Március 21-én, a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében megtartott szakmai diskurzus moderátora, dr. Sárközy Tamás egyetemi tanár (képünkön, balra), a Magyar Jogász Egylet elnöke úgy vélekedett: hasznos volt a január 18-án indított vitasorozat, mivel az Igazságügyi Minisztérium képviselői sok kérdésben belátták, hogy nem feltétlenül a módosítás jelenti a megoldást, ugyanakkor enyhült azok álláspontja is, akik élesen ellenezték az új Polgári Törvénykönyv módosítását.

Az kötelmi jogról szóló Hatodik Könyv a legkoherensebb, a leginkább kidolgozott, legkiforrottabb része a kódexnek, amely egyúttal számos újdonságot is tartalmaz – mondta dr. Bodzási Balázs (képünkön, lent), majd egyebek közt hozzátette: a Ptk. szerkezetéből is adódik számos újdonság, például, hogy a teljesítési szabályok megkétszereződtek, adott esetben megháromszorozódtak, de ez nem szolgálhat érvként a módosítás mellett.


Kiemelte: a január 18-i előadásban felvetett problémakörök közül időközben megoldódott a behajtási költségátalány kérdése, amelyet az Országgyűlés március 17-én kivett a Ptk.-ból, önálló jogszabályba foglalta és összegét negyven eurónak megfelelő forintban határozta meg, így a kihirdetést követő napon a kódex 6:155. § (2) bekezdése hatályát veszti. Megjegyezte: az uniós szabály sem egy tökélet jogalkotási norma, természetesen fontos jogpolitikai cél a fizetési késedelem elleni harc, de az irányelv kidolgozását egy sokkal alaposabb előkészítő munkának és a tagállamok gazdasági helyzetének alaposabb felmérése kellett volna megelőzze.

Rámutatott: nem egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy az elévülés megszakítására vonatkozó új rendelkezések diszpozitívak vagy kógensek. Idézte a miniszteri indokolást, és mint mondta: felvetődik, hogy ez alapján vajon a felek eltérhetnek-e a Ptk. elévülés megszakítását eredményező szabályaitól. Ha a válasz igen, akkor a kódex nem érte volna el azt a jogpolitikai célt, amelyre a miniszteri indokolás rendelkezése is utal, hiszen ha ezek a szabályok diszpozitívak, akkor nincs akadálya annak, hogy a felek a szerződésükben a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást is elévülést megszakító okként határozzák meg.

A kérdést úgy is fel lehet tenni – világította meg -, hogy az elévülést megszakító okok és körülmények az elévülés intézményének ahhoz a belső magjához tartoznak-e, amelyektől a felek már nem térhetnek el? Ebben az esetben a Ptk. elévülést megszakító okainak és körülményeinek a felsorolása taxatívnak tekinthető. Itt ellentétes a jogirodalom álláspontja, van olyan nézet, amely szerint az elévülést megszakító okok nem tartoznak az elévülés jogintézményének a lényegéhez, belső magjához, tehát ezek a szabályok diszpozitívak, míg más jogirodalmi álláspont szerint kógens rendelkezésekről van szó – fogalmazott.

Problémaként értékelte a Ptk. 6:25. § (1) bekezdésének c) pontját, amely véleménye szerint sem dogmatikailag, sem nyelvileg nem egy jól megfogalmazott szabály – ezzel kapcsolatban számos észrevétel érkezett a Minisztériumhoz az elmúlt egy évben.

Az érvénytelenség jogkövetkezményei körében a Ptk. 6:108. § (2) bekezdését hatályon kívül kellene helyezni és vissza kellene térni ahhoz a megoldáshoz, hogy a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének a megállapítását kizárólag úgy lehessen kérni, hogy a felperes vagy viszontkeresetében az alperes az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazását is kéri – mondta.

Expozéjában egyebek között beszélt a szerződésátruházás intézményéről, a 6:208. § (3) bekezdésének esetleges korrekciójáról, valamint a bérlet szabályainak újragondolásáról és a pénzügyi szerződésekről. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte: január 18-án elnagyoltan nyilatkozott arról, hogy a legjobb megoldás a hatályon kívül helyezés lenne (értve itt elsősorban a pénzügyi lízinget és a faktoringot). Időközben eredményes és hasznos tárgyalások zajlottak az érdekvédelmi szakmai szervezetekkel, és konszenzusra jutottak abban, hogy önmagában is érték az, hogy a Ptk. szabályozza ezeket a szerződéseket, továbbá nem lenne szerencsés, ha ezeket külön jogszabály szabályozná, kétségtelen azonban, hogy némi korrekcióra szorulnak – még folyik az egyeztetés a szakmai szervezetekkel.


Dr. Pomeisl András (képünkön) hangsúlyozta: az új Polgárt törvénykönyv nem tökéletes, sok javítható elem van rajta, ugyanakkor még az általa esetleg jónak nem tartott szabályoknak is adható általában koherens értelmezés.

Ismertette a Kúria Polgári Kollégiumának állásfoglalását, amely szerint jelenleg még nem gyűlt össze elegendő joggyakorlat ahhoz, hogy a Ptk. módosítása tárgyában megalapozott véleményt lehessen mondani, a kódex novelláris módosítása nem időszerű.

Ezt megelőzően foglalkozott a módosítás kérdésével a Kúria főtanácsadóinak bevonásával az Elvi Csoport is, amely árnyaltabb megközelítést alkalmazott: az volt a véleményük, hogy egy átfogó módosításnak még nincs itt az ideje, ugyanakkor nem zárkóztak el annak a lehetőségétől, hogy egyes szabályokat módosítani lehessen, ehhez pedig egy hármas kritériumrendszert alakítottak ki.

Az elévüléssel kapcsolatos javaslatokat érintve elmondta: az volt az álláspontjuk, hogy az elévülésre vonatkozó szabályok kógensek, mivel elsősorban nem a felek jogviszonyáról van szó, hanem az állam és az igényjogosult viszonyáról, és ez jogértelmezéssel is megnyugtatóan megoldható.

A bírósági eljárásnak az elévülésre gyakorolt hatásáról szólva kiemelte: nem olyan kérdés, ami akut jogszabály módosítási megoldásért kiáltana.

Részletes előadásában a kúriai főtanácsadó az elévülési okok kérdéskörén túl kitért az érvénytelenség megállapításával és a bérlettel kapcsolatos felvetésekre is.


A tőzsdei működés tükrében osztotta meg gondolatait dr. Forrai Mihály ügyvéd (képünkön) a Ptk.-ban szereplő értékpapírjogi szabályokról.

Úgy vélekedett: a tőzsdének kiemelkedő szerepe van az értékpapír forgalomban, és ezáltal a tőzsdei működésnek a tőzsdei tevékenység jellegét is figyelembe kell venni a Polgári törvénykönyvben található értékpapír szabályozás kialakításakor.

Megjegyezte: a tőzsdének az értékpapír forgalomban betöltött szerepe elsősorban a részvényekre koncentrálódik, annak ellenére, hogy a certifikátok is igen népszerűek.

Az utóbbi években az a tapasztalat, hogy nagyon kevés a nyilvános részvénykibocsátás, nagyon kevés társaság dönt úgy, hogy tőzsdére megy – mondta, majd felvette: mennyiben tehető felelőssé ezért vagy milyen mértékben tulajdonítható be ez sajnálatos jelenség a Ptk. vagy a tőkepiaci törvény jogi szabályozásának? Úgy vélekedett: nem gátolja a tőzsdei jelenlétet a jogi szabályozás, de természetesen van egy-két apróság, amit hogyha jobbítanának, akkor elősegítené a tőzsdei jelenlétet.

Az értékpapírjogra vonatkozó szabályozást áttekintve egyebek mellett hangsúlyozta: a tőzsdei működés szempontjából az látszik, hogy nincs nagyobb probléma, nem látják égető szükségét annak, hogy a Ptk.-ban szereplő értékpapírra vonatkozó szabályozás megváltozzon, azonban mindenképpen üdvözlendőnek és megtartandónak tartják a nyitott értékpapírfogalmat, még akkor is, ha ezzel nem éltek eddig a piaci szereplők, de talán két év elteltével még korai lenne ítéletet mondani e fölött.