Vita a Ptk. módosításáról - Szakmai álláspontok

Kapkodó vagy időszerű?

Több ponton módosítanák a 2013. évi V. törvényt, amellyel kapcsolatban a Magyar Jogász Egylet vitaülését megelőzően Vékás Lajos professzor, a kódex kidolgozását vezető kodifikációs bizottság korábbi vezetője tiltakozását fejezte ki Trócsányi László igazságügyi miniszternek írt nyílt levelében. Úgy fogalmazott: a Ptk. tervbe vett módosítását alapvetően téves jogpolitikai döntésnek tartja. Olyan súlyosan hibás lépésnek, amely a rendkívül káros, kapkodó törvényhozási gyakorlatot immár egy magánjogi kódex esetében is alkalmazni kívánja, és megfeledkezik a jogállamiság egyik alapvető attribútumáról: a jogbiztonság követelményéről.

Dr. Bodzási Balázs - utalva korábban közzétett téziseire is - kiemelte: a találkozó elsődleges célja, hogy megismerjék a különböző szakmai véleményeket, ezekről tájékoztassák a döntéshozókat, akik ez alapján megalapozott állásfoglalást tudnak kialakítani abban a kérdésben, hogy szükség van-e egyáltalán az új polgári jogi kódex módosítására. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy elismerés és köszönet illeti az új Ptk. készítőit, mindenekelőtt Vékás Lajos professzor munkáját.

Rámutatott: a Ptk. hatálybalépése óta az IM-hez számos megkeresés és állásfoglalás kérés érkezett. Ezek egy része kifejezetten az új kódex bizonyos rendelkezéseinek a módosítására irányult, illetve arra tett javaslatot. Mindezek alapján az igazságügyi miniszter 2015 januárjában neves elméleti és gyakorlati szakemberekből álló munkacsoportot hozott létre és kért fel arra, hogy vizsgálja meg a Ptk. módosítási javaslatokat. A munkacsoport fél évig működött, 14 ülést tartott és áttekintette az egész törvénykönyvet. Ennek eredményeként azonban nem született egyhangú konszenzus abban a kérdésben, hogy szükséges-e a módosítás. A munkacsoport tagjainak egy része nagyon komoly szakmai érveket hozott fel amellett, hogy nincs szükség egy időelőtti módosításra, hiszen jogértelmezés útján a legtöbb felvetődő kérdést rendezni lehet.

A helyettes államtitkár is elismerte, hogy a problémák egy jó része jogértelmezéssel is megoldható, több kérdésben azonban tagadhatatlan, hogy a jogértelmezés nem jelent megoldást. Ezzel kapcsolatban említette meg a szerződésátruházás intézményét.

A polgári jognak a gazdasági igényekhez kell igazodnia. A Ptk. sem lehet egy önmagáért való jogalkotási mű, hanem igenis igazodnia kell az adott időszak gazdasági és társadalmi viszonyaihoz – ismertette álláspontját.

Hangsúlyozta: bár az új Ptk. egy kétség kívül egyedülálló remekműve a mai magyar jogtudománynak, mégis lehetnek a kódexben olyan rendelkezések, amelyeket csak jogalkotási lépéssel lehet feloldani.

Ezzel ellentétben Menyhárd Attila nem támogatja a magánjogi törvénykönyv esetleges módosítást. Mint mondta: az, hogy folyik egy szakmai diskurzus, néha nagyon heves szakmai vita, az nem csak helyénvaló, de természetes is akkor, hogyha egy polgári törvénykönyvről, polgárjogi szabályokról, polgári jogi bírói gyakorlatról beszélünk, hiszen a polgári jog kockázatokat telepít, éppen ezért mindig érzékeny kérdés az, hogy ez az érdekkiegyenlítés vagy kockázattelepítés hogyan valósul meg.

Úgy vélekedett, hogy a Ptk. ezt a kockázattelepítést és érdekkiegyenlítést alapvetően megfelelően valósítja meg, nem is érzékeli azt, hogy ennek kapcsán komolyan megkérdőjeleznék a kódex alapvető megoldásait.

Kiemelte: a helyes gondolatmenet az lenne, hogy a meglévő szabályozást értelmezik, az értelmezés során eljutnának egy megoldáshoz, amelynek megvizsgálják a hatását, és folyik egy vita vagy vizsgálat arról, hogy ez a hatás - figyelembe véve a polgári jog érdekkiegyenlítő és kockázattelepítő hatásait - jó vagy nem jó, akarják vagy nem akarják. Az egyetemi tanár azt gondolja, hogy ebben a folyamatban még az értelmezés fázisában vannak.

Menyhárd Attila szerint egy alaposabb, mélyebb és átgondoltabb vizsgálatra és kritikára van szükség annál, mint amiben a Magyar Jogász Egyet vitaülésen a nap hátralévő részében gondolkozni fognak. Nyomatékosította: ha azt a kérdést teszi fel, hogy szükség van-e módosításra, akkor a válasz a következő: lehet, hogy majd valamikor szükség lesz rá, de ez a probléma idő előtti.

Ferencz Iván és Landgraf Erik azonban egyetértett azzal, hogy bizonyos pontokon módosítani kell a Polgári Törvénykönyvet.

Abból a jogintézményből nem lesz bírósági gyakorlat, amit a piac egyáltalán nem tud alkalmazni, aminek az alkalmazhatóságát elveti, így kár várni ezeknél a pontoknál arra, hogy később a bírósági gyakorlat jogértelmezéssel közelebb jut a megoldásokhoz – jegyezte meg Ferencz Iván.

Sárközy Tamás egyetemi tanár, a Magyar Jogász Egylet elnök úgy vélekedett: meg kell védeni a stabilitást, alapvetően jogértelmezéssel kell dolgozni, a bírói gyakorlatra kell támaszkodni, de azokban a kérdésekben, ahol egyértelmű, hogy változtatási igény van, azokra a változtatásra szükség van.

Különvált kontra önálló zálogjog

Vékás Lajos a „Ptk. teljes zálogjogi fejezetének felülvizsgálatára” vonatkozó javaslatot életveszélyesnek tartja: „… azt az önálló zálogjogot kívánják visszahozni, amelyről már szülőhazájában, Németországban is bebizonyosodott, hogy súlyos visszaélések forrása és kockázatai miatt egyértelműen visszaszorítják alkalmazását…”

Bodzási Balázs szerint azonban a különvált zálogjog talán alkalmas egy nem túl élénk jelzáloglevél-piac igényeinek a kielégítésére, de ha új finanszírozási és refinanszírozási struktúrákban és ügyletekben gondolkodunk, akkor ennél sokkal megfelelőbb eszköz az önálló zálogjog.

Az önálló zálogjog alkalmazása egyáltalán nem szorult vissza a német banki gyakorlatban, az arány ma is kb. ugyanaz mint az 1980-as években, vagyis a jelzáloghitelek 80%-át önálló zálogjog, 20%-át pedig rendes, hagyományos járulékos zálogjog (Hypothek) biztosítja. Az arány tehát 80-20 az önálló zálogjog javára. Ezt statisztikai adatok igazolják – mondta.

Landgraf Erik hangsúlyozta: ha fenntartanák a különvált zálogjogot csak azt érhetik el, hogy egy kettősséget, egy törésvonalat tartanak fenn a jelzálog refinanszírozásban, ami véleménye szerint gyengítené és indokolatlanul elnehezítené az üzletágat.

A zálogjog érvényesítése

A helyettes államtitkár megjegyezte: az új Ptk. szerint a záloghitelező egyoldalúan dönthet arról, hogy milyen úton kívánja követelését érvényesíteni. Ennek alapján pedig teljes mértékben elkerülhetővé válik a bírósági végrehajtási út.

Az teljesen biztos, hogy a záloghitelezőknek ezt az egyoldalú hatalmasságát korlátok közé kell szorítani – mondta. Elismerte ugyanakkor, hogy fontos szempont a követelések minél gyorsabb és olcsóbb érvényesítése, de véleménye szerint a jogalkotónak más jogpolitikai szempontokat is figyelembe kell vennie. Leginkább a fogyasztói zálogszerződések esetén – amelyeknél a 66/2014. (III. 13.) Korm. rendelet már most is korlátozza ezt az egyoldalú jogosultságot – vissza kellene állítani a régi Ptk. főszabályát, vagyis a bírósági végrehajtást.

Kiemelte: az üzleti célú zálogszerződések esetében természetesen több érv szól a jelenlegi szabály fenntartása mellett.

Van még egy nagyon fontos érv amellett, miért is kellene a fogyasztói zálogszerződésekhez kapcsolódóan visszaállítani a korábbi főszabályt, méghozzá az, hogy a jelenlegi szabályozás minden bizonnyal ellentétes az uniós joggal – mondta, majd részletesen kifejtette mire alapozza ezt a feltevését.

Vérző hitelbiztosítéki nyilvántartás

Az önálló zálogjog megszüntetéséhez hasonlóan elhibázott lépésnek tartja a közhiteles nyilvántartás felszámolását a helyettes államtitkár.

Az új hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles és nincs lehetőség hivatalos tanúsítványt beszerezni annak tartalmáról, valamint az számos kockázatot jelent a hitelező számára: pl. az abban regisztrált biztosítékot a zálogkötelezett szinte automatikusan töröltetheti – mondta.

Ferencz István ezzel kapcsolatban leszögezte: az egy tény és tényként kezelhető, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás a rendeltetését nem képes betölteni.

Vékás Lajos ezzel szemben úgy látja: a „közhiteles zálogjogi nyilvántartás visszaállítására” vonatkozó elképzelés kizárólag a közjegyzői lobbi elvtelen érdekérvényesítésének sikerét szolgálná, amelyet a kodifikáció során sikerült érvekkel elhárítani.

Kógencia vagy diszpozitivitás

Bodzási Balázs elmondta: a Ptk. 3:4. §-ának értelmezésével kapcsolatban számos észrevétel érkezett a minisztériumhoz. A fő kérdés, hogy fenntartsa-e a jogalkotó a diszpozitivitás főszabályát. Ebben a kérdésben a többségi vélemény az, hogy most már nem érdemes megváltoztatni a kódex eltérést engedő főszabályát, pontosítani kellene azonban az eltérést tiltó Ptk. 3:4. § (3) bekezdését. Itt is több verzió látott napvilágot.

Ezzel párhuzamosan felvetődött az igény: egyértelművé kellene tenni a teljes Harmadik Könyvben, hogy melyek a kógens szabályok. Azonban fennáll a veszélye annak, hogy ha a jogalkotó túl sok szabályt minősít eltérést nem engedőnek, akkor valójában visszatér a régi Társasági törvény kógens főszabályához, függetlenül attól, hogy emellett megmaradna a Ptk. 3:4. §-a is. Ez mindenképp alaposabb továbbgondolást igényel – fogalmazott.

Vezető tisztségviselők felelőssége

Egyebek mellett a helyettes államtitkár kifejtette, hogy megfontolandó lenne visszatérni a régi Társasági törvény 30. § (2) bekezdésében foglalt felelősségi mércéhez, amely szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Ebben az esetben a vezető tisztségviselő belső felelősségére nem a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályait kellene alkalmazni. A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti jogviszony ugyan szerződésen alapul, a jogi személyek és különösen a gazdasági társaságok ügyvezetése körében azonban más az elvárhatósági szint, mint szerződésszegés esetén. Épp ezért a jogi személyekre nézve (különösen a társasági jogban) indokolt lehet a kontraktuálistól eltérő felelősségi alakzat alkalmazása – mondta.

Menyhárd Attila egyetértett azzal, hogy a vezető tisztségviselő és a gazdasági társaság, a jogi személy viszonyában a felelősségi szabályokon gondolkozni kell, de úgy vélekedett, szélesebb kontextusban annál, mint ahogy a kérdésfeltevések megfogalmazódtak. Először azt a kérdést kellene feltenni, hogy hogyan választható el egy jogi személy (a cég) és a benne tevékenykedő természetes személy (a cégvezető) tevékenysége és felelőssége egymástól.

Egyéb kérdések

Szó esett még a kötelmi jogi könyvet érintő lehetséges módosításokról is. Itt Bodzási Balázs a következőket említette:

- az elévülés megszakítását kimondó rendelkezések pontosítása;

- a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeiről szóló szabályok módosítása (egészen pontosan a Ptk. 6:108. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése);

- az ún. 40 eurós behajtási költségátalány sorsának megnyugtató rendezése (valószínűleg külön törvényben);

- a tulajdonos pozíciójának erősítése bérlet és haszonbérlet esetén;

- a fizetésiszámla-szerződés szabályainak módosítása;

- a pénzügyi lízing, faktoring, franchise szerződések sorsának újragondolása.

A MOKK is megszólalt

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) az Origónak ekként reagált a Ptk. felvetődött módosítási lehetőségeire: a polgári törvénykönyv nem egy tudományos cikk, hanem egy, az életünket szabályozó jogszabály.

A MOKK leszögezte, hogy az új Polgári Törvénykönyv megszületése a 2013-as év kiemelkedő eseménye volt, a modern magyar jogtörténet mérföldköve. Hosszú munka előzte meg, s egy vitathatatlanul nagyszerű, kiemelkedő magánjogi alkotás jött létre. Az új Ptk. nem csak újszerű megoldásokat tartalmaz, de tagadhatatlanul érződik a résztvevők kreativitása, jobbító szándéka és az az alaposság, amellyel a bírói gyakorlatot kívánták a kódex részévé tenni – olvasható a hírportálon.

A kamara minden – jogos – elismerése ellenére azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy igen szűkös a kódex szövegébe bekerült, bírói gyakorlaton kívülálló szakmai tapasztalat mértéke.

Egy ilyen léptékű munka természetes velejárója, hogy előfordulnak olyan megfogalmazások, amelyek nem egyértelműek (pl. elévülés megszakadása), esetenként nem alkalmazhatóak (pl. a közjegyzői letétbe helyezett végrendelet felvételi hatálytalansága), vagy amelyek – átgondolás hiányában – nehezítik a jogérvényesítést (pl.: a felhasznált ági vagyon öröklésének kérdése).

Sajnos a hitelbiztosítéki nyilvántartás, bár számos erénnyel rendelkezik, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A jelenlegi, közzététel zálogjogi rendszer ugyanis nem közhiteles, így nem nyújt kellő garanciát a feleknek, ráadásul jelentősen csökkenti a forgalom biztonságát és negatívan hat a kis- és középvállalkozások hitelezésére .

Az új kódexből érezhetően hiányoznak az önálló zálogjog és a vagyont terhelő zálogjog intézményei – az ebből adódó problémák kezelésére pedig a körülírással meghatározott ingó zálogjog nem alkalmas.

A közhitelesség minél teljesebb érvényesülése érdekében és az elmúlt két év tapasztalata alapján kijelenthető, hogy indokolt visszatérni a valódi, közhiteles nyilvántartáshoz.

A szakmai szempontokat nem írhatják felül sem érzelmi, sem egyedi vélemények, nézőpontbeli különbségek, még akkor sem, ha azt olyan jeles személyiségek fogalmazzák is meg, mint Vékás Lajos professzor. Így a MOKK elhatárolódik minden olyan megnyilvánulástól, amelyből hiányzik a szakmaiság, vagy érzelmi alapon kezel jogdogmatikai kérdéseket.

A MOKK számára a közhitelesség fenntartása, elérhetővé, átláthatóvá és megérthetővé tétele a legfontosabb, így sem érzelmi, sem elvi alapú kijelentések, nyilatkozatok mentén nem tud, és nem kíván reagálni felvetésekre.

A kodifikáció jellegéből fakad, hogy bizonyos szabályok az idő múlásával, vagy a gyakorlatból szerzett tapasztalatokkal változtatásra, módosításra szorulnak. Ettől a megalkotott törvény, szabályozás még nem lesz rossz, vagy hiányos, sőt ettől lehet napra kész, a kor és a társadalom követelményeinek megfelelő.

A polgári törvénykönyv nem egy tudományos cikk, hanem egy, az életünket szabályozó jogszabály. Tagadhatatlan Vékás professzor úr kiemelkedő szerepe a megalkotásában, de a törvény hibáinak javítása nem csak jogunk, hanem kötelességünk is – hangsúlyozza végezetül az Origón a MOKK.