárási garanciákat.
A június 25-én ismertetett indítványában Priit Pikamäe főtanácsnok elsősorban megállapítja, hogy egyfelől a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása érdekében a szerb-magyar határon található egyik tranzitzónába való belépés magyar jogszabályban előírt kötelezettsége, másfelől pedig az e területre való belépésre engedélyt kapó személyek számának drasztikus korlátozása együttvéve megakadályozza, hogy e kérelmezők megfelelően benyújtsák kérelmüket. A kérelmezők ugyanis – az „eljárási” irányelvből eredő, a nemzetközi védelem megadására irányuló eljáráshoz való tényleges hozzáféréshez való joguktól megfosztva – kötelesek tizenegytől tizennyolc hónapot várakozni, mielőtt valamelyik tranzitzónába beléphetnének, és így benyújthatnák kérelmüket.
Másodsorban a főtanácsnok úgy véli, hogy az illetékes magyar menekültügyi hatóság által a tranzitzónákban lefolytatott eljárás az „eljárási” irányelvben meghatározott, „a határon folytatott eljárásnak” minősül. E tekintetben a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy amennyiben valamely tagállam – mint a jelen ügyben Magyarország – él annak lehetőségével, hogy az „eljárási” irányelv értelmében a határain található helyen lefolytatandó eljárásokat állapítson meg, „a határon folytatott eljárásra” vonatkozó szabályok kötelező jelleggel alkalmazandók.
Azt a kérdést illetően, hogy a fent említett nemzeti eljárás megfelel-e „a határon folytatott eljárásra” vonatkozó szabályoknak, a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy bár e szabályok értelmében „a határon folytatott eljárást” alkalmazó tagállamok határozhatnak a tranzitzónában benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatóságáról, érdemben – egy tranzitzónában – csak meghatározott esetekben dönthetnek. Márpedig – a szóban forgó szabályokat tiszteletben nem tartva – a vitatott nemzeti eljárást mindig a tranzitzónában folytatják le, függetlenül attól, hogy az az elfogadhatóságra vagy az ügy érdemére vonatkozik.
A főtanácsnok továbbá megállapítja, hogy a szóban forgó nemzeti eljárásra vonatkozó szabályok nem tartják tiszteletben „a határon folytatott eljáráshoz” kapcsolódó azon követelményt, amely szerint a nemzetközi védelmet kérelmezőket nem lehet négy hetet meghaladóan a tranzitzónában tartani.
Ebben az összefüggésben a főtanácsnok megvizsgálja Magyarország érvét, amely szerint a 2015-ben bekövetkezett migrációs válság igazolja az EUMSZ 72. cikk alapján „a határon folytatott eljárásra” vonatkozó szabályoktól való eltérést a közrend fenntartása és a belső biztonság megőrzése céljából. A főtanácsnok ehelyütt emlékeztet arra, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet egyszerre benyújtó, nagyszámú harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tömeges érkezése okozta válsághelyzet esetén maga az „eljárási” irányelv teszi lehetővé a tagállamok számára „a határon folytatott eljárásra” vonatkozó általános szabályoktól való eltérést és az irányelvben e célból meghatározott sajátos rendelkezések alkalmazását. Következésképpen a főtanácsnok szerint az EUMSZ 72. cikkben meghatározott eltérés nem alkalmazható a jelen ügyben, úgyhogy Magyarország fent említett érvét el kell utasítani.
Harmadsorban a főtanácsnok a Bíróság által nemrégiben hozott FMS ítéletre hivatkozva megjegyzi, hogy a valamennyi kérelmezőre vonatkozó, a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálata alatt valamelyik tranzitzónában való elhelyezés a „befogadási” irányelv értelmében vett „őrizetnek” minősül.
Ezen őrizet jogszerűségét illetően a főtanácsnok úgy véli, hogy az, hogy valamennyi menedékkérőt szisztematikusan egy tranzitzónában helyeznek el, sérti a „befogadási” irányelvet. Ez az irányelv ugyanis előírja egyrészt, hogy az őrizetbe vétel csak az ott kimerítően felsorolt indokok alapján igazolható, másrészt pedig, hogy az őrizet csak akkor rendelhető el, ha szükségesnek bizonyul, és csakis az egyes esetek egyéni értékelése alapján, amennyiben kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések alkalmazása nem lenne hatékony. Ezt meghaladóan a főtanácsnok kiemeli, hogy ellentétben a „befogadási” irányelv követelményivel a nemzetközi védelmet kérelmezőket a tranzitzónákban tartják az őrizetbe vételt elrendelő határozat meghozatala nélkül, és az őrizetbe vétel kiskorúak vagy akár kísérő nélküli kiskorúak tekintetében is elrendelhető.
Negyedsorban a főtanácsnok megállapítja, hogy bár egy tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a „visszatérési” irányelvet azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akiket az illetékes hatóságok a külső határának jogellenes átlépése kapcsán vagy az átlépést követően e határ közelében fogtak el vagy tartóztattak fel, a magyar szabályozás kiterjeszti ezt az eltérést a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó azon harmadik országbeli állampolgárokra, akiket nem ilyen körülmények között fogtak el vagy tartóztattak fel. Következésképpen, ezeket az állampolgárokat illetően a szóban forgó magyar nemzeti szabályozás nem esik kívül a „visszatérési” irányelv hatályán, és mivel a menedékkérőket megfosztja a kiutasítási eljáráshoz fűződő biztosítékoktól, sérti ezt az irányelvet.
Ötödsorban, a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy az „eljárási” irányelv szerint minden nemzetközi védelmet kérelmező jogosult az érintett tagállam területén maradni, még a kérelmét elutasító közigazgatási határozat meghozatalát követően is, az e határozattal szembeni jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidő lejártáig vagy e jogorvoslati kérelem elbírálásáig. Ebben az összefüggésben a főtanácsnok úgy értékeli, hogy Magyarország az irányelv e rendelkezését nem ültette át helyesen a nemzeti jogába, de legalábbis a magyar szabályozásból nem derül ki világosan és egyértelműen, hogy a menedékkérőket ténylegesen megilleti a Magyarország területén maradáshoz való jog.
E körülmények között a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság lényegében adjon helyt a Bizottság keresetének.
Okafogyott a tranzitzónákra vonatkozó főtanácsnoki indítvány
A magyar kormány okafogyottnak tartja a június 25-én ismertetett főtanácsnoki indítványt, hiszen a tranzitzónák már nem működnek - mondta Varga Judit igazságügyi miniszter az MTI-nek.
A tárcavezető felidézte, hogy Priit Pikamae, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka június 25-én tette közzé indítványát a kötelezettségszegési eljárásban, amelyet az Európai Bizottság a Magyarország által a menedékjog iránti kérelmek benyújtása céljából a magyar-szerb határon létrehozott tranzitzónák működésével, valamint a magyar menekültügyi és idegenrendészeti eljárásokkal összefüggésben indított.
A bíróság egy másik ügyben, május 14-én hozott ítéletében, ellentmondva a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága egyik korábbi ítéletének, már úgy döntött, hogy a tranzitzónában történő tartózkodás őrizetnek minősül - fűzte hozzá.
A most ismertetett indítvány követi a bíróság ítéletét, újdonságot e tekintetben nem tartalmaz - jelentette ki Varga Judit, hozzáfűzve, hogy a bíróság ítéletét követően a kormány a tranzitzónák bezárásáról döntött.
"A magyar kormány a jövőben is megvédi Magyarország és Európa határait, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a nemzetközi migránsfolyosók kialakulását" - hangsúlyozta a tárcavezető.
Jelezte, hogy az egyes külképviseleteken biztosított a menedékkérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat előterjesztésének lehetősége.
"Magyarország
Alaptörvénye értelmében csak a magyarok dönthetik el, hogy kivel
akarnak saját országukban együtt élni. Ezt a döntést helyettük
más nem hozhatja meg. A magyar kormány ennek az álláspontnak a
képviseletéhez a nemzeti konzultáción keresztül is kéri a
magyar emberek erős felhatalmazását" - emelte ki Varga Judit.
