A férfiak és a nők közötti bérkülönbség és a jövedelmek összehasonlítását lehetővé tévő átláthatóság, a nemek közötti munkahelyi diszkrimináció, a nők elleni erőszak és a szexuális zaklatás. Egyebek mellett ezek a témák kerültek napirendre november 20-án, amikor az Európai Bizottság megtartotta éves emberi jogi kollokviumát, amit ezúttal a nők jogainak szenteltek - miként arról a BruxInfo beszámolt.

Megtorpant fejlődés

Az Európai Bizottság első alelnöke a kollokviumon hallottakat is figyelembe kívánja venni, mielőtt újabb kezdeményezéseket tenne a nők egyenjogúságának biztosítása érdekében. Frans Timmermans (képünkön) a BruxInfónak és három európai újságnak nyilatkozva két okot is felsorolt, amiért halaszthatatlannak tartja a továbblépést a nők jogainak kérdésében.

Először is úgy látja, hogy mostanában mintha megtorpanna a nyugati világban az utóbbi ötven évben kibontakozott, a nőkkel való egyenlő bánásmód irányába ható pozitív trend . „Mostanában érezhető egy ellentartás, ami gyakran a hagyományos értékekről szóló vita részeként jelentkezik. Azok, akik visszafelé lapoznak a történelemben, sokszor a nőket is a hagyományos helyükön akarják látni” - mondta.

Indokolatlan egyenlőtlenségek

Timmermans szerint a legutolsó statisztikai adatok is alátámasztják az aggodalmakat és cselekvésre kell, hogy ösztönözzenek. A férfiak ugyanis ugyanabban az állásban átlagosan még mindig 16,3 százalékkal többet keresnek a nőknél, a nyugdíjak esetében pedig akár a 40 százalékra is kinyílik az olló.

Személy szerint úgy gondolja, hogy a nők hátrányos helyzete a bérek tekintetében és az élet más területein nem csak erkölcsileg kérdőjelezhető meg, de a gazdasági ésszerűségnek is ellentmond . Hiszen különösen a demográfiai változások korában a társadalomnak szüksége van a nők gazdasági potenciáljának minél teljesebb kiaknázására.

Az átláthatóság követelménye

A holland nemzetiségű biztos emlékeztet arra, hogy néhány évvel ezelőtt uniós szinten iránymutatásokat szabtak meg a tagállamoknak annak érdekében, hogy átláthatóbbá váljanak a férfiak és a nők jövedelme közötti különbségek és azok okai . A jövedelemkülönbségek ugyanis gyakran nem közvetlen a bérekben, hanem annak másodlagos elemeiben jelentkeznek. A testület alelnöke most megállapítja, hogy a tagállamok egészében nem végezték el házi feladatukat, ezért a Bizottság részben éppen a kollokvium fényében fontolóra veszi új jogalkotási javaslatok előterjesztését.

Az apa is vegye ki a részét

Ha lesz új kezdeményezés, az elsősorban a nők karrierben való előrejutására fókuszálhatnak. A testület alelnöke az üvegplafon egyik okát abban látja, hogy a nők gyermekneveléssel töltik el a munkavégzés szempontjából legtermékenyebb időszakuk legnagyobb részét. A Tanács és az Európai Parlament asztalán van az a bizottsági javaslat, ami szülőként és minden egyes gyerek esetében kötelezővé tenné a minimum négy hónapos gyermekgondozási szabadságot, úgy, hogy az apa az ő részét nem engedhetné át az édesanyának . „Három gyermek esetében és a szülési szabadság átruházása fejenként 4 hónappal számolva már 24 hónapos kiesést jelentene az anyának, ami komoly kimaradás a karrierjében. A szülési szabadság egyike azoknak a területeknek, ahol lehetőséget látunk a cselekvésre” - tette hozzá a Bizottság második embere.

De, vajon mi köze van ehhez az egészhez Európának? Frans Timmermans szerint először is a szülési szabadság kérdése már a 70-es évek óta európai téma , mert az – véleménye szerint – „hatással van a tagállamok közötti versenyképességi erőviszonyokra”. Másfelől teljesen mindegy, hogy milyen szinten történik az akció, felőle nemzeti szinten is lehet, a lényeg, hogy történjen.

A belátás követelménye - szabadulás a hagyományok kötöttségéből

Timmermansnak meggyőződése, hogy ha az európai férfiak többsége tisztában lenne a nők helyzetével, azzal, hogy még mindig nem beszélhetünk egyenjogúságról, és rájönnének, hogy privilegizált helyzetet élveznek, akkor saját maguk is készek lennének tenni a változás érdekében . A ház és család körüli teendők 70 százalékát a nők látják el és felmérések igazolják, hogy sokkal kevesebb szabadidejük van, mint a férfiaknak – mutat rá.

Az alelnök elismeri, hogy nem egyszerűen olyan kérdésről van szó, amit jogalkotással rendezni lehet, hiszen gyakran évszázados kulturális és társadalmi hagyományok állnak a háttérben . Mindazonáltal nem hiszi, hogy a nők jogainak uniós beavatkozás útján történő előmozdítása tovább mélyítené az árkokat a modernebb Nyugat és a tradicionálisabb Dél és Kelet között. „Európa-szerte kulturális és társadalmi különbségek jellemzik a kérdést, gyakran még a közvetlen szomszédok között is. De, ez bonyolultabb probléma annál, hogy földrajzi alapon tegyünk különbséget és húzzunk választóvonalakat. Nézze, az egyik legsikeresebb tiltakozó mozgalom a nők jogai mellett éppen Lengyelországban volt nem is olyan rég” - emlékeztetett.

Nyomasztó személyes emlékek

Egy friss közvélemény-kutatás szerint pedig két európai nő közül egynek volt már része a szexuális zaklatás valamilyen formájában. A Bizottság második embere úgy látja, hogy a nők szexuális zaklatása nem elsősorban a szexről, hanem a hatalomról szól.

Frans Timmermans azt is megosztotta az újságírókkal, hogy gyerekkorában őt is zaklatták, de hosszú éveken át senkinek nem szólt róla, csak azután, hogy a katolikus egyházban világot láttak az első leleplezések. Mielőtt megosztotta volna ezt a fájó élményt a nyilvánossággal, átbeszélték a dolgot a feleségével. Elmondása szerint akkor értette meg igazán, milyen mély sebeket tép fel az emlékezés, amikor egy holland újságíró utána eredt a sztorijának. Ezért is tartja rendkívül fontos fejleménynek a Hollywood-gate-tel kezdődött leleplezési hullámot, ami annak a jele, hogy az esetek többségében női áldozatok képesek áttörni a félelem falát és már nem tartanak attól, hogy ebből a szakmai életükben hátrányuk származhat .