Az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskolája meghívja szerint a műhelyvita időpontja: 2015. szeptember 18. (péntek) 13.00 órakor. Helyszíne: Kari Tanácsterem (Szeged, Tisza Lajos krt. 54.)
A doktori értekezés megtekinthető az alábbi webcímen: http://www.ajtkdi.hu/hirdetesek/Gacsi_Anett_erteke...
Amennyiben az értekezésről előzetes véleményt kíván írásban benyújtani, azt dr. Lajkó Dóra, a DI titkára részére kérik megküldeni (Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék, 6722 Szeged, Bocskai u. 10-12.; e-mail: dlajko@juris.u-szeged.hu).
Néhány bekezdés a bevezetőből
Ízelítőül néhány bekezdést adunk közre az az alábbiakban az értekezés Témaindító gondolatok fejezetből.
Alapvető tétel, hogy valamennyi (modern) büntetőeljárási rendszer végső célja (és ezen belül a lefolytatott büntetőeljárások feladata) az igazság szolgálata: azaz a bűncselekmények megbízható felderítése, a terhelt büntetőjogi felelősségének pártatlan és nyilvános eljárásban való tisztázása, a bűnös számára arányos szankció kiszabása, alkalmazása, és megfelelő jogorvoslati rendszer biztosítása.
A magyar Büntetőeljárásról szóló törvényben (1998. évi XIX. törvény, a továbbiakban Be.) az igazság szó nem fordul elő, azonban sem a törvény szelleme, sem a joggyakorlat nem hagy kétséget afelől, hogy a büntetőeljárás elé állított követelmény az (ún. anyagi vagy objektív) igazság megállapítása.
Ezt fejezi ki a Be. 75. § (1) bekezdés 2. mondata is: „A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni […]”. Az igazság azonban egy elméleti elképzelés, amelyet valamilyen „gyakorlatias úton” kell elérni.
Ennek a „gyakorlatias útnak” egyik fontos állomása a bizonyítás jogszerű lefolytatása. A bizonyítás tanán belül ma is kiemelkedő jelentőséggel bír – Cséka Ervin professzor szavaival élve, „örökzöldnek” számít – a bizonyítási tilalmak témaköre. A bizonyítási tilalmakat (vagy másképp fogalmazva a bizonyítást kizáró szabályokat) gyűjtő kategóriaként kell értelmezni, így a magyar büntetőeljárási jogban a bizonyítási tilalmak vonatkozhatnak a bizonyítás tárgyára (egyes tényekre, amelyekre bizonyítás nem folytatható), a bizonyítás eszközeire, valamint a bizonyítás módjára is. Jelen disszertáció keretei között a bizonyítás módjára vonatkozó bizonyítási tilalmakat vesszük górcső alá, ezeket nevezhetjük jogellenesen megszerzett bizonyítékoknak. (Zárójelesen megjegyezzük, a módra vonatkozó szabályok némelyütt szükségképpen kapcsolódnak a bizonyítás eszközére és tárgyára vonatkozó tilalmakkal, így e helyeken utóbbiak vizsgálatát is elvégezzük.) A bizonyítás módjára vonatkozó tilalmak megsértésével lefolytatott bizonyítás törvénysértő (jogellenes) bizonyítékokat eredményez(het), amelyeket az eljárás tisztességes voltának megőrzése végett ki kell zárni a bizonyítékok köréből. A jogállami büntetőeljárásokban ugyanis a bizonyítási tilalmak elismerése demonstrálja a perben szereplők és a „közösség” számára, hogy a rendszer tisztességesen működik.
A büntető ügyekben lefolytatott eljárásokban tehát a tisztességes eljárás (fair trial) követelményeihez tartozik, hogy „a felhasznált bizonyítékok a törvény által megkívánt minőségűek legyenek”. Mint arra a miskolci büntető (eljárás)jogi iskola is rámutatott, ez a bizonyos minőségi követelmény kétirányú: egyfelől követelmény, hogy a megszerzett bizonyíték valóságtartalma ne legyen megkérdőjelezhető, másfelől pedig az, hogy a bizonyíték a jog által szabályozott keretek között keletkezzen. A jelzett követelmények jelentőségét mutatja, hogy ezek valamelyikének megsértése a beszerzett bizonyíték jogellenesség címén büntetőeljárásból való kirekesztéséhez vezet / vezethet. Azzal ugyanis, hogy az állam a hatóságai által maga is jogsértővé válik, elveszíti annak a morális alapját, hogy a jogsértő állampolgárait megbüntesse. (Előre bocsátva megjegyezzük, ez a morális korlát egyetlen állam büntetőeljárási rendszerében sem állít fel azonban teljesen egyértelmű és szilárd akadályokat a jogalkalmazó – elsősorban az ítélkező bíróság – elé, legtöbb esetben ugyanis a büntetés célszerűségével – valamint legújabban a büntetőeljárások hatékonysága fokozásának előtérbe helyezésével – szembeni elvárások áttörik, megkerülik ezeket az akadályokat.)
A büntető eljárásjogi bizonyításnak ennél fogva az egyik legérzékenyebb területe a jogellenesen (tiltott módon) megszerzett bizonyítási eszközök és az azokból származó bizonyítékok felhasználhatóságának kérdése. A jogellenesen megszerzett bizonyítékok esetén ugyanis kettős érdek ütközik egymással. Amíg a mérleg egyik serpenyőjében a terhelt büntetőjogi felelősségre vonásának követelménye áll – amely érdek azt diktálja, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítására alkalmas (adott esetben perdöntő jelentőségű) bizonyítékok ne kerüljenek kizárásra csupán azért, mert valamely előírás megszegésével szerezték meg azokat, – addig a mérleg másik oldalán álló érdek a büntetőeljárásbeli törvényesség betartásához, a büntetőeljárásban résztvevők jogainak biztosításához kapcsolódik.
(Forrás: Jogtudományi Hírlevél 2015/16., 2015. 09. 11.)
