A konferencián elhangzott, hogy a hatóság nem tekinti a jogerősített fizetési meghagyást vagy a jogerősített ítéletet jelzálogjog bejegyzésére alkalmas „végrehajtható okiratnak”. Ennek csatolása tehát kevés a bejegyzéshez. Az erről szóló tájékoztatás hangos értetlenséget váltott ki a hallgatóságból. Feltehetően nem csak azért, mert tovább nehezíti e jog bejegyezését, és lényegében azt okozza, hogy a jelzálogjogot csak akkor lehet bejegyezni, ha már a végrehajtási jogot is, hanem azért, mert nincs tekintettel a jogkeletkeztető ingatlan-nyilvántartási bejegyzési eljárások és a bírósági végrehajtás közötti hatalmas különbségre. A hatóság megfelejtkezik arról, hogy ő maga nem bírósági végrehajtó, és a társasházi (lakásszövetkezeti) jelzálogjog bejegyzése nem bírósági végrehajtás, ezért nem kell hozzá olyan végrehajtható okirat, mint a behajtási kényszer alkalmazásához.

Megértően kellene fogadni, hogy a hatóság az új jogszabály alkalmazásakor egyelőre csak saját értelmezésére hagyatkozhat, hiszen nem áll rendelkezésre bírói gyakorlat. A megértésnek azonban az szab határt, hogy az ismertetett álláspont olyan tartalommal tölti fel a jogszabályt, ami annak céljából és nyelvi jelentéséből sem vezethető le.

A hatóság nincs tekintettel arra, hogy a Vhr. 68/D.§ nem egyszerűen csak végrehajtható okiratról, hanem a követelés összegét megállapító végrehajtható okiratról szól. (Megjegyzés a jogalkotó felé: egy végrehajtható okirat nem a követelés, hanem a tartozás összegéről szól, és jellemzően nem megállapítás, hanem marasztalás eredményeként születik.)

A Vht. 10. § foglalkozik a bírósági végrehajtás szempontjából végrehajthatónak minősülő okiratokkal. E cikk tárgyát illetően az alábbi végrehajtható okiratok jöhetnek számításba:

  1. a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap,
  2. az olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el.

A közigazgatási jogalkalmazásban, ideértve a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát is, lényeges szerepe lesz annak, hogy a Vhr. 68/D. §-ben olyan végrehajtható okiratról van szó, mely a követelést (tartozást) „megállapítja” (értsd: marasztal). Ez biztosan nem a végrehajtási lap (végrehajtási záradék), mert az nem állapít meg semmit és nem marasztal. Mindezt az a határozat teszi, ami alapján kiállítják. A Vhr. 68/D. §-ban tehát erről az okiratról van szó.

A közjegyzői okiratra ez úgy igaz, hogy nem azzal felel meg a Vhr. 68/D. § elvárásainak, ha már záradékolták, hanem azzal, ha tartalmazza az adós közös költség tartozás megfizetésére irányuló, annak összegét és esedékességét is tartalmazó egyoldalú kötelezettségvállalását (Közjegyzői tv. 112.§, Vht. 23/C. §). Az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közokiratok tehát közjegyzői végrehajtási záradék nélkül is alkalmasak a jelzálogjog bejegyzésére.

Azt, hogy a hatóságnak a „végrehajtható okiratokon” nem a Vht. 10. §-ban olvashatókat kell érteni, az is alátámasztja, hogy a jelzálogjog bejegyzésére a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tartozáselismerés csatolása is elegendő. Ez biztosan nem végrehajtható okirat, és ha mégis elég a jog bejegyzéséhez, akkor ehhez egy jogerősített ítélet (fizetési meghagyás) vagy egy közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalás sem lehet kevés.