A jogvédő szervezet közleménye
szerint, a tervezett szabályok jelentős része a magánszférához,
a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog és
az ezzel szoros összefüggésben álló információs önrendelkezési
jog korlátozását valósítja meg. E jogokat az Alaptörvény VI.
cikke biztosítja. Ezek az emberi méltósággal szoros kapcsolatban
álló jogok – az Alkotmánybíróság értelmezése szerint is –
együttesen hivatottak biztosítani azt, hogy az érintett akarata
ellenére mások ne hatolhassanak be magánszférájába. Ugyanakkor
alkotmányos demokráciákban is elfogadott a magánszférához való
jog korlátozása olyan legitim célok érdekében, mint a nemzet- és
közbiztonság, a bűncselekmények megelőzése és felderítése,
az állam büntetőjogi igényének érvényesítése. A
magánszférához való jog korlátozásának azonban ki kell állnia
az alapjogsérelem alkotmányos megengedhetőségének megítélésére
irányadó alapjogi teszt több lépésének próbáját. A
korlátozásnak alkalmasnak kell lennie a kívánt cél elérésére
(1). A szükségesség követelménye csakis akkor teljesülhet, ha a
tervezett jogkorlátozásokat az említett célok elérése
kényszerítően megkívánja, azaz olyan kvalifikált fenyegetettség
áll fenn, amelyek esetében a rendelkezésre álló eszközök
alkalmazása nem vezetne eredményre (2). A tervezett korlátozások
arányossága pedig annak függvénye, hogy milyen alkotmányos
garanciák érvényesülnek (3). A bevezetni tervezett
jogkorlátozásokra azok alkalmasságát és szükségességét
megalapozó körülmények fennállása esetén is csak törvényben
rögzített, szigorú és átlátható eljárási rendben, a
magánszférába való beavatkozás minden részletkörülményére
kiterjedő, adekvát intézményes garanciák mellett kerülhet sor.
Az egyének szabadságát védő biztosítékok mellőzését
jogállamban semmilyen célszerűségi vagy igazságossági szempont
nem igazolhatja.
A tervezet rendelkezései között a TASZ több olyat talált, amelyek nem felelnek meg az alapjog-korlátozás ismertetett követelményeinek. Több ponton hiányos a tervezett szabályozás, amennyiben nem határozza meg kellő pontossággal az alapjog-korlátozás feltételeit. Ahelyett, hogy a tervezet erősítené a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége felett érvényesülő kontrollt – amely az európai emberi jogi minimumkövetelményeknek való megfelelés érdekében szükséges volna –, egy-egy szabályában inkább gyengíti az ellenőrzés lehetőségét. Találkozhatunk benne olyan szabállyal is, amely az alapvető jogok korlátozásával elérni kívánt cél elérésére alkalmatlan korlátozást teremtene meg, ezért Alaptörvény-ellenes.
Ugyanakkor mindezen hiányosságok és hibák nem orvosolhatatlanok. Az alapjog-korlátozás feltételeinek a jelenleginél sokkal precízebb meghatározásával, a hiányzó garanciák megteremtésével és az alkalmatlan korlátokat jelentő szabályok elhagyásával a tervezet alkotmányosan elfogadhatóvá tehető lenne.
Az alkotmányosan vitatható rendelkezések és a legalapvetőbb észrevételek az alábbiakban olvashatók.
A jogvédő szervezet megjegyezte, hogy a tervezetet álláspontjuk szerint – a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény alapján is – a transzparens társadalmi vita érdekében közzé kellett volna tenni. Méltatlan, hogy szabadságjogok közvetlen korlátozását jelentő törvény tervezetét nem lehet átlátható módon megvitatni. Ez – mint minden hasonló esetben – kérdésessé teszi, hogy törvénysértéssel elfogadhatók-e egyáltalán ilyen szabályok. Ezért is tették közzé a tervezet szövegét, annak ellenére, hogy nem lehetünk tisztában a dokumentum státuszával, például azzal, hogy mennyire aktuális. (Találtunk benne olyan rendelkezést, amelynek ötletétől – a TASZ tudomása szerint – már a múlt hét végén elállt a Kormány.) A társadalmi egyeztetésre vonatkozó törvényi szabályok betartása például ezt a problémát is kiküszöbölhette volna.
A részletes vélemény egésze innen letölthető.
