Minden
demokratikus jogállamban szervezetileg és egyedi döntéseik
tekintetében is függetlenek a bírák, ennek garanciáit
Magyarországon az Alaptörvény teremti meg. A bírósági szervezet
a másik két - a törvényhozói és a végrehajtói - hatalmi ágtól
elkülönült szervezet, a bíró pedig egyedi döntésében
érinthetetlen, ügydöntő határozatának tartalmát nem
befolyásolhatja semmi. Ezt nemcsak az Alaptörvény, hanem a
bírósági szervezeti törvény és a bírák jogállásáról szóló
törvény is egyértelműen deklarálja – hangsúlyozta
bevezetőjében
dr. Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék elnöke.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírák munkája ne lenne
ellenőrizhető, figyelemmel kísérhető.
A
hatályos jogszabályok értelmében nemcsak lehetőség, hanem
kötelezettség is a bírák teljesítményének ellenőrzése és
mérése. A bírósági szervezeti törvény - amely kétharmados
törvény - az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökei
számára számos kötelezettséget ró ebben a körben. A bírósági
elnökök kötelesek garantálni az eljárási határidők és az
ügyviteli szabályok betartását. Ezen túlmenően a szervezeti
törvény azt is tartalmazza, hogy a bíróságok vezetőinek évente
egyszer összbírói értekezleten kell számot adniuk a bíróságok
működéséről, ahol az egyes bíróságok és a bírák
teljesítményéről is be kell számolni - részben a mennyiségi,
részben pedig az ítélkezés minőségi mutatói alapján. A
mennyiségi mutatókat elsősorban a tárgyalási napok, a kitűzött
és a befejezett ügyek száma, az eljárási határidők megtartása
jelzik. A minőségi mutatók vizsgálatával pedig az mutatható ki,
hogy az egyes bírákra vonatkozóan és az érintett szervezeti
egységben hogyan alakul az ítélkezés megalapozottsága és
törvényessége. Ezt a fellebbviteli ügyszakból visszaérkezett
ügyek mutatják: milyen arányban változtatta meg, illetve helyezte
hatályon kívül a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot.
Ezek a vizsgálatok függetlenek az egyedi bírói döntés
szabadságától, mindig utánkövetésről van szó, a már
meghozott döntések mennyiségi és minőségi mutatóit vizsgálják
a törvényszéki elnökök.
A másik, szintén kétharmados jogszabály - a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény - is számos, a bírákra vonatkozó kötelezettséget fogalmaz meg. Ez a jogszabály rögzíti többek között, hogy a bírák az ügy munkaigényessége és egyéb szempontok alapján kötelesek az ügyeket ésszerű határidőn belül befejezni, kötelesek a tárgyalási napokat meghatározni és a tárgyalási napok kihasználtságát biztosítani, valamint egyéb módon is kötelesek biztosítani az eljárás időszerűségét, a hatékony pervitelt.
Ezekben a magas szintű jogszabályokban megfogalmazott kötelezettségeket bontja le és teszi a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatóvá az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének a bíróságok igazgatásáról szóló szabályzata. A szabályzat megalkotására a bírósági szervezeti törvény hatalmazta fel az OBH elnökét, a szabályzat 2015. novemberi hatályba lépését közel egy éves előkészítő munka előzte meg, a bírói kar széles körű véleményezési lehetőségének megteremtésével. A szabályzat meghatározza a bírósági elnökök kötelezettségeit és az ellenőrzési területeket. Ezek a területek: az ügyek előkészítő szakaszában megtett intézkedések időszerűsége, a soronkívüliség szabályainak betartása, az évente megtartandó tárgyalási napok száma és a tárgyalási napok kihasználtsága. Értékelni kell a bírák éves teljesítményét is, ez az összbírói beszámolónak mindig része, emellett vizsgálni kell a bírák fegyelmét az írásba foglalási kötelezettség teljesítése tekintetében.
A szabályzat meghatározza azt is, hogy milyen eszközei vannak a bírósági vezetőknek akkor, ha mulasztást tapasztalnak a fentiek betartása terén. Az első jogi lehetőség, hogy jelentést szerezzen be a vezető a bírótól, amennyiben azt tapasztalja, hogy az eljárás elhúzódása felróható a bírónak. A beszerzett jelentés alapján a bíróság elnöke több igazgatási intézkedést tehet: a bíróval való személyes konzultáción túl, amelyben felhívja a bíró figyelmét a mulasztásra, dönthet arról, hogy megvonja a munkahelyen kívüli munkavégzés lehetőségét, de határozhat úgy is, hogy fegyelmi eljárást indít a bíróval szemben. Ezen túlmenően, ha a bírósági vezető azt állapítja meg, hogy a bíró tevékenységében szakmai alapú mulasztások ismétlődnek, elrendelheti a bíró soron kívüli vizsgálatát, amelynek végeredményeként megállapítható, hogy a bíró alkalmas-e a feladatának ellátására vagy sem. A bíróvizsgálatra vonatkozó szabályokat a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény külön fejezetben rögzíti.
A fenti jogi háttérből levezetve a bírósági vezetőknek kötelezettsége a bírák teljesítményének mérése és ellenőrzése. A törvényszék elnöke utalt dr. Fleck Zoltán jogszociológus, tanszékvezető egyetemi tanár kétkötetes tanulmányára, amelyben definiálta, hogy a függetlenség és a számonkérhetőség a bíróságok működésében nem két egymással szemben álló, hanem egymást kölcsönösen kiegészítő jogi kategóriák. „Az ítélkezés csak és kizárólag a függetlenség szem előtt tartásával vizsgálható, teljesítményként mérhető... Így az eljárás időtartamának hossza, a panaszok száma, elintézésük időtartama, az ítélkezési gyakorlat egységessége. Egy szervezet hatékony működése megfelelő követelményrendszer nélkül nem valósítható meg, de nem is igazán kérhető számon ennek hiányában. A teljesítmény egyik fontos paramétere az ügyek ésszerű időn belüli befejezése” - idézte dr. Fazekas Sándor dr. Fleck Zoltánt, utalva arra, hogy a jogtudomány is hosszú évek óta vizsgálja azt a kérdéskört, hogy a bírói függetlenség és a bírói tevékenység mindennapi ellenőrzése, mérése hogyan fér meg egymással.
A törvényszék elnöke kiemelte, hogy a bíráknak és a bíróságoknak a társadalmi elvárásoknak is meg kell felelniük. Ez az elvárás egyszerűen definiálható: az ügyek fejeződjenek be rövid határidőn belül és magas szakmai színvonalon. Ezt az elvárást az utóbbi évek jogalkotása is igyekszik követni. Példaként említette a kisértékű perek, a vádhalasztás vagy a bíróság elé állítás jogintézményének bevezetését. A bírósági vezetők pedig tételes ellenőrzési kötelezettségük teljesítésével nemcsak a jogszabályi kötelezettségüknek, hanem a társadalmi elvárásoknak is eleget tesznek – mutatott rá Fazekas Sándor.
Végezetül a törvényszék elnöke reagált a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon dolgozó bírák teljesítményértékelésével a sajtóban nemrégiben megjelentekre. Elmondta, hogy 2015-ben és 2016-ban a civilisztikai szakágban, ahová a munkaügyi szakág is tartozik, a bírák havonta átlagosan 20-22 peres befejezést értek el. Ez volt az átlagos teljesítmény – ami nem elvárás volt, hanem utánkövetéssel megállapított szám. A munkaügyi ügyszakban ugyanez az átlag csupán 12 volt. Ennek alapján a munkaügyi bíróság elnöke köteles volt összevetni az egyéni bírói teljesítményeket, hiszen a számok alapján meg kellett vizsgálni, hogy emögött objektív okok állnak, vagy valamilyen mulasztásra vezethető vissza az adat.
A Fővárosi Törvényszék elnöke 2017. április 20-án hívta össze a kerületi bíróságok elnökeit és a kollégiumok vezetőit, ahol a jövőre nézve meghatározták a bírák teljesítmény-ellenőrzésének ütemezését annak érdekében, hogy az mindenki számára átlátható legyen. A bírák teljesítményét negyedévente utólagosan kell ellenőrizni. Az ellenőrzés trendet vizsgál, az adatokból az ügyek kitűzöttségére és befejezettségére vonatkozóan lehet levonni következtetéseket. Abban az esetben, ha a bírósági vezető mulasztásra utaló körülményeket tapasztal és az érintett bíróval folytatott egyéni elbeszélgetés nem vezet eredményre, a bíróság elnökének jogosultsága és kötelezettsége vizsgálni, hogy van-e szubjektív oka az eljárások elhúzódásának. Mindez semmilyen összefüggésben nincs az egyedi döntés tartalmi elbírálásával, adminisztratív ellenőrzési mechanizmus – hangsúlyozta dr. Fazekas Sándor.
A Fővárosi Törvényszék sajtóosztályának hivatalos közleménye
